Szent Lukács evangéliuma
capítulo 15
verso 1
valának kedig nyilvánvaló bűnösök és egyéb bűnösök, kik Jézushoz közelgetnek vala, hogy hallanák őtet.
verso 2
és zúgódnak vala a farizeusok és írástudók, mondván: mert ez a bűnösöket veszi hozzá, és azokkal eszik.
verso 3
és szólá nekik imez példabeszédet, mondván:
verso 4
ki vagyon tiközületek oly ember, kinek ha száz juha vagyon, és ha egyet elveszt azok közül, nemde elhagyja-e a kilencvenkilencet a pusztába, és elmegyen az után, mely elveszett vala, mígnem megleli azt?
verso 5
és mikoron megtalálja őtet, az ő vállaira veti örülvén,
verso 6
és hazajővén egybehívja az ő barátit és szomszédit, mondván nekik: velem együtt örüljetek, mert megleltem az én juhomat, mely elveszett vala.
verso 7
mondom nektek, hogy azon módon öröm leszen mennyországba egy bűnösön, ki penitenciára tér. inkább, hogynemmint kilencvenkilenc igazakon, kik nem szűkölködnek penitencia nélkül.
verso 8
avagy ha mely asszonyállatnak tíz garasa vagyon, és ha egyik garast elveszti, nemde meggyújtja-e az szövétneket, és felforgatja a házat, és szorgalmatosan keresi, mígnem megleli azt?
verso 9
és mikoron megleli, egybehívja asszonyi barátit és szomszédit, mondván: velem együtt örüljetek, mert megleltem a garast, melyet elvesztettem vala!
verso 10
úgy mondok nektek, öröm leszen Istennek angyali előtt is egy bűnösön, ki penitenciára tér.
verso 11
mondá kedig: egy embernek két fia vala,
verso 12
és az ifjabbik mondá az atyjának: atyám, add ki az én részemet az marhából, mely engem illet! és megosztá nekik a marhát.
verso 13
és nem sok napok után az ifjabbik mindeneket egybegyűjtvén elmene messze való tartományba, és ott eltékozlá minden marháját, élvén mindenből kedve szerint.
verso 14
és minekutána mindeneket megemésztett volna, lőn az tartományba nagy éhség, és ő kezde szűkölködni.
verso 15
elmene, és szerződék egy polgárhoz ott a tartományba. és a polgár küldé őtet az ő falujába, hogy disznót őrizne.
verso 16
és kívánja vala megtölteni az ő hasát a törköllyel, melyet a disznók esznek vala. és senki nem adja vala neki.
verso 17
demaga, magába tére, és mondá: mennyi béresek vannak, kik az én Atyám házába bővelkednek kenyérrel, és én itt éhségnek miatta veszek el.
verso 18
felkelek, elmegyek az én atyámhoz, és azt mondom neki: atyám, vétkeztem az mennyország ellen és teelőtted,
verso 19
és immár nem vagyok meltó, hogy te fiadnak mondassam, tarts csak úgy engemet, mint egyet a te béresid közül.
verso 20
és felkelvén jöve az ő atyjához. mikoron kedig még tavol volna, meglátá őtet az ő atyja, és megkeserülé, eleibe mene, és nyakára esék, és megcsókolá őtet.
verso 21
és mondá neki a fia: atyám, vétkeztem a mennyország ellen és teelőtted, immár nem vagyok meltó te fiadnak hívatni.
verso 22
mondá kedig az atya az ő szolgáinak: hamar, hozzátok ki a legjobbik ruhát, öltöztessétek fel őtet, és adjatok gyűrűt kezébe és sarut lábaiba,
verso 23
és hozzátok elő az hizlalt borjút, és öljétek meg őtet, hogy együnk és lakozzunk,
verso 24
mert ez én fiam meghalt vala, és megéledt, elveszett vala, és megtaláltatott. és kezdének lakozni.
verso 25
vala kedig a nagyobbik fia a mezőn. és mikoron hazajőne, és a házhoz közelgetne, hallá a vigasságtéteményt és a táncot.
verso 26
előhíva egyet a szolgákba, megkérdé, mi dolog volna az.
verso 27
és az mondá neki: az te atyádfia megjött, és a te atyád megölte őneki az hizlalt borjút, mert egészségbe találta őtet.
verso 28
az kedig megharagudván nem akar vala bemenni. azért az ő atyja kijővén kezdé őtet kérni.
verso 29
amaz kedig felele, mondá az ő atyjának: ím, ennyi esztendeig szolgálok neked, és az te parancsolatodat soha el nem múlattam, mégsem adtál soha énnekem csak egy bárányfiat is, hogy barátimmal lakoznám.
verso 30
de minekutána ez te fiadat, ki fellakta az te marhádat a kurvákkal, megjött, megölted neki az hizlalt borjút.
verso 31
és mondá az atyja neki: fiam, te mindenkoron velem vagy, és mindenek, kik enyim, tieid.
verso 32
azért laknod és vigadnod kell vala, mert ez a te atyádfia meghalt vala, és megéledt, elveszett vala, és megtaláltatott.
Libros
