Szent Lukács evangéliuma
capítulo 4
verso 1
Jézus kedig teljes Szentlélekkel megtére Jordán mellől, és kényszerítteték Léleknek miatta a pusztába,
verso 2
és negyven napokon kísértetik vala az ördögtől, mely napokon semmit nem evék. és mikoron az napok beteltenek volna, megéhezék.
verso 3
és mondá neki az ördög: ha Istennek Fia vagy, mondjad imez kőnek, hogy legyen kenyérré!
verso 4
és felele neki Jézus mondván: meg vagyon írván: nemcsak kenyérrel él ember, de Istennek minden beszédével.
verso 5
és vivé őtet az ördög egy magas hegyre, és megmutatá neki ez földnek kerekségének minden országit egy punkt időbe,
verso 6
és mondá neki az ördög: neked adom ezt ez hatalmat mindenestől, és ezeknek dicsőségét, mert énnekem vannak adván, és kinek én akarom, annak adom.
verso 7
azért ha te imádandasz engemet leborulván énelőttem, ezek mint tieid lesznek.
verso 8
és felele Jézus, mondá neki: menj utánam sátán, mert meg vagyon írván: az te Uradat, Istenedet imádjad, és csak azt tiszteljed!
verso 9
és vivé őtet Jeruzsálembe, és állatá őtet a templom tetejére, mondá neki: ha Istennek Fia vagy, bocsásd alá innét magadat!
verso 10
mert meg vagyon írva, hogy az ő angyalinak parancsolt tefelőled, hogy megtartsanak tégedet,
verso 11
és kezükbe vesznek téged, hogy meg ne sértsed kőbe az te lábadat.
verso 12
és felele Jézus, mondá neki: meg vagyon mondván: ne kísértsed Uradat, Istenedet!
verso 13
és minden kísértést elvégezvén elmene őtőle az ördög ideig.
verso 14
és tére Jézus Szentlélek ihléséből Galileába. és kimene őfelőle az hír mind az egész tartományon.
verso 15
és ő tanít vala az ő zsinagógájukba, és mindenektől dicsőíttetik vala.
verso 16
és jöve Názáretbe, hol feltartatott vala, és bemene az ő szokása szerint szombat napon az zsinagógába, felkele, hogy olvasna.
verso 17
adák neki Izajás próféta könyvét, és mihelyen felnyitá az könyvet, talála egy helyet benne, holott azt írták vala:
verso 18
Úrnak lelke énrajtam, azért hogy megkent engemet, hogy szegényeknek evangéliumot hirdessek. bocsátott engemet, hogy megvigasszam, kik bánatos szívvel vannak, hogy hirdessek foglyoknak megszabadulást, vakoknak látást, berekesztetteknek megnyitást,
verso 19
hogy Úrnak kellemetes prédikálanék.
verso 20
és az könyvet betevén megadá a szolgának, és leüle. és az zsinagógába mindenek szemei rá valának figyelmetesek.
verso 21
kezdé kedig nekik mondani: ma teljesedett be ez Írás az ti fületekbe.
verso 22
és mindnyájan bizonyságot adnak vala neki, és csodálkoznak vala az ő beszédének malasztján, mely az ő szájából származik vala, és mondnak vala: nemde József fia-e ez?
verso 23
és mondá nekik: bizonyával az hasonlatosságot mondjátok énnekem: orvos gyógyíts magadat! valamit hallottunk, hogy műveltél Kafarnaumba, műveld itt is, a te hazádba!
verso 24
mondá kedig: bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem volt kellemetes az ő hazájába.
verso 25
de igazsággal mondom nektek, sok özvegyek valának Illésnek napjaiba Izrael között, mikoron betétetett vala a mennyország három esztendeig és hat hónapig, mikoron lett volna nagy éhség minden földön,
verso 26
és azok közül egyikhez sem bocsáttaték Illés, hanem csak Szidon tartománynak Szárepta nevű városába egy özvegyasszonyhoz.
verso 27
és sok poklosok valának Izrael között Elizeus próféta idejében, és azok közül senki meg nem tisztula, hanem csak Naamán, Szíriából való.
verso 28
és mindnyájan a zsinagógába megtelének haraggal, hogy ezt hallák.
verso 29
és feltámadának, és kiveték őtet a városból, és vivék mind az hegynek tetejéig, melyen az várost építették vala, hogy onnét levetnék.
verso 30
ő kediglen általuk menvén közöttük elmegyen vala.
verso 31
és jöve Kafarnaumba Galileának városába, és ott őket tanítja vala szombat napokon.
verso 32
és elálmélkodnak vala az ő tudományán, mert az ő beszéde vala egybeszerkesztetve hatalommal.
verso 33
és vala a zsinagógába egy ember, kibe vala ördögnek förtelmes lelke, ez felüvölte nagy felszóval mondván:
verso 34
no, azért mi közünk vagyon veled nekünk názáretbeli Jézus? azért jöttél-e, hogy elvezess minket? tudlak, ki vagy: Istennek amaz szenti.
verso 35
és megfeddé őtet Jézus mondván: némulj meg, és menj ki őbelőle! és mikoron leejtette volna őtet az ördög, kimene belőle, de semmit neki nem árta.
verso 36
és lőn félelem mindeneken, és szólnak vala önköztük mondván: micsoda beszéd ez? mert ugyan hatalommal és hatalmassággal parancsol a förtelmes lélkeknek, és kimennek?
verso 37
és viselik vala az ő hírét minden helyen és mindenfelé a határos tartományokon.
verso 38
mikoron felkelt volna kedig Jézus a zsinagógából, bemene Simonnak házába, holott Péternek napát igen leli vala az hideg, és kérék őtet az asszonyért.
verso 39
és állván őfelette megfeddé az hideget, és a hideg elhagyá őtet. mindjárast kedig felkelvén szolgál vala nekik.
verso 40
mikoron kedig a nap elnyugodnék, mindenek, kiknek betegük volna különb-különb betegségekkel, őhozzá hozzák vala. és ő mindenikre kezét rávetvén meggyógyítja vala őket.
verso 41
az ördögök is kimennek vala sokakból üvöltvén és mondván: te vagy a Krisztus, amaz Istennek Fia! és megfeddvén nem hagy vala nekik szólni, mivelhogy tudják vala, hogy ő volna a Krisztus.
verso 42
az nap meglévén kedig kimegyen vala a pusztába, és a seregek keresik vala őtet, és jövének mindaddig, hol ő vala, és megtartóztatják vala őtet, hogy el ne menne tőlük.
verso 43
kiknek ő mondá: más városoknak is szükség nekem, hogy hirdessem evangélium által Istennek országát, mert azért bocsáttattam.
verso 44
és prédikál vala Galileának zsinagógáiba.
Libros
