Szent Lukács evangéliuma

21. fejezet


Fejezetek:


1. vers

eltekinte kedig, és látá azokat a gazdagokat, kik az ő ajándékukat bocsátják vala a perselybe.


2. vers

láta kedig egy szegény özvegyasszonyt is, hogy két kicsiny pénzeket bocsátna oda,


3. vers

és monda. bizony mondom nektek, hogy ez szegény asszony mindennél többet vete oda,


4. vers

mert mindnyájan abból vetének, ami nekik felettébb vala, de ez, az ő fogyatkozásából minden marháját, ami vala, oda bocsátá az Isten ajándékai közé.


5. vers

és mikoron nékik szólnának a templom felől, hogy szép kövekkel és ajándékokkal ékesíttetett volna meg, mondá:


6. vers

ezeket, melyeket láttok, jönnek oly napok, melyekbe kő kövön nem hagyattatik, hogy meg ne rontatnék.


7. vers

megkérdék őtet az ő tanítványai mondván: Mester, mikoron lesznek ezek? és mi jele, mikoron megkezdnek lenni?


8. vers

monda nekik: lássátok, hogy meg ne csalassatok, mert sokan jönnek én nevembe mondván, hogy ők volnának a Krisztus, és az idő elközelgetett volna, de ne menjetek azok után!


9. vers

mikoron kedig hallandotok hadakat és háborúságokat, ne rettenjetek meg! mert szükség, hogy ezek először meglegyenek, de még nem mindjárást vége leszen.


10. vers

akkoron mond vala nekik: feltámad nép más nép ellen, és ország ország ellen,


11. vers

és nagy földindulások lesznek helyeken. döghalálok, éhségek, rettenetességek, és az mennyországból nagy jelek lesznek.


12. vers

de mindezeknek előtte, vetik tirátok az ő kezeiket, és háborgatnak titeket elárulván az ő tanácsházukra és tömlöcükre. és vonszanak a királyok és fejedelmek eleibe az én nevemért.


13. vers

ezek kedig mind tanúbizonyságul történnek nektek.


14. vers

azért helyheztessétek a ti szívetekbe, hogy nem szükség leszen elől meg meggondolnotok, mit feleljetek.


15. vers

mert én adok nektek szájat és bölcsességet, melynek nem mondhatnak ellene, sem állhatnak azok mindnyájan is, kik tiveletek ellenkednek.


16. vers

elárultattok kedig még szüleitektől is, atyátok fiaitól, rokonaitoktól és barataitoktól. és némelyeket megölnek tibennetek.


17. vers

és lesztek mindeneknek gyűlőségébe az én nevemért.


18. vers

és egy hajszál a ti fejetekről el nem vész.


19. vers

a ti békességes voltotoknak általa bírjátok az ti lelketeket.


20. vers

mikoron kedig látandjátok Jeruzsálemet körülvenni a seregektől, akkor tudjátok, hogy közel vagyon az ő pusztulása,


21. vers

akkoron, kik zsidóságba vannak, fussanak a hegyekre, akik a közepén vannak, menjenek el, és kik a tartományokba vannak, be ne jövének őbele,


22. vers

mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mindenek, kik meg vannak írva.


23. vers

jaj kedig a szülőknek és emlőjükkel éltetőknek a napokba, mert nagy veszedelem leszen ez földön és harag ez népen.


24. vers

és elhullnak tőr élének miatta, és fogságba vitetnek minden népek közé. és Jeruzsálem eltapodtatik népektől, mígnem nem beteljesednék népeknek ideje.


25. vers

és lesznek jelek a napba, az holdba és a csillagokba, és ez földön népeknek vánszorgásai, megzendül a tenger és az ő habjai,


26. vers

emberek úgyan elaszván a félelemnek miatta, és azoknak varázsa miatt, melyek eljönnek ez földnek kerekségére. mert a mennyei jószágok megindulnak.


27. vers

és akkoron látják Embernek Fiát eljönni az ködbe nagy hatalmassággal és dicsőséggel.


28. vers

mikoron kedig ezek meg kezdenek lenni, tekintsetek, és emeljétek fel a ti fejeiteket, mert elközelgett a ti megváltásotok.


29. vers

és monda nekik hasonlatosságot: lássátok meg a fügefát és minden fákat,


30. vers

mert mikoron immár megbimbóznak, és azt látjátok, tudjátok, hogy közel vagyon a nyár.


31. vers

azonképpen mikoron látjátok ti is ezeket meglenni, tudjátok, hogy közel vagyon Istennek országa.


32. vers

bizony mondom nektek, el nem múlik ez nemzetség, mígnem ezek mind meglesznek.


33. vers

az menny és az föld elmúlnak, de az én beszédeim el nem múlnak.


34. vers

őrizzétek meg kedig magatokat, hogy valamikoron a te testetek meg ne nehezüljön torkosságnak, részegségnek és ez világi életnek gondjának miatta, hogy akkoron az a nap hirtelen ne találjon,


35. vers

mert mint egy szoros kötél, úgy jő el mindenekre, kik lakoznak ez egész földnek színén.


36. vers

vigyázzatok azért minden időbe imádkozván, hogy eltávoztathassátok ezeket mind, akik eljövendők, és álljatok Embernek Fiának előtte.


37. vers

tanít vala kedig nappal a templomba, és éjjel kimegyen vala az hegyre, mely mondatik olyan hegynek.


38. vers

és mind a teljes köznép siet vala reggel hozzájönni a templomba, hogy hallaná őtet.

Fejezetek:


Könyvek