Szent Lukács evangéliuma
10. fejezet
1. vers
ezeknek utána kedig választa Úr egyebeket is, hetvenkettőt, és bocsátá őket kettőnként az ő színe előtt minden városra és helyre, hova ő jövendő vala.
2. vers
és mondá nekik: jóllehet, az aratás sok, de a művesek kevesek. kérjétek azért az aratásnak urát, hogy az aratókat bocsássa az ő veteményébe.
3. vers
menjetek el! íme, én bocsátlak titeket, mint bárányokat farkasok közibe.
4. vers
azért ne viseljetek valami erszényt, se zsákot, se sarut, és senkinek az úton ne köszönjetek!
5. vers
valamely házba kedig bementek, először azt mondjátok: békesség ez háznak!
6. vers
és ha békességnek fia leszen ott, azon megnyugszik a ti békességtek, ha kedig nem, hozzátok tér.
7. vers
ugyanazon házba kedig maradjatok evén és iván azokat, melyek őnáluk vannak. mert méltó, aki munkálódik, az ő jutalmára. ne járjatok házról házra!
8. vers
és valamely városba bemenendetek, és fogadandnak titeket, azt egyétek, mit előtökbe tesznek nektek.
9. vers
és meggyógyítsátok a betegeket, melyek a házba vannak, és mondjátok azoknak: rátok közelget Istennek országa!
10. vers
valamely városba kedig bemenendetek, és nem fogadandnak titeket, kimenvén az ő utcáin mondjátok:
11. vers
íme, még a port is, mely ragadott miránk a ti várostokból, letöröljük rátok, demaga azt tudjátok, hogy elközelgett Istennek országa.
12. vers
mondom nektek, mert Szodomának könnyebben leszen dolguk amaz napon, hogynemmint az városnak.
13. vers
jaj teneked, Korozain! jaj teneked, Betszaida! mert ha Tírusz és Szidonba lettenek volna a jószágok, melyek lettenek tibennetek, régen ciliciumba és hamuba ülvén bánnák tettüket.
14. vers
demaga Tírusz és Szidonnak könnyeben leszen az ítéletkoron, hogynemmint nektek.
15. vers
és te, Kafarnaum! ki égig felmagasztaltattál? pokolig meríttettél alá!
16. vers
valaki kedig titeket hallgat, engem hallgat, és ki titeket megutál, engemet utál, aki kedig engemet utál, azt utálja, ki engemet bocsátott.
17. vers
megtérének kedig a hetvenkettő örömmel mondván: Uram, még az ördögökkel is bírunk te nevedbe.
18. vers
és mondá nekik: látom vala a sátánt, miképpen a villámlást, hogy lehullana mennyországból.
19. vers
íme, adtam nektek hatalmat lábbal nyomodni kígyókat és skorpiókat és ellenségnek minden tehetségén.
20. vers
demaga ne örüljetek azon, hogy a gonosz lelkekkel bírtok, de örüljetek, hogy az ti nevetek írván vagyon mennyországba!
21. vers
az órába megvidula Jézus Szentlélekbe, és mondá: hálát adok neked Uram, mennynek és földnek Atyja, hogy eltitkoltad ezeket az bölcsektől és tudósoktól, és megjelentetted azokat a kisdedeknek. úgy, Atyám, mert úgy volt kellemetes teelőtted.
22. vers
mindenek adván vannak nekem az én Atyámtól, és senki nem tudja, mi legyen a Fiú, hanem csak az Atya, és ki legyen az Atya, hanem csak az Fiú, és kinek a Fiú akarandja megjelenteni.
23. vers
és fordula az ő tanítványihoz, s mondá: boldog szemek azok, melyek azokat látják, kiket ti láttok.
24. vers
mert mondom nektek: sok próféták és királyok akarták azokat látni, melyeket ti láttok, de nem látták, és hallani, melyeket hallotok, de nem halloták.
25. vers
és íme, egy néminemű törvénytudó felkele kísértvén őtet, és mondá: Mester, mit tegyek, ha az örök életet akarom bírnia?
26. vers
ő felele neki, s mondá: a törvénybe mi vagyon megírva? miképpen olvasod?
27. vers
amaz felele, mondá: szeressed a te Uradat, Istenedet a tennen teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erőiddel, és felebarátodat, mint tennenmagadat.
28. vers
és mondá neki: igazán felelél. azt tegyed, és élsz!
29. vers
amaz kedig akarván magát igazítani mondá Jézusnak: kicsoda az én felebarátom?
30. vers
felele kedig Jézus, mondá: egy néminemű ember megyen vala Jeruzsálemből Jerikóba, és találkozék az tolvajokra, kik meg is foszták őtet, és megsebhetvén elmenének holtelevenül hagyván.
31. vers
történék kedig, hogy egy néminemű pap menne el az úton, és őtet látván elmene mellőle.
32. vers
azonképpen egy félpap is, mikoron a hely mellett volna, és látná őtet, elmene mellőle.
33. vers
egy szamaritánus kedig mikoron onnét menne elő, hozzá jöve, és látván őtet megkeserülé,
34. vers
és hozzá közelítvén bekötözé az ő sebeit beleöntvén olajat és bort, és feltevén azt az ő barmára az istállóba vivé, és gondját viselé.
35. vers
és másodnapon két pénzt hoza elő, adá az istállósnak, és mondá: ennek gondját viseljed, és valamit többet ráköltendesz, mikoron én megtérendek, megadom neked.
36. vers
ez három közül azért melyik láttatik neked, hogy felebarátja annak, ki a tolvajokra találkozott volt?
37. vers
és mondá amaz: aki irgalmasságot tett vele. és mondá neki Jézus: menj el, és te is azonképpen tégy!
38. vers
lőn kedig, hogy mikoron mennének, és ő bemene egy kastélyba, holott egy asszonyi állat, Márta nevű fogadá őtet az ő házába.
39. vers
és ennek húgának Mária vala neve, mely ülvén Úrnak lábainál hallgatja vala az ő beszédét.
40. vers
Márta kedig sürgődik vala az untalan való szolgálatba. ki megálla, és mondá: Uram, nincsen-e neked gondodra, hogy az én húgom csak magamat hagyott szolgálni? azért mondjad neki, hogy segéljen nekem!
41. vers
és megfelelvén mondá Úr őneki: Márta, Márta, szorgalmatos vagy, és sokfelé háboríttatol.
42. vers
Mária legjobb részt választá, mely el nem vétetik őtőle.
Könyvek
