Szent Márknak evangéliuma
capítulo 4
verso 1
ismét kezde Jézus tanítani a tenger mellett, holott gyülekezék hozzá nagy sok sereg. annyira, hogy a hajóba bemenvén az vízen ülne, és mind az egész sereg a tenger mellett az földön volna.
verso 2
és tanítja vala őket sok példabeszéd által, és mond vala őnekik, az ő tudományába:
verso 3
hallgassatok meg, íme kimegyen vala a magvető vetni.
verso 4
és történék, mikoron a magot hintené, hogy némelyik esék az útfélen, eljövének az égi madarak, és azt megevék.
verso 5
némelyik kedig esék köves helyre, holott nem vala sok föld, és mindjárást kikele,
verso 6
de miérthogy nem vala tömérdek földbe, a nap feltámadván, megsüté az hőség, és hogy nem vala gyökere, megasza.
verso 7
némelyik kedig esék az tövisek közé, és felnövekedének az tövisek, megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.
verso 8
és némelyik esék jó földbe, mely ad vala bőséges és növekedő gyümölcsöt. és egyik hoz vala harmicat, egyik hatvanat, és egyik százat.
verso 9
és mond vala nekik: akinek füle vagyon hallásra, hallja meg!
verso 10
és mikoron Jézus magának volna, kérdék őtet azok, kik mellette valának az tizenkettővel, az példáról,
verso 11
és mond vala nekik: nektek adatott megismerni Istennek országának titkait. amazoknak kedig, kik kívül vannak, mindenek példa szerint lesznek,
verso 12
hogy látván lássanak, és ne nézzenek, és hallván halljanak, és ne értsék, netalán valamikoron megtérnek, és megbocsáttatnak az ő bűneik.
verso 13
és mondá nekik: nem tudjátok-e ez példat? hát mint ismertek meg minden példakat?
verso 14
az a magvető Istennek beszédét hinti.
verso 15
azok mondatnak kedig, kik esnek az útfélen, akik az beszédet hallják, és legottan eljő az ördög, és elviszi az beszédet, amely szívükbe hintetett volt.
verso 16
ezenképpen tesznek azok is, akik az magot köves helyre fogadják, melyek mikoron hallják a beszédet, nagy őremmel veszik legottan azt,
verso 17
és nincsen gyökere náluk, de csak idő szerint valók, azután ha valami bontás avagy háborgatás támad a beszédért, legottan megbotránkoznak.
verso 18
vannak kedig, kik a magot a tövisek közé veszik. ezek azok, kik az beszédet hallják,
verso 19
de ez világnak szorgalmatossági, gazdagságoknak csalárdsági, és egyéb állatoknak kívánsági beléjük menvén megfojtják a beszédet, és nem leszen gyümölcshozó.
verso 20
és némelyek vannak, kik a magot jó földbe vették, kik hallják az beszédet, és fogadják, és gyümölcsöznek, úgyannyira, hogy egyik mag hoz harmicat, másik hatvant, harmadik százat.
verso 21
és mond vala nekik: azért gyújtják-e meg az szövétneket, hogy az kád alá tetessék, avagy az ágy alá? nemde azért-e hogy az gyertyatartóba tetessék?
verso 22
mert nincsen valami elrejtve, hogy mely ki ne jelentessék, sem volt oly titok, hogy mely ki nem nyilatkozott.
verso 23
akinek füle vagyon hallásra, hallja meg!
verso 24
és mond vala nekik: lássátok, mit hallotok! valamely mértékkel mértek, azonnal mérnek nektek is, még annak felette megszerzik nektek, kik halljátok.
verso 25
mert valakinek vagyon, adatik annak, és akinek nincsen, elvetetik tőle még az is, ami nála vagyon.
verso 26
és mond vala: úgyan vagyon Istennek országa, miképpen ha ember vet magot a földbe,
verso 27
és avagy ő maga aluszik vagy felkel éjjel és nappal, az vetemény kikel azért, és felnő, mikoron ő nem tudja is.
verso 28
mert a föld önként gyümölcsözik, először füvet, azután kórót, aztán teljes búzát a búzacsőbe.
verso 29
és mikoron gyümölcsöt hoz, mindjárást belebocsátják az sarlót, mert eljött az aratás.
verso 30
és mond vala: mihez hasonlítsuk Istennek országát? avagy minemű példa mellé vessük őtet?
verso 31
olyan, mint az mustármag, mely mikoron az földbe elvetetik, kisebb minden magnál, ki az földbe vagyon,
verso 32
és mikoron elvetik, és kikel, nagyobb leszen minden füveknél, és teremt nagy ágakat, hogy az égi madarak is fészket rakhatnának az árnyéka alatt.
verso 33
és ilyen sok példabeszéddel beszéli vala nekik Istennek beszédét, mint meghallhatják vala.
verso 34
példa nélkül kedig nem szól vala nekik. félfelé kedig mindeneket megmagyaráz vala az ő tanítványinak.
verso 35
kiknek mondá azon napon, mikoron immár este volna: menjünk az túlsó partra.
verso 36
és az sereget elbocsátván vivék őtet úgy, hogy az hajóba volna, de több hajók is valának vele.
verso 37
és nagy vész támada, és a habok az hajóba ütköznek vala, úgyannyira, hogy immár a hajó megtelnék. és ő vala az hajónak utolsó részében, aluszik vala egy vánkoson.
verso 38
és felkelték őtet, és mondának neki: Mester, nem gondolsz-e rá, hogy elveszünk?
verso 39
és felserkenvén, megfeddé az szelet, és mondá az tengernek: vesztegj, némulj meg! és elnyugvék az szél, és lőn nagy csendesség.
verso 40
és mondá nekik: mire vagytok ilyen félénkek? miért, hogy nincsen bátorságotok?
verso 41
és megfélemlének nagy félelemmel, és mondanak vala önköztük: kicsoda ez? mert az szelek és a tenger engednek neki.
Libros
