Szent Lukács evangéliuma
capítulo 7
verso 1
mikoron kedig elvégezte volna mind ez ő beszédit a nép hallására, bemene Kafarnaumba.
verso 2
centúriónak kedig egy szolgája, mely őneki szerelmes vala, beteg, és vonagszik vala.
verso 3
mikoron kedig hallott volna Jézus felől, hozzá küldé fő zsidókat kérvén őtet, hogy eljőne, és megtartaná az ő szolgáját.
verso 4
és mikor azok Jézushoz jöttenek volna, kérik vala őtet szorgalmatosan mondván: méltó, hogy ezt tegyed vele,
verso 5
mert szereti a mi népünket, és a zsinagógát is ő építette nekünk.
verso 6
Jézus kedig elmegyen vala velük. és mikoron immár nem messze volna a háztól, hozzá bocsátá centúrió barátit mondván neki: Uram, ne munkálódjál, mert nem vagyok méltó, hogy bemenj az én házamba!
verso 7
az okáért nem alítám magamat is méltónak, hogy hozzád mennék. de mondjad csak igével, és meggyógyul az én gyermekem.
verso 8
mert én is más ember hatalma alatt vagyok, vannak énutánam is vitézlő szolgák, és mikoron egyiknek mondom: menj el! elmegyen. a másiknak ha mondom: jőj ide! eljő. és ha az én szolgámnak mondom: tedd imezt! azt teszi.
verso 9
ezeket hogy hallá Jézus, csodálkozék őrajta, és fordula a sereghez, mely követi vala őtet, mondá: mondom nektek, hogy még Izrael között sem leltem ennyi hitet.
verso 10
és hazatérvén azok, kik elküldettenek vala, találák a szolgát, ki gyötretik vala, egészségbe.
verso 11
és lőn annakutána, hogy megyen vala Jézus a városba, ki mondatik Naim, és mennek vala vele az ő tanítványi és bőséges sereg.
verso 12
mikoron kedig közelgetnének a város kapujához, íme, halottat hoznak vala ki, mely anyjának egyetlenegy fia vala, és ez asszony özvegy vala, és ővele a városnak sok serege.
verso 13
mely asszonyt mikoron Úr látott volna, megkeserülé őtet, és mondá neki: ne sírj!
verso 14
és járulván illeté azt, kibe viszik vala, és akik viszik vala, megállának, és mondá: ifjú, mondom neked, kelj fel!
verso 15
és felüle, aki meghalt vala, és szólni kezde. melyet az ő anyjának megada.
verso 16
megfélemlének kedig mindnyájan, és dicsérik vala Istent mondván: nagy próféta támadott miközöttünk! és: Isten meglátogatta az ő népét!
verso 17
és ez hír kimene őfelőle mind egész zsidóságba és minden közel való tartományba.
verso 18
és megmondák Jánosnak az ő tanítványi mindezeket. és kettőt egybehíva János az ő tanítványiba,
verso 19
bocsátá Jézushoz mondván: te vagy-e, ki eljövendő vagy, avagy mást várjunk?
verso 20
mikoron kedig az férfiak odajöttenek volna, mondanak: János baptista bocsáta hozzád mondván: te vagy-e, aki eljövendő vala, avagy mást várjunk?
verso 21
azon órába kedig sokakat vigaszta meg betegségekből, csapásokból, gonosz lelkektől, és sok vakoknak adá, hogy látnának.
verso 22
és felelvén mondá nekik: menjetek el, mondjátok meg Jánosnak, melyeket láttatok és hallottatok, hogy a vakok látnak, sánták járnak, poklosok megtisztulnak, siketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegények evangéliumot hirdetnek,
verso 23
és boldog, valaki énáltalam meg nem bántatik.
verso 24
és mikoron Jánosnak követi elmentenek volna őtőle, kezde szólni a seregnek Jánosról: mi látni mentetek ki a pusztába? nádat-e, kit a szél hajtogat?
verso 25
de mi látni mentetek ki a pusztába? azért-e, hogy látnátok embert, gyenge ruhákba öltöztet? íme, akik ékesen ölteznek, és gyönyörűséggel élnek, a királyok palotáiba vannak.
verso 26
de mi látni mentetek ki? prófétát-e? bizonyával mondom nektek, nagyobb prófétánál.
verso 27
ez, akiről meg vagyon írva: íme, elbocsátom az én angyalomat az te színed előtt, ki megcsinálja az te utadat teelőtted.
verso 28
mert mondom nektek, hogy senki nincs nagyobb próféta asszonyoknak szülötti között János baptistánál, demaga aki kisebb Istennek országába, nagyobb őnálánál.
verso 29
és minden nép, ki ezt hallja vala, és az nyilvánvaló bűnösök is, igazítják őalá Istent, megkeresztelkedtek Jánosnak keresztségébe.
verso 30
a farizeusok kedig és az törvénytudók megutálák Istennek tanácsát önnönmaguk ellen meg nem keresztelkedvén őtőle.
verso 31
mondá kedig Úr: kihez mondjam azért hasonlatosnak ez nemzetségnek emberit? és kihez hasonlatosok?
verso 32
hasonlatosok a gyermekekhez, kik az vásárt ülnek, és üvöltnek önnönköztük, és mondnak: síppal éneklénk nektek, s nem táncolátok. siralmas éneket is mondánk, s nem sírátok.
verso 33
mert eljöve János baptista, ki kenyeret nem evék, sem bort nem ivék, és mondátok, hogy ördöge vagyon.
verso 34
eljöve Embernek Fia, ki evék és ivék, és mondátok: ihon, torkos ember, borivó, nyilvánvaló bűnösöknek és egyéb bűnösöknek barátja.
verso 35
és ez bölcsesség igaznak ítélteték az önnön fiaitól, mindeniktől.
verso 36
kéri vala kedig őtet egy a farizeusok közül, hogy vele ennék. és bemenvén a farizeus házába letelepedék.
verso 37
és íme, egy asszonyi állat, mely ott a városba bűnös vala, mihelyt megismeré, hogy a farizeusnak házába telepedett volna le, hoza kenetet alabástromba,
verso 38
és állván hátul az ő lábaihoz, sírván kezdé könnyhullatásával hinteni, és az ő fejének hajával törölni, és csókolgatja vala az ő lábait, és keni vala a kenettel.
verso 39
látván ezt a farizeus, ki odahívta vala őtet, mondá ő magába: ez ha próféta volna, tudná bizonyával ki és mely asszonyi állat legyen, aki őtet illeti, mert bűnös.
verso 40
felele Jézus, és mondá neki: Simon, vagyon valami, kit neked mondjak. az mondá: Mester, mondjad!
verso 41
egy kölcsönadó embernek két adósi valának. egyik tartozik vala neki ötszáz pénzzel, a másik ötvennel.
verso 42
mikoron kedig azoknak nem volna honnét megadniuk, mind a kettőnek megengedé. azért ez kettő közül melyik szereti őtet inkább?
verso 43
Simon felele, mondá: alítom, hogy akinek többet engedett meg. és ő mondá neki: igazán ítéled.
verso 44
és az asszonyhoz fordulván mondá Simonnak: látod-e ez asszonyi állatot? bejövék az te házadba, vized az én lábaimnak nem adál, ez kedig könnyhullatásával hinté meg az én lábaimat, és az ő fejének hajával törlé meg.
verso 45
csókot nem adál énnekem, ez kedig mióta bejött, meg nem szűnt lábaimat csókolni.
verso 46
olajjal az én fejemet meg nem kenéd, ez kedig kenettel kené meg az én lábaimat.
verso 47
annak okáért mondom neked: megbocsáttatnak neki az ő sok bűnei, mert igen szeretett. akinek kedig kevesebb bocsáttatik, kevésbé szeret.
verso 48
és mondá az asszonynak: megbocsáttatnak neked bűneid.
verso 49
és kezdenek, akik együtt ülnek vala vele, mondani ő magukba: kicsoda ez, ki még bűnöket is megbocsát?
verso 50
mondá kedig az asszonyi állatnak: az te hited üdvözített tégedet. menj el békével!
Libros
