Szent Lukács evangéliuma
capítulo 13
verso 1
valának kedig nekik az időbe ott, kik megjelentenék neki a galileabelieknek dolgát, mi módon Pilátus az ő vérüket elegyítette volna az ő áldozatukkal.
verso 2
és felelvén mondá nekik: azt alítjátok-e, hogy ez galileabeliek minden egyéb galileabelieknél bűnösbek voltanak, miért ilyeneket szenvedtenek?
verso 3
nem, de mondom nektek, hogyha penitenciát nem tartandotok mindnyájan, olyan módon vesztek el,
verso 4
miképpen amaz tizennyolc, kikre rájuk szakada a torony Siloámba, és megölé őket. azt alítjátok-e, hogy azok bűnösbek voltanak minden embereknek felette, kik Jeruzsálembe lakoznak vala?
verso 5
nem, de mondom nektek, hogyha penitenciát nem tartotok, mind azon módon elvesztek.
verso 6
mondja vala kedig nekik imez hasonlatosságot: egy embernek fügefája vala elpalántálva szőlőjébe, és eljöve keresvén gyümölcsöt rajta, s nem talála.
verso 7
és mondá a szőlőművesnek: ím, immár három esztendeje vagyon, mitől fogva eljövék keresvén gyümölcsöt ez fügefán, és nem lelek. vágd ki azért őtet! mire foglalja itt hiába a földet?
verso 8
de a műves felele és mondá: uram, hagyj békét neki ez esztendőbe is, még megásom körüle a földet, és megganéjozom,
verso 9
és ha gyümölcsöt teremt, jó, ha nem, jövendőre bátor kivágjad őtet!
verso 10
tanít vala kedig az ő zsinagógájukba szombatokon,
verso 11
és íme, egy asszonyi állat, kibe vala betegségnek lelke tizennyolc esztendeig, ez meggörbedett vala, és semmi módon fel nem nézhet vala.
verso 12
melyet mikoron Jézus látott volna, hozzá hívá, és mondá neki: asszony, megszabadultál a te betegségedből.
verso 13
és kezét ráveté, mely legottan feligazula, és dicsőíti vala Istent.
verso 14
felelvén kedig ki az zsinagóga fejedelmi közül legnagyobb vala, bosszankodván, hogy Jézus szombaton gyógyított volna, mond vala a seregnek: hat napok vannak, melyeken munkálkodni kell. azért az napokon jöjjetek ide, hogy megvigasztassatok, és ne szombat napon!
verso 15
felelvén kedig Úr őneki mondá: képmutatók, nem oldja-e el valamelytek ökröt és szamarat a jászoltól szombaton, hogy megitassa?
verso 16
ezt kedig, ki Ábrahámnak leánya, melyet a sátán megkötött tizennyolc esztendeig, nem kellett-e megoldni ez kötélből szombat napon?
verso 17
és mikoron ezt mondaná, igen megszégyenlik vala magukat az őellene szólók mindnyájan. és mind az nép örül vala, teljes mindazokon, kik őtőle lesznek vala nagy dicsőséggel.
verso 18
mond vala azért: mihez Istennek országa hasonlatos? és mihez hasonljuk azt?
verso 19
hasonlatos a mustármaghoz, melyet ember vevén elveté az ő kertjébe, és felnöve, és lőn nagy fává, és az egy madarak nyugovának az ő ágain.
verso 20
mihez ítélém hasonlatosnak Istennek országát?
verso 21
hasonlatos a kovászhoz, melyet az asszonyi állat vevén elrejt három mérték lisztbe, mégnem mindenestől fogva megkel.
verso 22
és megyen vala városok és kastélyok által tanítván es utat tevén Jeruzsálembe.
verso 23
mondá kedig egy neki: Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek? ő kedig mondá nekik:
verso 24
igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, sokan akarnak bemenni és nem lehet.
verso 25
mikoron kedig bemenend a családos ember, beteszi az ajtót, és kezdetek kívül állani és zörgetni az ajtón mondván: uram, uram, nyisd meg nekünk! és felelvén mond nekik: nem tudom, honnét valók vagytok.
verso 26
akkoron kezditek mondani: teelőtted ettünk és ittunk, és a mi utcánkon tanítottál.
verso 27
és mond nekik: nem tudom, honnét valók vagytok. távozzatok el éntőlem, álnokságnak művelkedői!
verso 28
ott leszen a siralom és fogaknak csikorgatása, mikoron látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a prófétákat Istennek országába, titeket kedig onnét kiűzetni.
verso 29
és jönnek napkelet és napnyugat felől, dél és észak felől, és letelepednek Istennek országába.
verso 30
és íme, utolsók lesznek, akik elsők, és elsők, kik utolsók lesznek.
verso 31
azon napon járulának a farizeusok közül nekik őhozzá mondván neki: menj ki, és menj el innét, mert Heródes meg akar téged ölni!
verso 32
és mondá neki: menjetek el, mondjátok meg annak a rókának: íme, ördögöket űzök, és egészségeket végezek ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem.
verso 33
demaga szükség nekem ma és holnap és a következő napon járnom, mert nem lehet prófétának elveszte Jeruzsálem kívül.
verso 34
Jeruzsálem, Jeruzsálem, ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, kik hozzád bocsáttatnak! mennyiszer akartam egybegyűjteni az te fiaidat, miképpen a madár az ő fészkét az ő tollai alá, és nem akarád!
verso 35
íme, hagyattatik nektek az ti házatok pusztán. mondom kedig nektek, hogy nem láttok engemet addig, mégnem eljő, mikoron azt mondjátok: áldott, ki jött Úrnak nevébe!
Libros
