Szent Márknak evangéliuma
capítulo 9
verso 1
és mond vala nekik: bizony, mondom nektek, vannak azok közül nékik, kik itt állnak, kik halált nem kóstolnak, mígnem meglátják Istennek országát eljőni jósággal.
verso 2
és hat napnak utána felvevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és vivé őket egy magas hegyre félfelé, csak ő magukat, és elváltozék őelőttük.
verso 3
és az ő ruhái lőnek igen fényesek, mint az hó, melyeket meg nem fehéríthet valamelí ruhafehérítő ez földön.
verso 4
és láttaték ott tőlük Illés Mózessel, kik Jézussal szólnak vala.
verso 5
és felelvén Péter, mondá Jézusnak: Mester, jó minekünk itt lennünk, és csináljunk három hajlékokat, neked egyet, Mózesnek egyet,
verso 22
őtet az tűzbe veti és az vizekbe, hogy elveszthetné. azért noha mit tehetsz, legy segítséggel, rajtunk könyörülvén.
verso 23
Jézus kedig mondá neki: hogyha azt hiheted. aki hiszen, mindenek lehetségesek annak.
verso 24
és legottan a gyermeknek atyja felüvöltvén sírással mondá: hiszem, Uram, légy segítséggel az én hitetlen voltomnak!
verso 25
mikoron látta volna Jézus kedig, hogy a sereg egybefutna, megfeddé az förtelmes lelket, mondaván neki: néma és süket lélek, én parancsolok teneked, menj ki belőle, és továbbá bele ne menj!
verso 26
és mikoron az lélek felüvöltött volna, és az gyermeket igen megtörte volna, kimene. és lőn, mint egy megholt, úgyannyira, hogy sokan mondának, hogy megholt.
verso 27
de Jézus kézenfogván felemelé őtet, és amaz felkele.
verso 28
és mikoron házba ment volna, kérdék őtet az ő tanítványi, külön magának, mire nem űzhetők ki mi azt?
verso 29
és mondá nekik: efféle nem semmivel ki nem űzethetik, hanem csak imádsággal és böjttel.
verso 30
és onnét elindulván, mennek vala Galileának általa, és nem akarja vala, hogy valaki tudná.
verso 31
mert az ő tanítványit tanítja vala, és mond vala nekik: embernek fia eladatik embereknek kezébe, és megölik őtet, és mikoron megölték volna, harmadnapon feltámad.
verso 32
de ők nem értik vala, mik mondana, és félik vala megkérdeni.
verso 33
és jöve Kafarnaumba, holott mikoron házba jött volna, megkérdé őket: mit vetekedtek vala tennenköztetek az úton?
verso 34
amazok kedig hallgatnak vala. mert arról szóltanak vala az úton, ki lenne nagyobb köztük.
verso 35
és mikoron leült volna, előhívá a tizenkettőt, és mondá nekik: ha valamelyitek első akar lenni, az leszen mindeneteknél utolsó, és mindeneteknek szolgálója.
verso 36
és egy gyermeket megfogván, állatá őközikbe, és mikoron ölébe vette volna, mondá nekik:
verso 37
valaki ilyen egy gyermeket fogadand hozzá én nevembe, engem fogad. és valaki engemet fogad, nem engem fogad, hanem azt, aki engem bocsátott.
verso 38
felele neki János, mondván: Mester, látánk egyet, hogy az te nevedbe ördögöket űzne, de nem követ vala minket, és megtiltók őtet, miérthogy minket nem követ vala.
verso 39
mondá Jézus: ne tiltsátok meg azt, mert senki nincsen, ki az én nevembe ha csodát teszen, hogy hamar gonoszt szólhasson énfelőlem.
verso 40
mert valaki miellenünk nincsen, mivelünk vagyon.
verso 41
és valaki adand nektek egy pohár vizet én nevembe, avégre, hogy Krisztusé vagytok, bizony mondom nektek, semmiképpen el nem veszti jutalmát.
verso 42
és valaki megbotránkoztat egyet ezekbe ez kicsinyekbe, kik énbennem biznak, jobb volna annak, ha a nyaka körül egy malomkövet kötnének, és az tengerbe vettetnék.
verso 43
és hogyha teneked az te kezed ártalmadra vagyon, vágd el őtet. jobb teneked csonkán bemenned az életre, hogynemmint két kezed lévén pokolra menj, az megolthatatlan tűzre,
verso 44
holott az olyanoknak férge meg nem hal, sem tüzük meg nem aluszik.
verso 45
és ha a te lábad neked ártalmadra vagyon, vágd el őtet. jobb teneked, hogy sántán menj be az életre, hogynemmint két lábad lévén pokolra vettessél, az megolthatatlan tűzre,
verso 46
holott azoknak férge meg nem hal, sem tüzük meg nem aluszik.
verso 47
és hogyha a te szemed neked ártalmadra vagyon, told ki őtet. jobb teneked, hogy kifolyó szemmel menj be Istennek országába, hogynemmint két szemed lévén pokolnak tüzére bocsáttassál,
verso 48
holott azoknak férge meg nem hal, sem tüzük meg nem aluszik.
verso 49
mert minden ember tűzzel sózatik, és minden áldozat sóval sózatik.
verso 50
jó állat a só. de ha az só nem lesz sós, mivel sózzátok meg ízit? azért legyen tennen bennetek só, és legyen békesség, egyitek másotokhoz.
Libros
