Szent Márknak evangéliuma
capítulo 10
verso 1
és mikoron onnét felkelt volna, jöve zsidóságnak határira az tartomány által, ki vagyon Jordánon túl, és ismét hozzá gyűlének az seregek, és mint azelőtt szokása vala, tanítja vala őket.
verso 2
holott az farizeusok, hozzá menvén, kérdék őtet: illik-e embernek feleségét elhagyni ( kísértvén őtet),
verso 3
de ő megfelelvén mondá nekik: mit parancsolt nektek Mózes?
verso 4
mondának amazok: Mózes azt hagyta, hogy az elhagyásról cédulát adjunk őneki, és elbocsássuk.
verso 5
és felelé Jézus, mondá nekik: a ti kemény szívetekért írá Mózes azt a parancsolatot,
verso 6
továbbá a teremtésnek kezdetin Isten az embert úgy teremté, hogy ferfiú és asszonyállat lenne.
verso 7
ezert ember elhagyja atyját, anyját, és ragaszkodik feleségéhez,
verso 8
és ketten lesznek egy test. azért immár nem kettő, hanem egy test.
verso 9
annak okáért, amit Isten egybe szerzett, ember el ne válassza.
verso 10
és a házba az ő tanítványi ismét megkérdék őtet ugyanazon dologról,
verso 11
és mondá nekik: valaki elhagyja feleségét, és mást veend, paráznául vétkezik amaz ellen.
verso 12
és ha az asszonyállat elhagyja az ő férjét, és máshoz megyen, paráznául leledzik.
verso 13
és hozának őhozzá gyermekeket, hogy illetné őket. a tanítványok kedig megrongálják vala azokat, akik oda hozzák vala őket.
verso 14
melliet mikoron Jézus látott volna, nem tartá jó kedve, és mondá nekik: bocsássátok hozzám a gyermekeket, ne tiltsátok meg őket, mert ilyeneké az Istennek országa.
verso 15
bizony mondom nektek, valaki nem veendi úgyan Istennek országát mint a gyermek, semmiképpen be nem megyen oda.
verso 16
és mikoron ölébe vette volna őket, kezeit rájuk vetvén megáldja vala azokat.
verso 17
és mikoron kimene az útra, folyamék neki egy eleibe, és terdet hajta neki, és kérdi vala őtet: jó Mester, mit tegyek, hogy az örök életet bírjam?
verso 18
Jézus kedig mondá neki: miért mondasz engem jónak? ha senki a jó, hanem csak az egy, tudnia illik, mint Isten.
verso 19
tudod az parancsolatokat: ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz. hamis tanú ne légy, meg ne csalj valakit, tiszteljed az te atyadatá és anyádat.
verso 20
de amaz felele, mondá neki: Mester, ezeket én megtartottam az én ifjúságomtól fogva.
verso 21
Jézus kedig rátekinte, szereté őtet, és mondá neki: még egy híjával vagy, menj el, adj el mindeneket, amik vannak, osztogasd az szegényeknek, és leszen kincsed mennyországba. aztán jöjj, kövess engemet, keresztedet válladra vévén.
verso 22
de amaz megszomorkodék e beszéden, és bánkódva megyen vala el, mert sok jószággal bír vala.
verso 23
és mikoron Jézus mindenfelé elnézett volna, mondá az ő tanítványinak: mely nehezen mennek azok be Istennek országába, akiknek pénzük vagyon!
verso 24
az tanítványok kedig megcsodálkozának az ő beszédén. de Jézus ismét felele, és mondá nekik: fiaim, vajmi nehéz azoknak Istennek országába bemenni, akiknek reménységük pénzükbe vagyon.
verso 25
könnyebben mehet be a teve az tű likán, hogynemmint a gazdag Istennek országába.
verso 26
amazok kedig felette igen csodálkoznak vala rajta, mondván ő magukba: tehát ki üdvözülhet?
verso 27
Jézus kedig rajok tekinte, és mondá: embereknél lehetetlen, de Istennél nem, mert minden lehető Istennél.
verso 28
és kezdé Péter neki mondani: ím, mi mindeneket elhagytunk, és követtünk tégedet.
verso 29
felelé Jézus, mondá: bizony mondom tinektek, senki nincsen, ki elhagyta vagy házát vagy atyafiait vagy húgait vagy atyját vagy anyját vagy feleségét vagy gyermekit vagy mezőit énértem és az evangéliumért,
verso 30
hogy ki százannyit ne vegyen, mostan ez jelen való időben, házat, atyafiait, húgait, anyjait, gyermekit és mezőit, háborúságszenvedéssel. és az jövendő világon örök életet.
verso 31
sok elsők lesznek kedig utolsók, és utolsók elsők.
verso 32
mennek vala kedig az úton Jeruzsálembe, és Jézus elhallatá vala őket. amazok kedig félnek, és tartanak vala azoktól, kik utánuk valának. de Jézus ismét hozzá vévén a tizenkettőt, kezdé azoknak mondani, amik rá jövendők valának.
verso 33
ím, felmegyünk Jeruzsálembe, és embernek fia elárultatik a papi fejedelmeknek és írástudóknak, és őtet halálra kárhoztatják, népek kezébe adják őtet,
verso 34
és megcsúfolják, és megostorozzák, és megpökdösik őtet, és megölik, de harmadnapon feltámad.
verso 35
és járulának őhozzű Jakab és János, Zebedeusnak fiai, mondván: Mester, azt kívánjuk, hogy amit kérünk tőled, azt tegyed mivelünk.
verso 36
mondá őnekik: mit akartok, hogy tegyek veletek?
verso 37
amazok kedig mondának neki: adjad nekünk, hogy egyikünk jobbodra, másikunk balodra üljünk a te dicsőségedbe.
verso 38
Jézus mondá nekik: nem tudjátok, mit kérjetek, megihatjátok-e a pohárt, kit én megiszom, és az keresztségbe, kibe én keresztelkedem, megkeresztelkedhettek-e?
verso 39
amazok mondának neki: meglehet. mondá nekik Jézus: jóllehet, az pohárt, melyet én iszom, ti is megisszátok, és ugyanazon keresztségbe, kibe én, keresztelkedtek,
verso 40
demaga ülni jobbomra avagy balomra nem én adhatom, de azoknak történik, kiknek meg vagyon szerezve.
verso 41
és mikoron ezt a tíz hallotta volna, bosszankodnak vala Jakabra és Jánosra.
verso 42
Jézus kedig, mikoron őket hozzá hívta volna, mondá nekik: tudjátok-e, hogy akik a népeknek láttatnak parancsolni, hogy azoknak birodalmuk vagyon rajtuk, és akik őközöttük nagyok, hatalmukat jelentik amazokon.
verso 43
demaga nem úgyan leszen tiköztetek, de valaki akar tiközületek lenni nagy közöttetek, leszen ti szolgátok.
verso 44
és valaki akar tiközületek letek első lenni, mindeneteknek szolgája leszen.
verso 45
mert embernek fia sem jött, hogy szolgálnának neki, hanem hogy ő szolgálna, és adna lelket megváltságra sokakért.
verso 46
és jőnek vala Jerikóba. és mikoron a városból, Jerikóból kimennének, és az ő tanítványi és sok sereg vele, Timeus fia, Bartimeus, ki vak vala, ott az útfélen ül vala kodulván.
verso 47
és mikoron hallotta volna, hogy Názáretbeli Jézus volna, kezde üvölteni és mondani: Dávidnak fia, Jézus, könyörülj énrajtam!
verso 48
és sokan megfeddik vala őtet, hogy hallgatna, de amaz naggyal inkább üvölt vala: Dávid fia, könyörülj énrajtam!
verso 49
megálla Jézus, és meghagyá, hogy hozzá hívnák. hívák azért a vakot, és mondának neki: jó elmével légy, kelj fel, amoda hívata téged.
verso 50
amaz kedig palástját elhajítván felkele, és jöve Jézushoz.
verso 51
felelé Jézus, mondá neki: mit akarsz, hogy tegyek veled? mondá a vak: Mester, hogy lássak.
verso 52
mondá neki Jézus: menj el, az te hited üdvözített tégedet. és legottan láta, és Jézus után megyen vala az úton.
Libros
