Szent Lukács evangéliuma
14. fejezet
1. vers
és lőn, hogy mikoron bement volna Jézus szombaton egy fő farizeusnak házába kenyeret enni, és ők rá őriznek vala.
2. vers
íme kedig vala egy néminemű ember bélpoklos őelőtte.
3. vers
és felelvén Jézus mondá a törvénytudóknak és farizeusoknak: illik-e szombaton gyógyítani?
4. vers
amazok hallgattanak. ő kedig hozzányúlván megvigasztá azt, és elbocsátá.
5. vers
és felele nekik, mondá: ha valamelyiteknek ökre és szamara a kútba esik, nemde legottan kivonssza-e őtet szombat napon?
6. vers
és nem felelhetnek vala erre neki.
7. vers
mond vala kedig azoknak, kik oda hivatalosak valának, példabeszédet, ismervén, mint válogatnának első üléseket, mondván nekik:
8. vers
mikoron a menyegzőbe hivatalos leszel, ne ülj az első helyen, netalán nagyobb embert is hívtanak oda náladnál,
9. vers
és előjővén az, ki téged és amazt hívta, mondja teneked: add emennek a helyet! akkoron még az utolsó helyet is pironkodással fogod tartani.
10. vers
de mikoron elhivatol, menj el, ülj le az utolsó helyen, hogy mikoron eljövend az, ki téged hívott, mondja neked: barátom, jer feljebb! akkoron tisztességedre leszen neked az, mindazok előtt, kik ott letelepedtenek.
11. vers
mert minden, ki magát felmagasztalja, megaláztatik. és ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
12. vers
monda kedig annak, ki őtet odahívta vala: mikoron ebédet avagy vacsorát szerzesz, ne hívd a te barátaidat avagy atyádfiait, se rokonságodat, se gazdag szomszédaidat, netalántán ők is elhívnak tégedet, és megadják neked az kölcsönt.
13. vers
de mikoron lakodalmat teszel, hívjad a szegényeket és nyavalyásokat, vakokat és sántákat.
14. vers
és boldog leszel, mert nincsen azoknak, honnét visszafizessék neked, de megfizettetik neked az igazaknak feltámadásakoron.
15. vers
ezt mikoron hallotta volna egy az ott ülők közül, monda neki: boldog, ki eszik kenyeret Istennek országába.
16. vers
de Jézus monda neki: egy néminemű ember tőn nagy vacsorát, és híva sokakat,
17. vers
és elbocsáta az ő szolgáját, hogy megmondanák a vacsorának óráját, és eljönnének, mert mindenek készen volnának.
18. vers
és kezdék egyetembe mindnyájan magukat menteni. az első mondá neki: falut vettem, szükség kimennem azt meglátni, kérlek téged, ments meg engemet!
19. vers
a másik mondá: őt igabarmot vettem, elmegyek, hogy megkísérgessem azokat, kérlek téged, ments meg engemet!
20. vers
és a harmadik is mondá: feleségemet hoztam haza, azért nem mehetek el.
21. vers
és megtére a szolga, megmondá ezeket az ő urának. tehát megharaguvék a családos ember, és monda az ő szolgájának: menj ki hamar a városnak utcáira és piacaira, és szegényeket, nyavalyásokat, vakokat, sántákat hozz be ide!
22. vers
és mondá a szolga: Uram, megvagyon, amit parancsolál, de mégis üres hely vagyon.
23. vers
és mondá az Úr a szolgának: menj ki az utakra és ösvényekre, és kényszerítsd bejönniük, hogy megteljék az én házam.
24. vers
mondon kedig nektek hogy az férfiak közül, kik hivatalosok valának, egyik sem kóstolja meg az én vacsorámat.
25. vers
mennek vala kedig sok seregek ővele, és hozzájok fordulván mondá nekik:
26. vers
ha valaki énhozzám jő, és nem gyűlöli atyját avagy anyját, feleségét, fiát avagy atyjafiait, húgait, és még annak felette az önnön életét is, nem lehet én tanítványom.
27. vers
és valaki fel nem veszi az ő keresztjét, és nem jő énutánam, nem lehet én tanítványom.
28. vers
mert ki vagyon közületek, ki, ha akar tornyot építeni, nemde először leülvén megszámlálja-e a költséget, ha vagyon annyi, hogy elvégezheti vele?
29. vers
hogy mikoron immár a fundamentomot megvetette volna, és el nem végezhetné, ne fognák őtet megnevetni
30. vers
mondván neki: mert ez ember tornyot kezde építeni, és el nem végezheté?
31. vers
avagy mely király megyen hadakozni más király ellen, és le nem ül először, és meg nem gondolja, ha ellene állhat tízezer emberrel annak, ki őrá húszezerrel jő?
32. vers
mert ha ezt nem műveli, még mikoron amaz távol volna, követet bocsát hozzá kérvén tőle, ami békességhez való.
33. vers
azért ezenképpen minden tiközületek, ki ellene nem mond mindazoknak, melyek birtoka alatt vannak, nem lehet én tanítványom.
34. vers
jó az só, de ha a só is nem leend sós, mivel sóznak?
35. vers
sem az földbe, sem a ganéjba nem hasznos, hanem kivettetik. akinek füle vagyon hallásra, hallja meg!
Könyvek
