Szent Lukács evangéliuma
capítulo 19
verso 1
és elindulván megyen vala Jerikóba.
verso 2
és íme egy férfiú, kinek Zákeus vala neve, mely az nyilvánvaló bűnösök között fő és gazdag is vala,
verso 3
kívánja vala látni Jézust, ki volna, de nem láthatja vala a seregtől, mert állapota szerint kicsiny vala.
verso 4
és elöl elfutván felhága egy szederfára, hogy meglátná őtet, mert onnét vala előmenendő.
verso 5
és mikoron az helyre jött volna, Jézus feltekinte, látá őtet, és monda neki: Zákeus, szállj le hamar, mert ma énnekem a te házadba kell maradnom.
verso 6
és hamarsággal leszálla, és nagy örömmel fogadá őtet.
verso 7
mikoron kedig látták volna ezt, mindnyájan zúgódnak vala mondván: mert az bűnös embernél szállott volna.
verso 8
előállván kedig Zákeus monda Úrnak. Uram, íme jószágomnak hasonfelét az szegényeknek adom, és ha valamibe valakit megcsaltam, négy annyit adok érette.
verso 9
monda Jézus őneki: ez mai napon üdvössége lett ez háznak, miérthogy ez is volna Ábrahám fia.
verso 10
mert Embernek Fia jött megkeresni és megtartani, ami elveszett vala.
verso 11
ezeket mikoron ők hallanák, monda nekik egy példabeszédet is, miérthogy közel volna Jeruzsálemhez, és hogy azt alítják vala, hogy mindjárást megjelentetnék Istennek országa.
verso 12
monda azért: egy néminemű ember, nemzetségéről nemes, mene messze földre, hogy ott magának országot venne, és megtérne.
verso 13
előhíván kedig az ő tíz szolgáit ada nekik tíz font pénzt, és monda nekik: kereskedjetek vele, mig megjövék.
verso 14
az ő polgárai kedig gyűlölik vala őtet, és bocsátanak követséget utána mondván: nem akarjuk, hogy ez uralkodjék mirajtunk.
verso 15
és lőn, hogy megtérne az országot megvévén, és hozzáhivatá azokat, kiknek pénzét adta vala, hogy meglátná, melyik mennyit kereskedett volna.
verso 16
előjöve kedig az első mondván: Uram, a te fontpénzed tíz fontot kereskedett.
verso 17
és monda neki: örülj, jó szolgám, mert kicsinyen hű voltál, legyen hatalmad tíz városon!
verso 18
és az másik is előjöve mondván: uram, a te font pénzed öt fontot szerzett.
verso 19
és monda ennek: te is menj el, bírj öt várossal.
verso 20
más is jöve elő mondván: Uram, ihon vagyon a te font pénzed, melyet a keszkenőbe takarván tartottam,
verso 21
mert félek tőled, hogy kemény ember vagy, elveszed, mit hova nem tettél, és megaratod, amit nem vetettél.
verso 22
monda neki: a tennen szádból ítéllek meg tégedet, álnok szolga, tudod vala-e, hogy kemény ember vagyok én, hogy elvenném, mit hova nem tettem volna, és megaratnám, melyet nem vetettem volna,
verso 23
miért nem adtad hát az én pénzemet váltsághelyre, hogy mikoron én megjöttem volna, nyereséggel vettem volna fel azt mégis?
verso 24
és monda azoknak, kik ott állanak vala, vegyétek el tőle az egy font pénzt, ki nála vagyon, és adjátok annak, akinél a tíz font vagyon!
verso 25
és mondanak neki: uram, anélkül is tíz font vagyon annál.
verso 26
mert mondom nektek, hogy mindenek, akinél vagyon, adatik annak, és bővelkedik, attól kedig, akinek nincsen, még ami nála vagyon is, elvétetik tőle.
verso 27
sőt inkább az én ellenségeimet, kik nem akartak, hogy én rajtuk uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg énelőttem.
verso 28
és ezeket mondván megyen vala igyekezvén Jeruzsálem felé.
verso 29
és lőn, hogy mikoron közelgetett volna Betfagéhoz és Betániához az hegy mellett, mely mondatik Olajhegynek, elbocsáta kettőt az ő tanítványaiba mondván nekik:
verso 30
menjetek el a kastélyba, mely ellentekbe vagyon, melybe bemenvén találtok egy szamárfiat megkötve, melyen soha egy ember sem ült, oldozzátok el azt, és hozzátok el.
verso 31
és ha valaki kérdend titeket, miért oldozzátok el, úgy mondjátok neki: mert Úrnak dolga vagyon vele.
verso 32
elmenének kedig, kik elbocsáttattak vala, és találák, mi módon megmondta vala nekik,
verso 33
mikoron kedig eloldoznák a szamárfiat, mondanak, akiké vala: miért oldozzátok el a szamárfiat?
verso 34
és amazok mondanak: mert Úrnak dolga vagyon vele.
verso 35
és elvivék Jézushoz, és az ő ruhájukat felül a szamárfira ráterítvén Jézust felülteték rá.
verso 36
mikoron kedig menne, az Úton ruhájukat eleibe terítik vala.
verso 37
és mikoron az Olajhegyről alá közelítene, mint az tanítványoknak sok serege, kezdék örülvén dicsérni Istent nagy felszóval mindaz csodatételeken, melyeket láttanak vala
verso 38
mondván: boldog a király, ki jött Úrnak nevébe, békesség mennyországba, és dicsőség a magasságokba!
verso 39
és az farizeusok közül némelyek a seregből mondanak neki: Mester, szólítsd meg a te tanítványaidat.
verso 40
kiknek ő monda: mondom nektek, hogyha ezek veszteglenek, ezennel a kövek üvöltenek.
verso 41
és hogy elközelgete, látá a várost, síra rajta
verso 42
mondván: ha te meg megismerted volna, és jelesben az te napodon gondot viselnél rá, ami az te békességedre való volna, de mostan elrejtev vannak a te szemeid elől.
verso 43
mert jönnek terád oly napok, melyen az te ellenségeid megkörnyékeznek téged árokkal, körülöveznek, és megszorítanak téged mindenfelől.
verso 44
és a földhöz egyenesítenek tégedet és az te fiaidat, kik tebenned vannak. és nem hagynak tebenned követ kövön, miérthogy meg nem ismeréd az te meglátogatásodnak idejét.
verso 45
és Úr mene a templomba, kezdé kiúzni azokat, kik ott benne árulnak és vásárlanak vala
verso 46
mondván nekik: írván vagyon, mert az én házam imádságnak háza, ti kedig tettétek latroknak barlangjává. és tanítja vala őket naponként a templomba. a papi fejedelmek kedig és az írástudók és a fő népek akarják vala őtet elveszteni, de nem tudják vala, mi okon, mert mind a teljes község figyelmezik vala ez ő beszédére, mikoron őtet hallaná.
Libros
