Szent Lukács evangéliuma
capítulo 1
verso 1
jóllehet, sokan akarták az dolgoknak megjelentését írásba szerzeni, melyekről minekünk nyilvánvaló hitünk vagyon,
verso 2
miképpen előnkbe adták nekünk azok, kik eleitől fogva szemükkel látták, és némelyek ugyanazonok közül valának, akik hirdetik vala.
verso 3
láttaték énnekem is, hogy mindeneket eleitől fogva jól megkérdezvén és megtudván, annakutána megírnám neked azokat, jó Teofil,
verso 4
hogy megismernéd azoknak, kikre taníttattál vala, nyilvánvaló bizonyságát.
verso 5
vala Heródes, zsidóságnak királyának napjaiba egy néminemű pap, Zakariás nevű, Abia rendiből. és az ő felesége Áronnak leányi közül, kinek neve Erzsébet vala.
verso 6
valának kedig mindketten igazak Isten előtt, forgodván Istennek minden parancsolatiba és igazító dolgaiba minden feddés nélkül.
verso 7
de nem vala nekik gyermekük, miérthogy Erzsébet meddő vala, és mindketten idősek valának.
verso 8
lőn kediglen, hogy mikoron ez az ő rendinek szere szerint a papságot viselné Isten előtt
verso 9
olyan módon, mint szokás vala az papi rendnek, a sors úgy hozá neki, hogy ő gyógyítana jószágokat bemenvén az Istennek templomába.
verso 10
és mind az népnek sokasága kívül áll vala, és imádkozik vala a jószággyógyításnak idején.
verso 11
megjelenék kedig őneki Úrnak angyala állván az oltáron jobb felől, hol a jószágot szokták vala égetni.
verso 12
és Zakariás azt látván megháborodék, és félelem szálla őrá.
verso 13
de az angyal mondá neki: ne félj, Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed! az te feleséged, Erzsébet fiat szül neked, és az ő nevét hívod Jánosnak.
verso 14
és leszen neked örömöd és vigasságod, és sokan örülnek az ő születésén.
verso 15
mert nagy leszen Isten előtt, bort és valami csinált italt nem iszik, hanem Szentlélekkel teljes leszen még anyjának méhébe,
verso 16
és Izraelnek fiai közül sokat térít az ő Urukhoz, Istenükhöz.
verso 17
és ő annakelőtte megyen Illésnek lelkével és jószágos téteményivel, hogy atyjuknak szívét a fiakba térítse, és az engedetleneket az igazságnak tudományára, hogy Úrnak tökéletes népet szerezzen.
verso 18
és mondá Zakariás az angyalnak: mi jele ennek, min én ezt megismerjem? mert én agg vagyok, az én feleségem is idős.
verso 19
és felele az angyal, mondá neki: én vagyok a Gábor, ki állottam Isten előtt, és elbocsáttattam, hogy neked szólnék, és ez örömöt neked meghirdetném.
verso 20
és íme, jövendő, hogy megnémulj, és ne szólhass mind az napig, még ezek meglesznek, azért hogy nem hül az én beszédimnek, melyek beteljesednek, mikoron ideje leszen.
verso 21
és a nép várja vala Zakariást, és csodálják vala, mit késnek a templomba.
verso 22
mikoron kedig kijött volna, nem szólhat vala nekik. és megismerék, hogy látást látott volna a templomba. és ő csak int vala nekik, és némán marada.
verso 23
és lőn, hogy az ő tisztinek napjai beteljesedének, és házához mene.
verso 24
ez napoknak kedig utána az ő felesége, Erzsébet fogadá, és eltitkolja vala magát öt hónapig mondván:
verso 25
így tett nekem Úr ez napokba, melyekbe meglátogatott engemet, hogy elvenné énrólam a szidalmat emberek között.
verso 26
hatod hónapba kedig bocsáttaték Gábor angyal Istentől Galileának városába, kinek neve Názáret,
verso 27
a szűzhöz, melyet férfiúnak jegyzettek vala, kinek neve József, Dávidnak házából való, és az szűznek neve vala Mária.
verso 28
és az angyal bemene hozzája, s mondá neki: Üdvözlégy, malaszttal teljes! Úr vagyon teveled, áldott vagy te asszonyoknak közötte.
verso 29
és mikoron ő ezeket hallotta volna, megháborodék az ő beszédén, és gondolja vala, minemű köszönet volna ez.
verso 30
és mondá az angyal neki: ne félj, Mária, mert malasztot nyertél Istennél!
verso 31
íme, fogadsz méhedbe, és szülsz fiat, és hívod az ő nevét Jézusnak.
verso 32
ez nagy leszen, és a Magasságosnak Fiának hívattatik. és adja neki Úr az ő atyjának, Dávidnak székit,
verso 33
és uralkodik Jákobnak házán mindörökké, és az ő országának vége nem leszen.
verso 34
mondá Mária az angyalnak: mi módon leszen az, mert én férfiat nem ismerek?
verso 35
felele az angyal, mondá neki: Szentlélek száll tebeléd, és az Magasságosnak jószága árnyékoz meg téged. azért ami tőled születik szent, Istennek fiának hívattatik.
verso 36
és íme, Erzsébet, a te rokonod, fogadott fiat ő is vénségének idején, és immár hatod hónap ez neki, és mégis meddőnek hívják,
verso 37
mert semmi beszéd nem leszen Istennél lehetetlen.
verso 38
mondá kedig Mária: íme, Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a te beszéded szerint. és elmene őtőle az angyal.
verso 39
felkelvén kedig Mária az napokba mene az hegyes tartományokba sietséggel, zsidóságnak városába.
verso 40
és bemene Zakariásnak házába, és köszöne Erzsébetnek.
verso 41
és lőn, hogy mikoron hallotta volna Máriának köszönetit Erzsébet, örvende a magzat az ő méhébe. és beteljesedék Szentlélekkel Erzsébet,
verso 42
és felüvölte nagy szóval, és mondá: boldog vagy te asszonyoknak közötte, és boldog az te méhednek gyümölcse!
verso 43
és honnét vagyon ez énnekem, hogy az én Uramnak anyja énhozzám jöjjön?
verso 44
mert íme, mihelyen lőn az te köszönésednek szava az én füleimbe, örömébe megindula a magzat az én méhembe.
verso 45
és boldog vagy, ki hittél, mert elvégeztetnek azok, melyek Úrtól neked mondattanak.
verso 46
és mondá Mária: nagyságosítja én lelkem Urat,
verso 47
és örvendez az én lelkem én üdvözítő Istenembe,
verso 48
mert megtekinté az ő leányának alávaló voltát, és íme, ebből boldognak mondanak engemet minden nemzetségek,
verso 49
mert tőn énnekem nagyokat, ki Hatalmas és Szent az ő neve.
verso 50
és az ő irgalmassága nemzetről nemzetre, kik őtet félik.
verso 51
tőn hatalmat az ő karjai által, leveté a kevélyeket az ő szívüknek gondolatjától.
verso 52
leveté a hatalmasokat a székből, és az alázatosokat felmagasztalá.
verso 53
az éhezőket betölté jókkal, és a gazdagokat hiába bocsátá.
verso 54
fogadá Izrael az ő gyermekét, hogy megemlékeznék az ő irgalmasságáról,
verso 55
miképpen szóla a mi atyáinknak, Ábrahámnak és az ő magvának mindörökké.
verso 56
marada kedig ővele Mária olymint három hónap táján, és megtére az ő házához.
verso 57
Erzsébetnek kedig szülésének ideje beteljesedék, és szüle fiút.
verso 58
és meghallák az ő szomszédsági és rokonsági, hogy az Úristen nagyságosképpen jelentette volna meg az ő irgalmasságát őbenne, örülnek vala neki.
verso 59
és lőn nyolcadnapon, hogy eljövének a gyermeknek körülmetélésére, és hívják vala őtet az ő atyjának neve szerint Zakariásnak.
verso 60
és felele az ő anyja, mondá: semmiképpen nem, hanem Jánosnak hívattatik.
verso 61
és mondának neki: senki nincsen az te rokonságid között, ki olyan módon hívattassék.
verso 62
intnek vala kedig az ő atyjának, kinek akarná nevezni őtet.
verso 63
ki az táblákat előkérvén írá mondván: János az ő neve. és mindnyájan megcsodálkozának rajta.
verso 64
az ő szája kedig legottan megnyilatkozék, és az ő nyelve is, és szól vala Istent dicsérvén.
verso 65
és félelem szálla mind az ő szomszédságira, és mind zsidóságnak hegyes tartományira kihirdettetnek vala mind ez beszédek.
verso 66
és mindnyájan, kik hallják vala, szívükbe tevék vala mondván: mit alítasz, hogy leszen ez? és Istennek keze vala ővele.
verso 67
és Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szentlélekkel, és prófétála mondván:
verso 68
áldott az Úr, Izraelnek Istene, mert meglátogatá, és irgalmasságot tőn az ő népével.
verso 69
és felemelé nekünk üdvösségnek szarvát az ő gyermekének, Dávidnak házába.
verso 70
miként szóla szenteknek, ő prófétáinak, melyek eleitől fogva voltanak szája által jövendőbe lenni,
verso 71
hogy megtartatnánk a mi ellenséginktől és mindazoknak kezeiből, kik minket gyűlölnek,
verso 72
és hogy irgalmasságot tenne a mi atyáinkkal, és megemlékeznék az ő szent fogadásáról,
verso 73
és beteljesítené az esküvést, melyre esküdt mi atyánknak, Ábrahámnak, hogy magát nekünk adná,
verso 74
hogy a mi ellenséginknek kezeiből megszabadultak félelem nélkül szolgálnánk neki,
verso 75
szentséggel és igazsággal őelőtte mi életünknek minden napjaiba.
verso 76
és te, gyermek, a Magasságosnak prófétájának hívattatol, mert elöl megy az ő színe előtt megcsinálni az ő utait,
verso 77
adni üdvösségnek tudományát ő népének bűnük megbocsátására
verso 78
a mi Istenünknek belső irgalmassági által, kikkel meglátogatott minket támadván onnét felül,
verso 79
hogy világosság lenne azoknak, kik az sötétségbe és a halálnak árnyékába ülnek vala, és hogy a mi lábainkat békességnek útjára igazgatná.
verso 80
a gyermek kedig növekedik és erősödik vala lélekbe, és a pusztába vala, még eljőne a nap, melyen megmutatná magát Izrael között.
Libros
