Szent Lukács evangéliuma

chapter 14


Chapters:


verse #1

és lőn, hogy mikoron bement volna Jézus szombaton egy fő farizeusnak házába kenyeret enni, és ők rá őriznek vala.


verse #2

íme kedig vala egy néminemű ember bélpoklos őelőtte.


verse #3

és felelvén Jézus mondá a törvénytudóknak és farizeusoknak: illik-e szombaton gyógyítani?


verse #4

amazok hallgattanak. ő kedig hozzányúlván megvigasztá azt, és elbocsátá.


verse #5

és felele nekik, mondá: ha valamelyiteknek ökre és szamara a kútba esik, nemde legottan kivonssza-e őtet szombat napon?


verse #6

és nem felelhetnek vala erre neki.


verse #7

mond vala kedig azoknak, kik oda hivatalosak valának, példabeszédet, ismervén, mint válogatnának első üléseket, mondván nekik:


verse #8

mikoron a menyegzőbe hivatalos leszel, ne ülj az első helyen, netalán nagyobb embert is hívtanak oda náladnál,


verse #9

és előjővén az, ki téged és amazt hívta, mondja teneked: add emennek a helyet! akkoron még az utolsó helyet is pironkodással fogod tartani.


verse #10

de mikoron elhivatol, menj el, ülj le az utolsó helyen, hogy mikoron eljövend az, ki téged hívott, mondja neked: barátom, jer feljebb! akkoron tisztességedre leszen neked az, mindazok előtt, kik ott letelepedtenek.


verse #11

mert minden, ki magát felmagasztalja, megaláztatik. és ki magát megalázza, felmagasztaltatik.


verse #12

monda kedig annak, ki őtet odahívta vala: mikoron ebédet avagy vacsorát szerzesz, ne hívd a te barátaidat avagy atyádfiait, se rokonságodat, se gazdag szomszédaidat, netalántán ők is elhívnak tégedet, és megadják neked az kölcsönt.


verse #13

de mikoron lakodalmat teszel, hívjad a szegényeket és nyavalyásokat, vakokat és sántákat.


verse #14

és boldog leszel, mert nincsen azoknak, honnét visszafizessék neked, de megfizettetik neked az igazaknak feltámadásakoron.


verse #15

ezt mikoron hallotta volna egy az ott ülők közül, monda neki: boldog, ki eszik kenyeret Istennek országába.


verse #16

de Jézus monda neki: egy néminemű ember tőn nagy vacsorát, és híva sokakat,


verse #17

és elbocsáta az ő szolgáját, hogy megmondanák a vacsorának óráját, és eljönnének, mert mindenek készen volnának.


verse #18

és kezdék egyetembe mindnyájan magukat menteni. az első mondá neki: falut vettem, szükség kimennem azt meglátni, kérlek téged, ments meg engemet!


verse #19

a másik mondá: őt igabarmot vettem, elmegyek, hogy megkísérgessem azokat, kérlek téged, ments meg engemet!


verse #20

és a harmadik is mondá: feleségemet hoztam haza, azért nem mehetek el.


verse #21

és megtére a szolga, megmondá ezeket az ő urának. tehát megharaguvék a családos ember, és monda az ő szolgájának: menj ki hamar a városnak utcáira és piacaira, és szegényeket, nyavalyásokat, vakokat, sántákat hozz be ide!


verse #22

és mondá a szolga: Uram, megvagyon, amit parancsolál, de mégis üres hely vagyon.


verse #23

és mondá az Úr a szolgának: menj ki az utakra és ösvényekre, és kényszerítsd bejönniük, hogy megteljék az én házam.


verse #24

mondon kedig nektek hogy az férfiak közül, kik hivatalosok valának, egyik sem kóstolja meg az én vacsorámat.


verse #25

mennek vala kedig sok seregek ővele, és hozzájok fordulván mondá nekik:


verse #26

ha valaki énhozzám jő, és nem gyűlöli atyját avagy anyját, feleségét, fiát avagy atyjafiait, húgait, és még annak felette az önnön életét is, nem lehet én tanítványom.


verse #27

és valaki fel nem veszi az ő keresztjét, és nem jő énutánam, nem lehet én tanítványom.


verse #28

mert ki vagyon közületek, ki, ha akar tornyot építeni, nemde először leülvén megszámlálja-e a költséget, ha vagyon annyi, hogy elvégezheti vele?


verse #29

hogy mikoron immár a fundamentomot megvetette volna, és el nem végezhetné, ne fognák őtet megnevetni


verse #30

mondván neki: mert ez ember tornyot kezde építeni, és el nem végezheté?


verse #31

avagy mely király megyen hadakozni más király ellen, és le nem ül először, és meg nem gondolja, ha ellene állhat tízezer emberrel annak, ki őrá húszezerrel jő?


verse #32

mert ha ezt nem műveli, még mikoron amaz távol volna, követet bocsát hozzá kérvén tőle, ami békességhez való.


verse #33

azért ezenképpen minden tiközületek, ki ellene nem mond mindazoknak, melyek birtoka alatt vannak, nem lehet én tanítványom.


verse #34

jó az só, de ha a só is nem leend sós, mivel sóznak?


verse #35

sem az földbe, sem a ganéjba nem hasznos, hanem kivettetik. akinek füle vagyon hallásra, hallja meg!

Chapters:


Books