Szent Lukács evangéliuma
capítulo 10
verso 1
ezeknek utána kedig választa Úr egyebeket is, hetvenkettőt, és bocsátá őket kettőnként az ő színe előtt minden városra és helyre, hova ő jövendő vala.
verso 2
és mondá nekik: jóllehet, az aratás sok, de a művesek kevesek. kérjétek azért az aratásnak urát, hogy az aratókat bocsássa az ő veteményébe.
verso 3
menjetek el! íme, én bocsátlak titeket, mint bárányokat farkasok közibe.
verso 4
azért ne viseljetek valami erszényt, se zsákot, se sarut, és senkinek az úton ne köszönjetek!
verso 5
valamely házba kedig bementek, először azt mondjátok: békesség ez háznak!
verso 6
és ha békességnek fia leszen ott, azon megnyugszik a ti békességtek, ha kedig nem, hozzátok tér.
verso 7
ugyanazon házba kedig maradjatok evén és iván azokat, melyek őnáluk vannak. mert méltó, aki munkálódik, az ő jutalmára. ne járjatok házról házra!
verso 8
és valamely városba bemenendetek, és fogadandnak titeket, azt egyétek, mit előtökbe tesznek nektek.
verso 9
és meggyógyítsátok a betegeket, melyek a házba vannak, és mondjátok azoknak: rátok közelget Istennek országa!
verso 10
valamely városba kedig bemenendetek, és nem fogadandnak titeket, kimenvén az ő utcáin mondjátok:
verso 11
íme, még a port is, mely ragadott miránk a ti várostokból, letöröljük rátok, demaga azt tudjátok, hogy elközelgett Istennek országa.
verso 12
mondom nektek, mert Szodomának könnyebben leszen dolguk amaz napon, hogynemmint az városnak.
verso 13
jaj teneked, Korozain! jaj teneked, Betszaida! mert ha Tírusz és Szidonba lettenek volna a jószágok, melyek lettenek tibennetek, régen ciliciumba és hamuba ülvén bánnák tettüket.
verso 14
demaga Tírusz és Szidonnak könnyeben leszen az ítéletkoron, hogynemmint nektek.
verso 15
és te, Kafarnaum! ki égig felmagasztaltattál? pokolig meríttettél alá!
verso 16
valaki kedig titeket hallgat, engem hallgat, és ki titeket megutál, engemet utál, aki kedig engemet utál, azt utálja, ki engemet bocsátott.
verso 17
megtérének kedig a hetvenkettő örömmel mondván: Uram, még az ördögökkel is bírunk te nevedbe.
verso 18
és mondá nekik: látom vala a sátánt, miképpen a villámlást, hogy lehullana mennyországból.
verso 19
íme, adtam nektek hatalmat lábbal nyomodni kígyókat és skorpiókat és ellenségnek minden tehetségén.
verso 20
demaga ne örüljetek azon, hogy a gonosz lelkekkel bírtok, de örüljetek, hogy az ti nevetek írván vagyon mennyországba!
verso 21
az órába megvidula Jézus Szentlélekbe, és mondá: hálát adok neked Uram, mennynek és földnek Atyja, hogy eltitkoltad ezeket az bölcsektől és tudósoktól, és megjelentetted azokat a kisdedeknek. úgy, Atyám, mert úgy volt kellemetes teelőtted.
verso 22
mindenek adván vannak nekem az én Atyámtól, és senki nem tudja, mi legyen a Fiú, hanem csak az Atya, és ki legyen az Atya, hanem csak az Fiú, és kinek a Fiú akarandja megjelenteni.
verso 23
és fordula az ő tanítványihoz, s mondá: boldog szemek azok, melyek azokat látják, kiket ti láttok.
verso 24
mert mondom nektek: sok próféták és királyok akarták azokat látni, melyeket ti láttok, de nem látták, és hallani, melyeket hallotok, de nem halloták.
verso 25
és íme, egy néminemű törvénytudó felkele kísértvén őtet, és mondá: Mester, mit tegyek, ha az örök életet akarom bírnia?
verso 26
ő felele neki, s mondá: a törvénybe mi vagyon megírva? miképpen olvasod?
verso 27
amaz felele, mondá: szeressed a te Uradat, Istenedet a tennen teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erőiddel, és felebarátodat, mint tennenmagadat.
verso 28
és mondá neki: igazán felelél. azt tegyed, és élsz!
verso 29
amaz kedig akarván magát igazítani mondá Jézusnak: kicsoda az én felebarátom?
verso 30
felele kedig Jézus, mondá: egy néminemű ember megyen vala Jeruzsálemből Jerikóba, és találkozék az tolvajokra, kik meg is foszták őtet, és megsebhetvén elmenének holtelevenül hagyván.
verso 31
történék kedig, hogy egy néminemű pap menne el az úton, és őtet látván elmene mellőle.
verso 32
azonképpen egy félpap is, mikoron a hely mellett volna, és látná őtet, elmene mellőle.
verso 33
egy szamaritánus kedig mikoron onnét menne elő, hozzá jöve, és látván őtet megkeserülé,
verso 34
és hozzá közelítvén bekötözé az ő sebeit beleöntvén olajat és bort, és feltevén azt az ő barmára az istállóba vivé, és gondját viselé.
verso 35
és másodnapon két pénzt hoza elő, adá az istállósnak, és mondá: ennek gondját viseljed, és valamit többet ráköltendesz, mikoron én megtérendek, megadom neked.
verso 36
ez három közül azért melyik láttatik neked, hogy felebarátja annak, ki a tolvajokra találkozott volt?
verso 37
és mondá amaz: aki irgalmasságot tett vele. és mondá neki Jézus: menj el, és te is azonképpen tégy!
verso 38
lőn kedig, hogy mikoron mennének, és ő bemene egy kastélyba, holott egy asszonyi állat, Márta nevű fogadá őtet az ő házába.
verso 39
és ennek húgának Mária vala neve, mely ülvén Úrnak lábainál hallgatja vala az ő beszédét.
verso 40
Márta kedig sürgődik vala az untalan való szolgálatba. ki megálla, és mondá: Uram, nincsen-e neked gondodra, hogy az én húgom csak magamat hagyott szolgálni? azért mondjad neki, hogy segéljen nekem!
verso 41
és megfelelvén mondá Úr őneki: Márta, Márta, szorgalmatos vagy, és sokfelé háboríttatol.
verso 42
Mária legjobb részt választá, mely el nem vétetik őtőle.
Libros
