Szent Lukács evangéliuma
20. fejezet
1. vers
lőn kedig az napoknak egyikén, hogy mikoron ő a templomba tanítana, és evangéliumot hirdetne, egybegyűlének a papi fejedelmek és az írástudók a fő népekkel,
2. vers
és szólának Jézusnak mondván: mondd meg nekünk, micsoda hatalommal műveled ezeket? és ki adta neked ez hatalmat?
3. vers
felele kedig Jézus, monda nekik: én is kérdek egyet valamit tőletek, feleljetek meg nekem!
4. vers
Jánosnak keresztelése mennyből volt-e vagy emberektől?
5. vers
amazok kedig gondolják vala magukba mondván: ha azt mondjuk, hogy mennyből, fogja mondani, mire nem hittetek tehát neki?
6. vers
ha kedig azt mondjuk, hogy emberektől, ez teljes község megkövez minket, mert bizonnyal tudják, hogy János próféta volt volna.
7. vers
és azt felelék, hogy nem tudnák, honnet volna.
8. vers
monda Jézus is, én sem mondom meg nektek, micsoda hatalommal művelem ezeket.
9. vers
kezde kedig mondani a köznépnek ez példabeszédet: egy néminemű ember szőlőt palántála, és azt helyhezteté művesek kezébe. és őmaga messze lőn sok ideiglen.
10. vers
és mikoron alkalmas ideje volna, elbocsátá szolgáját a művesekhez, hogy a szőlőnek gyümölcséből adnának neki. kik azt megvervén üresen bocsáták el.
11. vers
és ismét másik szolgáját küldé el, amazok kedig azt is megverék, bosszúkkal illeték, és üresen bocsáták.
12. vers
mégis elbocsátá a harmadikat is, de az művesek azt is megsebhetvén kiveték.
13. vers
monda kedig a szőlőnek ura: mit tegyek? elbocsátom az én szerelmes fiamat, netalántán mikoron ezt látják, tisztelvén félik.
14. vers
melyet mikoron a művesek láttanak volna, gondolák magukba mondván. ihon, akié az örökség, gyere, öljük meg őtet, hogy mienk legyen az örökség.
15. vers
és őtet a szőlő kívül vetvén megölék. mit teszen azért azoknak a szőlőnek ura?
16. vers
eljő, elveszti ez műveseket, és az szőlőt egyébnek adja. melyet mikoron amazok hallottanak volna, mondanak: távol legyen az.
17. vers
ő kedig rájuk tekinte, és monda: micsoda az, ami írván vagyon? az követ, melyet a rakók nem jónak ítéltenek, az tétetett az szegletre fő helyen.
18. vers
minden, valaki esik a kőre, megrontatik, akire kedig esik, megtöri őtet.
19. vers
és igyekeznek vala a papi fejedelmek és az írástudók, hogy ugyanaz órába kezüket rávetnék, de félének a községtől. mert megismerék, hogy őróluk mondotta volna a hasonlatos beszédet.
20. vers
és hozzá hallgatván bocsátanak őhozzá hitetőket, kik magukat igaznak tettetnék, hogy megfognák őtet beszédéből, és beadnák az fejedelemnek, és ki az után való fő ember vala.
21. vers
és kérdék őtet mondván: Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, de Istennek útjára igazán tanítasz,
22. vers
kell-e nekünk adót adnunk császárnak avagy nem?
23. vers
Jézus kedig megtekintvén az ő csalárdságukat monda: mit kísértetek engemet?
24. vers
mutassátok meg nekem az pénzt, kié a kép és az körül való írás rajta? felelének, és mondanak: császáré.
25. vers
monda nekik: adjátok meg azért, ami császáré, császárnak, és ami Istené, Istennek.
26. vers
és nem feddheték meg az ő beszédét a nép előtt, hanem elcsodálkozának az ő feleletén, és csendesbe lőnek.
27. vers
járulanak kedig nékik őhozzá a szadduceusok közül, kik azt mondják, hogy nincsen a feltámadás, és kérdék őtet mondván:
28. vers
Mester, Mózes írta nekünk, hogyha valamelyikőnknek atyjafia meghal, kinek felesége vagyon, és ez magzat nélkül hal meg, tehát atyjafia vegye az ő feleségét, hogy magot támasszon atyjafiának.
29. vers
valának azért hét atyjafiak, és az első megnőzék, és meghala magzat nélkül.
30. vers
és az asszonyt vevé a másik, az is magzat nélkül hala meg.
31. vers
az harmadik is elvevé, és azonképpen mind heten, mégsem hagyának magzatot.
32. vers
legutolszor meghala az asszony is.
33. vers
azért a feltámadásnak idején őközülük melyik felesége leszen? mert mind a hété volt.
34. vers
és Jézus felelvén monda nekik: ez világnak fifi vesznek feleséget és adnak is házasságra,
35. vers
de azok, kik méltók lesznek az világra és a feltámadásra halottaiból, sem meg nem nőznek, sem valakit férjnek nem adnak,
36. vers
mert továbbá meg nem halhatnak, hanem angyalokhoz lesznek hasonlatosok, miérthogy a feltámadásnak fiai.
37. vers
hogy kedig a halottak feltámadjanak, Mózes is megmutatta az csipke mellett, mikoron mondja az ÚrIstent Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istenének.
38. vers
az Isten kedig nem a holtaknak Istene, hanem az előknek, mert azok mind élnek.
39. vers
felelének kedig az írástudók közül némelyek, és mondanak: Mester, jól mondád.
40. vers
és továbbá nem merik vala őtet kérdeni valamin.
41. vers
monda kedig nekik: miképpen mondják a krisztust Dávid fiának lenni?
42. vers
ha Dávid is a zsoltárkönyvbe azt mondja: monda Úr az én Uramnak, ülj az én jobbom felől,
43. vers
mig vetem az te ellenségeidet lábad alá zsámolyszéknek?
44. vers
Dávid azért urának hívja őtet, mi módon ő fia tehát.
45. vers
mind az nép hallására kedig monda az ő tanítványainak:
46. vers
megőrízzétek magatokat az írástudóktól, kik akarnak járni hosszú ruhába, és azt szeretik, hogy köszönjenek nekik a vásárt, és hogy első székük legyen a zsinagógákba, és az lakodalomba első ülésük.
47. vers
kik benyelik az özvegyeknek házát, hosszú imádságot tettetvén. ezek nagyobb kárhozatot vesznek.
Könyvek
