Szent Lukács evangéliuma

24. fejezet

Fejezetek:

egy szombaton kedig igen reggel jövének a koporsóhoz, elhozván velük, melyeket szerzettek vala, a drága keneteket, és egyéb asszonyállatok is, némelyek ővelük.

2. vers

találák kedig a követ felemelve a korposóról,

3. vers

és bemenvén nem találák ott Jézusnak testét.

4. vers

és lőn, hogy mikoron ezen elméjükbe igen megrettentenek volna, íme két férfiak állapának őmelletük fényes ruhákba.

6. vers

mikoron kedig félnének, és alá az földre néznének, mondának nekik: mit keresitek az élőt a halottaknál? nincsen itt, hanem feltámadott. emlékezzetek meg róla, mi módon szóla nektek, még mikoron Galileába volna, mondván:

7. vers

mert embernek fiának bűnös embereknek kezeibe kellene adatni, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.

8. vers

és megemlékezének az ő beszédiről.

9. vers

elmenvén kedig a koporsótól, meghirdeték mindezeket az tizenegynek, és a többinek is mindeniknek.

10. vers

vala kedig Mária Magdolna és Johanna és Mária, Jakabé, és egyebek, kik ővelük valának, melyek megmondják vala ezeket az apostoloknak.

11. vers

de ez beszédek lattatának őnekik valami esztelenségeknek, és nem hivék.

12. vers

Péter kedig felkelvén futa a koporsóhoz, és lehajolván látá, hogy csak a fehér ruha volna ott letéve, és onnét elmenvén csodálkozék rajta, ami lett volna.

13. vers

és íme azon napon ketten őközülük mennek vala egy kastélyba, mely Jeruzsálemtől vala hatvan mélyföldnyire, neve kedig Emmausz.

14. vers

és ők egymással beszélnek vala mindazokról, melyek történtenek vala.

15. vers

és lőn, hogy mikoron beszéllenének, és önnönköztük kérdezkednének, Jézus is oda közelítvén velük együtt megyen vala.

16. vers

de az ő szemük foglalatos vala, hogy őtet meg ne ismernék.

17. vers

és mondá nekik: micsodák ez beszédek, melyeket egymással beszéltek menőbe, és szomorúak vagytok?

18. vers

és felele egyik, kinek neve Kleofás vala, és mondá neki: te is zarándok vagy Jeruzsálemből, és nem tudod-e, mik lettenek ott ez napokba?

19. vers

kiknek ő mondá: mik? és mondának: az názáretbeli Jézus felől, ki vala jeles próféta hatalmas cselekedetivel és beszdével, Isten előtt és minden nép előtt,

20. vers

és miképpen árulák el őtet a mi papi és egyéb fejedelmink, halalnak kárhozatára, és megfeszíték őtet,

21. vers

mi kedig azt reméljük vala, hogy ő lenne Izraelnek megváltója. és ma mindezeknek felette harmad napja vagyon, hogy ezek lettenek.

22. vers

de még némely asszonyállatok is miközülünk megrettentének minket, kik világ előtt voltanak a koporsónál,

23. vers

és nem találták ott az ő testét, azt is mondák, hogy onnét megjövének, hogy még angyali látást is láttanak volna, kik azt mondják, hogy ő élne.

24. vers

és miközülünk is menének nékik a koporsóhoz, és azon módon találták, mint az azon népek mondották, de ő magát nem találták ott.

25. vers

és ő mondá nekik: ó, balgatagok, és szívvel késedelmesek hitelre mindenekre, kiket a próféták szóltanak.

26. vers

nemde így kellett-e Krisztusnak szenvedni, és ezen módon bemenni az ő dicsőségébe?

27. vers

és elkezdvén Mózestől és mind az prófétáktól fogva, megmagyarázza vala nekik minden írásokból, kik őróla megírván valának.

28. vers

és elközelítének az kastélyhoz, hova mennek vala, Jézus kedig úgy jelenté, hogy tovább akarna menni,

29. vers

de ők kényszeríték őtet, mondván: maradj meg, Uram, velünk, mert immár megesteledik, és a nap is elhajlott. és bemene velük egyetembe.

30. vers

és lőn, hogy mikoron velük letelepednek, vevé az kenyeret, megáldá és megszegé, és nekik nyújtja vala.

31. vers

és megnyilatkozék az ő szemük, és megismerék őtet. de ő elenyészék az ő szemük elől.

32. vers

és mondának egymásnak: nemde buzgó vala-e a mi szívünk, mikoron szólna nekünk az úton, és magyarázná az írásokat?

33. vers

és azon órába felkelvén, megtérének Jeruzsálembe, és találák az tizenegyet egybegyűlvén, azokat is, kik velük valának,

34. vers

mondván, hogy Úr bizonyával feltámadott, és megjelent Simonnak.

35. vers

és ők előbeszélik vala, mi az úton lett volna, és miképpen ismerték volna meg őtet a kenyérszegésen.

36. vers

mikoron kedig ezt beszélnék, megálla Jézus őközöttük, és mondá nekik: békesség tinektek, ne féljetek, én vagyok.

37. vers

elálmélkodván kedig és megrettenvén, azt állítják vala, hogy valami lelket látnának.

38. vers

és mondá nekik: mire háborodátok meg, és gondolatok mennek fel a ti szívetekbe?

39. vers

lássátok meg az én kezeimet és labaimat, mert ugyanazon én vagyok, nyúljatok hozzám, és lássátok, mert az léleknek húsa és teteme nincsen, miképpen nekem látjátok, hogy vagyon.

40. vers

és mikoron ezt mondaná, megmutatá nekik kezeit és lábait.

41. vers

mégis amazoknak, nem hívőknek, hanem csodálkozóknak a nagy örömnek miatta, mondá: vagyon-e itt valami ennetek való?

42. vers

amazok kedig hozának neki egy darab sült halat és lépes mézet.

43. vers

és mikoron ött volna, ővele ettek, a maradékot vévén nekik adá,

44. vers

és mondá: ezek a beszédek, melyeket nektek szóltam, még mikoron veletek volnék, mert szükség mindeneknek beteljesedni, melyek meg vannak írván Mózesnek törvényébe a prófétáknál és a zsoltárban énrólam.

45. vers

akkoron megnyitá az ő elméjüket, hogy megértenék az írásokat, és mondá nekik:

46. vers

így vagyon megírván, és ezenképpen kellett Krisztusnak szenvedni, és feltámadni harmadnapon halottaiból,

47. vers

és prédikálni az ő nevébe penitenciát, és bűnöknek bocsánatát minden népek között, Jeruzsálembe elkezdvén.

48. vers

ezeknek kedig ti vagytok bizonysági.

49. vers

és íme, én bocsátom tirátok az én Atyámnak ígéretit. ti kedig üljetek Jeruzsálembe, míglen felöltöztettek jószággal onnét felül.

50. vers

kivivé kedig őket Betániáig, és kezeit mennybe felemelvén megáldá őket.