Szent Lukács evangéliuma
capítulo 18
verso 1
mond vala kedig nekik példabeszédet is, a végre, hogy mindenkoron imádkozni kellene, és soha meg nem fáradni mondván:
verso 2
egy bíró vala egy néminemű városba, mely Istent nem féli vala. emberrel sem gondol vala.
verso 3
vala kedig egy özvegy asszony is a városba, és hozzá jő vala mondván: tégy igazat nekem az én peresem felől.
verso 4
és sok ideig nem akarja vala. végre monda önmagába: jóllehet Istent nem félem, sem emberrel nem gondolok,
verso 5
de miérthogy bántásomra vagyon énnekem ez özvegyasszony, igazat szolgáltatok neki, hogy ennek utána ide ne jöjjön engemet búsítani.
verso 6
monda kedig Úr: halljátok meg, mit mond ez álnok bíró.
verso 7
Isten kedig nem teszen-e bosszúállást az ő választottaiért, kik éjjel és nappal hozzá üvöltenek, még ha engedelmes leszen is nekik?
verso 8
mondom kedig nektek, hogy hamar teszen bosszúállást őérettük. mikoron kedig Embernek Fia eljő, vajon talál-e hitet ez földön?
verso 9
monda kedig nékikhez, kik önnönmagukban bíznak vala, minthogy igazak volnának, és megutálnak vala egyebeket, ez példa beszédet.
verso 10
két emberek menének fel a templomba, hogy imádkoznának. egyik farizeus, másik nyilvánvaló bűnős.
verso 11
az farizeus megállván ilyen módon imádkozik vala magába: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, miképpen emez nyilvánvaló bűnös is.
verso 12
egy héten kettőt böjtölök, dézsmát adok mindenből, mik birtokom alatt vannak.
verso 13
és az nyilvánvaló bűnös távol állván még szemeit sem akarja vala felemelni az égbe, de veri vala az ő mellét mondván: Isten, légy kegyelmes énnekem bűnösnek!
verso 14
mondom nektek, hogy ez inkább megigazulván menne házához, hogynemmint amaz. mert valaki magát felmagasztalja, megaláztatik, és valaki magát megalázza felmagasztaltatik.
verso 15
hoznak vala kedig őhozzája gyermecskéket is, hogy őket illetné. melyet mikoron látnának a tanítványok, megrongálják vala azokat.
verso 16
Jézus kedig, mikoron őket hozzá hívta volna, monda: bocsássátok hozzám a gyermekecskéket, és ne tiltsátok meg őket, mert ilyeneké az Istennek országa.
verso 17
bizony mondom nektek, valaki nem veszi Istennek országát, mint ez gyermekecske, be nem megyen oda.
verso 18
és kérdé őtet néminemű fejedelem mondván, jó Mester, mit kell tennem, hogy megnyerjem az örök életet?
verso 19
monda kedig neki Jézus, mire mondasz engem jónak, ha senki nem jó, hanem csak Isten?
verso 20
tudod-e a parancsolatokat? ne ölj, ne paráználkodjál, ne orozz, hamis tanú ne légy, tiszteljed atyádat anyádat.
verso 21
de ő monda: mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.
verso 22
melyet hallván Jézus monda neki: még egy híjával vagy. adj el mindeneket, melyek birtokod alatt vannak, és osztogasd a szegényeknek, és kincsed leszen mennyországba, és jöjj el, kövess engemet.
verso 23
ezeket mikoron hallotta volna, megszomorodék rajta, mert igen gazdag vala.
verso 24
látá kedig Jézus, hogy megszomorodot volna, és monda: mely nehezen mennek be azok, kiknek pénzük vagyon, Istennek országába,
verso 25
mert könnyebb a tevének a tű fokán általmenni, hogynemmint a gazdagnak Istennek országába bemenni,
verso 26
és mondanak, akik ezeket hallják vala: tehát ki üdvözülhet?
verso 27
monda ő: ami embereknél lehetetlen dolog, Istennél lehető.
verso 28
monda kedig Péter: im mi elhagytunk mindeneket, és tégedet követtünk.
verso 29
monda nekik: bizony mondom nektek, senki nincsen, ki elhagyta házát, avagy szüleit, avagy atyjafiait, avagy feleségét, avagy gyermekeit Istennek országáért,
verso 30
hogy ki ne vegyen sokkal többeket ez mostani időbe, és az jövendő világon örök életet.
verso 31
hozzávevé kedig Jézus a tizenkettőt, és monda nekik: íme felmegyünk Jeruzsálembe, és mindenek elvégeztetnek, valamik meg vannak írva Embernek Fiáról.
verso 32
mert népeknek adatik, megcsúfolják őtet, és bosszúval illetik, megpökdöstetik,
verso 33
és minek utána megostorozzák, megölik őtet, és harmadnapon feltámad.
verso 34
és ők ebbe semmit nem értének. és ez beszéd elrejtve vala őtőlük, sem értik vala, melyek mondatnak vala.
verso 35
történék kedig, hogy mikoron közelgetne Jerikóhoz. egy vak ül vala az útfélen koldúlván,
verso 36
és mikoron hallaná az elő menő sereget, kérdi vala: mi dolog volna az.
verso 37
megmondák neki, hogy az názáretbeli Jézus menne onnét elő,
verso 38
és felüvölte mondván: Dávid fia, Jézus, könyörülj énrajtam.
verso 39
és akik elől mennek vala, megszólíták őtet, hogy veszteg lenne, ő kedig sokkal inkább üvölt vala: Dávid fia, légy kegyelmes énnekem!
verso 40
megállván kedig Jézus hagya, hogy hozzá hoznák. és mikoron elközelgetett volna, megkérdé őtet mondván:
verso 41
mit akarsz, hogy tegyek veled? monda ő: Uram, hogy látást vegyek,
verso 42
és monda neki Jézus: végy látást, az te hited tett üdvössé tégedet.
verso 43
és mindjárást látást vőn, és utána megyen vala dicsőítvén Istent, és mind az nép, hogy látá, dicséretet ada Istennek.
Libros
