Szent Lukács evangéliuma
capítulo 12
verso 1
mikoron kedig sok seregek gyülekeztek volna úgyannyira, hogy egymást nyomdoknák, kezdé mondani az ő tanítványinak kiváltképpen: megőrizzétek magatokat a farizeusoknak kovászától, mely az képmutatás!
verso 2
mert semmi nincsen elfedezve, mely ki ne jelentessék, és semmi elrejtve, ki meg ne tudassék.
verso 3
mert amelyeket sötétbe mondottatok, a világoson hallatik meg. és valamit fülbe szóltatok az ágyas házba, a háztetőbe prédikáltatik.
verso 4
mondom kedig nektek, én barátimnak: meg ne rettenjetek azoktól, kik megölik a testet, és annakutána semmi nincs, mit továbbá tehessenek.
verso 5
ím, megmutatom nektek, kitől féljetek: féljetek attól, ki minekutána megölend, hatalma vagyon bocsátni pokolra. úgy mondok nektek, azt féljétek!
verso 6
nemde öt verebet árulnak-e két kis pénzen, és annak egyik nincsen elfeledve Isten előtt?
verso 7
nektek kedig a fejeteken való hajszálak is meg vannak számlálva. ne féljetek azért, sok verebeknél becsületesbek vagytok ti!
verso 8
mondom kedig nektek, minden valaki valland engemet emberek előtt, Embernek Fia is vallja azt Istennek angyali előtt.
verso 9
aki kedig megtagad engemet emberek előtt, megtagadtatik Istennek angyali előtt.
verso 10
és minden valaki mondand valami szót Embernek Fia ellen, megbocsáttatik neki. annak kedig, ki Szentlélek ellen káromlást teend, meg nem bocsáttatik.
verso 11
mikoron kedig visznek titeket a zsinagógákba a főnépek és fejedelmek eleibe, ne legyetek szorgalmatosak, mi módon avagy mit feleljetek, avagy mit mondjatok,
verso 12
mert az Szentlélek azon órába megtanít titeket, mit kelljen mondanotok.
verso 13
mondá kedig neki egy a sereg közül: Mester, mondjad az én atyámfiának, hogy ossza meg velem az örökségét!
verso 14
mondá ő annak: ember, ki tett engem osztóvá avagy bíróvá köztetek?
verso 15
és mondá nekik: lássatok, és magatokat őrizzétek meg minden fösvénységtől, mert valakinek életi nem azoknak bővelkedéséből függ, akiket bír.
verso 16
monda kedig nekik egy hasonlatosságot imígyen szólván: egy gazdag embernek mezeje hoza bőséges terméseket.
verso 17
és gondolja vala ő magába mondván: mit tegyek, ha nincsen hova raknom az én mezőm hasznát?
verso 18
azt művelem, hogy elbontom az én csűrömet, és nagyobban csinálom, és oda gyűjtök mindeneket, melyek termettek nekem, és jószágomat is.
verso 19
és mondok az én lelkemnek: lelkem, elég sok jód vagyon berakva, melyekkel megéred sok esztendeig, nyugodjál, egyél, igyál, lakjál!
verso 20
mondá kedig neki Isten: bolond, ez éjjel megkérik lelkedet tőled, akiket kedig szerzettél, kié lesznek?
verso 21
így vagyon, aki kincset gyűjt, és nem gazdag Istenhez.
verso 22
mondá kedig az ő tanítványinak: azért mondom nektek, ne legyetek szorgalmatosak életetekről, mit egyetek, se testetekről, mit vegyetek rá!
verso 23
a lélek nagyobb az eledelnél, és a test nagyobb a ruhánál.
verso 24
nézzétek meg a hollókat, mert nem vetnek, sem aratnak, kiknek nincsen pincéjük, sem csűrük, és az Isten elélteti azokat. mennyivel inkább becsületesbek vagytok ti azoknál?
verso 25
kicsoda kedig közületek, ki az ő szorgalmatosságával adhat egy arasznyit az ő állapotjához?
verso 26
ha azért csak legkisebbet sem tehettek, a többiről mire vagytok szorgalmatosak?
verso 27
nézzétek meg a liliomokat, mint növekednek: nem munkálódnak, sem fonnak. mondom kedig nektek, hogy még Salamon is minden ő dicsőségébe nem öltözött úgyan, mint ezeknek egyik.
verso 28
ha kedig a szénát, ki ma a mezőn vagyon, és holnapon a kemencébe vetik, Isten így ruházza, mennyinél inkább titeket, kicsiny hitűek?
verso 29
és ti ne keressétek, mit egyetek, avagy mit igyatok, és ne vitessetek igen fel!
verso 30
mert mindezeket ez világnak népei keresik. a ti Atyátok kedig tudja, hogy ezekre szükségtek vagyon.
verso 31
sőt, inkább keressétek először Istennek országát és az ő igazságát, és ezek mind hozzá adatnak nektek.
verso 32
ne féljetek, kicsiny sereg, mert úgy lett kellemetes a ti Atyátoknak, hogy országot adna nektek!
verso 33
adjátok el, mi birtotok alatt vagyon, és adjatok alamizsnát! csináljatok oly tüszőket, melyek meg nem avulnak, elfogyhatatlan kincset mennyországba, hova a lopó nem megyen, sem a moly meg nem rágja.
verso 34
mert valahol kincsetek vagyon, az ti szívetek is ott leszen.
verso 35
legyenek a ti ágyéktok felövezve, és égő szövétnekek a ti kezetekbe.
verso 36
és ti hasonlatosak legyetek az oly emberekhez, kik várják az ő urukat, mikoron megtér a menyegzőből, hogy mikoron eljövend, és zörgetend, mindjárast megnyissák neki.
verso 37
boldogok a szolgák, melyeket, mikoron az ő uruk eljő, vigyázva talál. bizony mondom nektek, hogy felövezi magát, és leülteti azokat, és járulván szolgál nekik.
verso 38
és hogyha eljő az éjnek másodrészén, avagy harmadrészén jő el, és azonképpen találandja, boldogok azok a szolgák.
verso 39
azt kedig tudjátok, hogy mikoron tudná az családos ember, mely órába jő el a lopó, bizonyával vigyázna, és nem hagyná megásni házát.
verso 40
ti is azért készen legyetek, mert mely órába nem alítjátok, eljő Embernek Fia.
verso 41
mondá kedig neki Péter: Uram, csak nekünk mondod-e ez példát, avagy mindeneknek?
verso 42
mondá Úr neki: kit alítasz lenni bölcs és tudós sáfárnak, kit az Úr bízott az ő családján, hogy mikoron ideje leszen, eledelt adjon nekik?
verso 43
boldog az a szolga, melyet, mikoron az ő ura eljő, talál ilyen módon művelkedőt.
verso 44
bizony mondom nektek, hogy mindeneket, kiket bír, rábíz.
verso 45
hogyha kedig valamely gonosz szolga fogja az ő szívébe mondani: későn jő meg az én uram, és fogja verni a szolgákat és szolgálóleányokat, fog enni és innia és megrészegülni.
verso 46
a szolgának ura megjő a napon, melyen nem reméli, és az órába, melyet nem tud. és megosztja őtet, és az ő fél részét veti a hitetlenekkel.
verso 47
az oly szolga kedig, ki megismerte az ő urának akaratját, és magát nem szabta hozzá, és nem tett az ő akaratja szerint, igen megveretik.
verso 48
de aki nem ismerte, és méltókat cselekedett, kevés ütésekkel veretik. mert mindennek, kinek sokat adtanak, sokat kérnek meg tőle. és kinek sokat ajánlottak, többet kérnek meg attól.
verso 49
tűz bocsátni jöttem ez földre. és mit akarok, hanem hogy felgyulladjon?
verso 50
vagyon kedig keresztség, kibe meg kell titeket keresztelnem. és miképpen gyötrettem, míg el nem végeztetik.
verso 51
azt alítjátok-e, hogy békesség bocsátni jöttem ez földre? nem, hanem azt mondom nektek, hogy elválasztást.
verso 52
mert lesznek innen tova öten egy házba megoszolván, hárman kétfelé, és ketten háromfelé oszolnak.
verso 53
az atya a fiú ellen, és a fiú az atyja ellen, az anya leánya ellen, és leánya anyja ellen, a napa menye ellen, és menye napa ellen.
verso 54
mond vala kedig a seregeknek: mikoron ködöt látandotok, feltámadtat napnyugat felől, legottan mondjátok: záporeső jő, és úgy leszen.
verso 55
és mikoron a déli szél fú, azt mondjátok, hogy meleg leszen, és megleszen.
verso 56
képmutatók, az égnek és földnek színét meg tudjátok választani, ezt ez időt kedig mire nem választjátok meg?
verso 57
mire hogy tinnenmagatoktól nem tesztek ítéletet felőle, ami igaz?
verso 58
mikoron kedig mégy az te pereseddel egy úton a fejedelemhez, azon légy, hogy megszabadulj tőle, mert netalántán a bíró eleibe vonszon tégedet, a bíró fog adni a kínzónak, a kínzó fogjon a tömlőcbe tenni.
verso 59
mondom neked, ki nem mégy onnét, mígnem megadod az legutolsó kis fillért is.
Libros
