Szent Lukács evangéliuma
capítulo 6
verso 1
történék kedig, hogy másodelső szombaton veteményeken menne által, és az ő tanítványi szaggatják vala a búzafejeket, és megeszik vala kezük között megnyomogatván.
verso 2
az farizeusok közül kedig némelyek mondnak vala nekik: mire művelitek azt, amit nem szabad művelni szombatokon?
verso 3
és megfelelvén Jézus mondá nekik: azt sem olvastátok-e, mit művelt Dávid, mikor ő is megéhezett volt, és azok, kik vele valának?
verso 4
mi módon bement Istennek házába, és az oltárra való kenyereket vette, és megette, még azoknak is ada benne, kik vele valának, melyeket nem szabad vala egyebeknek enni, hanem csak az papoknak?
verso 5
és mond vala nekik: ura Embernek Fia még az szombatnak is.
verso 6
lőn kedig a más szombaton is, hogy bemenne a zsinagógába, és tanítana. holott vala egy ember, kinek a jobb keze megaszott vala.
verso 7
rá őriznek vala kedig az írástudók és az farizeusok, ha szombaton meggyógyítaná azt, hogy találnának, honnét megfeddének őtet.
verso 8
ő kedig tudja vala az ő gondolatukat, és mondá az embernek, kinek aszú keze vala: kelj fel, állj ide középre! amaz felkele, odaálla.
verso 9
mondá azért Jézus őhozzájuk: kérdlek titeket, melyik alkalmasb szombaton, jól tenni-e, avagy gonoszul tenni, lelket megtartani-e, avagy elveszteni?
verso 10
és mind elnézvén őket mondá az embernek: nyújts ki kezedet! amaz kinyújtá, és lőn az ő keze ép, mint az másik.
verso 11
ők kedig megtelének esztelenséggel, és arról szólnak vala őköztük, mit tennének Jézusnak.
verso 12
lőn kedig az napokba, kimene a hegyre imádkozni, és az éjet Istennek imádságával viszi vala ki.
verso 13
és mikoron nappal lett volna, hozzá hívá az ő tanítványit, és választa tizenkettőt őközülük, kiket apostoloknak neveze:
verso 14
Simont, kit Péternek is neveze, és Andrást, az ő atyafiát, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,
verso 15
Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, és Simont, ki hívatik Zélótának,
verso 16
és Júdást, mely Jakabé, és Júdás kariótit, ki ugyanazon áruló vala.
verso 17
és alámenvén velük megálla egy egyenes helyen, és az ő tanítványinak serege, és az népeknek bőséges sokasága mind teljes zsidóságból és Jeruzsálemből és a tenger mellől, Tírusz és Szidonból, kik jöttenek vala,
verso 18
hogy hallanák őtet, es megvigasztatnának az ő kórságukból, és kik gyötretnek vala a förtelmes lelkektől, meggyógyulnak vala.
verso 19
és minden sereg akarja vala őtet illetni, mert jószág származik vala őbelőle, és mindeneket megvigaszt vala.
verso 20
és ő felemelvén szemeit az ő tanítványihoz mond vala: boldogok vagytok, szegények, mert tiétek Istennek országa.
verso 21
boldogok, kik éheztek, mert megelégíttettek. boldogok, kik sírtok, mert nevettek.
verso 22
boldogok lesztek, mikoron gyűlölnek titeket emberek, és elválasztnak titeket, és gonosznak ítélnek, és utálatos leszen a ti nevetek, miképpen gonosz, Embernek Fiáért.
verso 23
örüljetek az napon, és vigadjatok, mert íme, a te jutalmatok sok mennyországba! ezenképpen tesznek vala a prófétáknak is az ő atyjuk.
verso 24
demaga jaj tinektek, gazdagoknak, mert megvagyon a ti örömötök!
verso 25
jaj tinektek, kik megelégedve vagytok, mert éheztek! jaj tinektek, kik mostan nevettek, mert sírtok és zokogtok!
verso 26
jaj nektek, mikoron dicsérnek titeket minden emberek, mert az ő atyjuk ezent művelik vala a hamis prófétáknak!
verso 27
mert mondom nektek, kik ezt halljátok: szeressétek a ti ellenségteket, jól tegyetek azokkal, kik gyűlölnek titeket!
verso 28
jót mondjatok, kik gonoszt mondnak nektek, és imádkozzatok azokért, kik hamisan kereskednek rajtatok!
verso 29
aki egy felől arcul ver, add neki más felől is! és attól, aki a palástot elveszi, a köntöst se tilts meg!
verso 30
mindennek, ki rajtad venni akar, adj, és attól, ki elveszi, ami tied, vissza ne kérd!
verso 31
és valami módon akarjátok, hogy tegyenek tinektek, emberek, ti is azonképpen tegyetek velük!
verso 32
és ha azokat szeretitek, kik titeket szeretnek, micsoda hálálás vagyon nektek? mert a bűnösök is szeretik azokat, kik őket szeretik.
verso 33
és ha jól tesztek azokkal, kik veletek jól tesznek, micsoda hálálás vagyon nektek? mert az bűnösök is azt művelik.
verso 34
és ha kölcsönadandotok azoknak, kiktől remélitek, hogy ti is vesztek, micsoda hálálás vagyon nektek? mert a bűnösök is adnak kölcsön a bűnösöknek, hogy hasonlatosokat vegyenek.
verso 35
sőt, inkább szeressétek a ti ellenségteket, és jól tegyetek, és kölcsönadjatok semmit onnét ne remélvén, és leszen a ti jutalmatok sok, és lesztek a Magasságosnak fiai, mert ő kegyelmes mind a hálálatlanokhoz s mind a gonoszokhoz.
verso 36
legyetek azért irgalmasok, miképpen a ti mennyei Atyátok is irgalmas!
verso 37
ne ítéljetek, s nem ítéltettek! ne kárhoztassatok, s nem kárhoztattok! megbocsássatok egyebeknek, nektek is megbocsáttatik!
verso 38
adjatok, adatik nektek is: jó mértéket, teljest, megtömöttet és kifolyót adnak a ti kebeletekbe. mert bizonyával azon mértékkel, mellyel mérendetek, mérnek nektek is.
verso 39
és mond vala őnekik hasonlatosságot: nemde a vak vezethet-e vakot? nemde mindketten a verembe esnek-e?
verso 40
a tanítvány nincsen feljebb a mesternél, tökéletes leszen kedig minden, ha olyan leszen, mint az ő mestere.
verso 41
miért kedig hogy meglátod a szálkád atyádfia szemébe, a tőkét kedig, mely a tennen szemedbe vagyon, nem veszed eszedbe?
verso 42
avagy mint mondhatod atyádfiának: atyámfia, hadd vessem ki a szálkát, mely a te szemedbe vagyon! tennenmagadat kedig nem látod a tőkét szemedbe? képmutató, vesd ki először a tőkét szemedből, és azután nézd meg a szálkát, ki atyádfia szemébe vagyon, hogy kivessed onnét.
verso 43
mert nem jó fa az, amely jó gyümölcsöt nem teremt, sem gonosz fa, amely jó gyümölcsöt teremt.
verso 44
mert minden fa az ő gyümölcséről ismertetik meg. mert a tövisekről nem szednek fügét, sem a csipkéről nem szednek szőlőt.
verso 45
a jó ember az ő szívének jó kincséből jót ad, és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből gonoszt ad. mert embernek szája a szívnek bőségéből szól.
verso 46
mi dolog kedig, hogy hívtok engemet: Uram, Uram! és nem teszitek, amit mondok?
verso 47
valaki énhozzám jő, és hallja az én beszédimet, és megműveli, megmutatom nektek, kihez legyen hasonlatos.
verso 48
hasonlatos az olyan emberhez, mely házat épít, és mély ásást teszen, és az fundamemtumot kősziklán veti. mikoron kedig áradás leszen, a víz az oldalát csapja az háznak, de el nem indíthatja onnét, mert kősziklán vagyon felrakva.
verso 49
aki hallja kedig, s nem műveli, hasonlatos az olyan emberhez, ki házat építette a földön fundamentuma nélkül. melyre a víz ráütközék, és mindjárast elomla, és az háznak romlása nagy lőn.
Libros
