Szent Lukács evangéliuma

chapter 8


Chapters:


verse #1

és lőn annakutána, hogy ő utat tenne sok városok és kastélyok által prédikálván és hirdetvén Istennek országát. és az tizenkettők vele valának,


verse #2

és velük egyetembe egynéhány asszonyi állatok is, kik meggyógyíttattak vala a gonosz lelkektől és betegségekből: Mária, mely hívatik magdalabelinek, kiből a hét ördögök kimentenek vala,


verse #3

és Johanna, Kuza felesége, mely Heródesnek prokurátora vala, és Zsuzsanna és egyéb asszonyok sokan, kik szolgálnak vala őneki az ő marhájukból.


verse #4

mikoron kedig sok sereg gyűlne és sietne őhozzá minden városokból, mondá hasonlatosságképpen:


verse #5

kimene, aki veteményt teszen vala, elvetni az ő magját. és az vetés között némelyik esék az útfélen, és megnyomódik, és az égnek madarai evék meg azt.


verse #6

és némelyik esék a kősziklára, mely mikoron kinőtt volna, megasza, mert nem vala nedvessége.


verse #7

és némelyik esék a tövisek közibe, és együtt felnövén velük megfojták a magot.


verse #8

és némelyik esék jó földbe, és felnövén tőn száz annyi gyümölcsöt. ezt mondván üvölt vala: akinek füle vagyon hallásra, hallja meg!


verse #9

kérdik vala kedig őtet az ő tanítványi mondván, micsoda volna ez példabeszéd.


verse #10

és ő mondá: nektek adatott megismerni Istennek országának titkait, egyebeknek kedig példa által, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek.


verse #11

imígy vagyon kedig ez példa: a mag Istennek beszéde.


verse #12

amely kedig az út mellett esik, azok, akik hallják, annakutána eljő az ördög, és kiveszi a beszédet az ő szívükből, hogy hivén ne üdvözüljenek.


verse #13

mert amely az kősziklán, azok, kik mikoron hallják, örömmel veszik a beszédet, és azoknál nincsen gyökere, kik ideig hiszik, és kísértetnek idején elmennek mellőle.


verse #14

amely kedig a tövisek közé esett, azok, kik hallották, és ez világnak szorgalmatosságiba, gazdagságiba és gyönyörűségibe járván megfullad náluk, és nem hoz gyümölcsöt.


verse #15

amely kedig a jó földbe esett, azok, kik az ő jó és választottképpen való szívükbe tartják a beszédet hallván, és gyümölcsöt hoznak békességnek általa.


verse #16

mert senki nem fedi be edénnyel az szövétneket, mikoron meggyújtja, avagy nem teszi az ágy alá, hanem az gyertyatartóba, hogy akik bemennek, lássák a világot.


verse #17

mert nincsen valami eltitkolván, hogy jövendőre meg ne nyilatkozzék, sem elrejtve, kit meg ne tudjanak, és közhelyre ne jöjjön.


verse #18

lássátok azért, mit hallátok. mert valakinek vagyon adatik annak, és valakinek nincsen, még amit alítana, hogy nála volna is, elvétetik tőle.


verse #19

jövének kedig őhozzá anyja és az ő atyafiai, és nem mehetnek vala hozzá a seregtől,


verse #20

és megüzenteték neki: a te anyád és a te atyádfiai kívül állnak, akarnának téged látni.


verse #21

ki megfelelvén mondá nekik: az én anyám és atyámfiai azok, kik Istennek beszédét hallgatják és teszik.


verse #22

lőn kedig egy napon, hogy ő bemenne egy hajócskába, az ő tanítványi is, és mondá nekik: menjünk által a vizen! és elindulának.


verse #23

mikoron kedig mennének, ő elalvék, és nagy vész szálla a vízre, és megtelnek vala vízzel, és veszedelembe valának.


verse #24

elmenének kedig, felkelték Jézust mondván neki: Mester, Mester, elveszünk! de ő felkele megfeddé a szelet és a vészt a vizen. megszűnék, és lőn nagy csendesség.


verse #25

mondá kedig nekik: hol vagyon a ti hitetek? kik félvén megcsodálkozának egyik másiknak mondván: minek alítod ezt lenni, mert a szeleknek parancsol, a tengernek is, és engednek neki?


verse #26

kijutának kedig Geraza tartományára, mely vagyon Galileának ellenébe.


verse #27

és mikoron a hajóból a földre szállott volna, járula ő eleibe egy ember, kibe ördög vala. immár sok időtől fogva ruhát nem veszen vala rá, sem házba nem lakik vala, hanem a koporsókba.


verse #28

ez, hogy látá Jézust, leesék előtte, és nagy szóval üvöltvén mondá: mi dolgom vagyon nekem veled Jézus, a Magasságosnak Fia? kérlek tégedet, ne gyötörj engemet!


verse #29

mert parancsol vala a förtelmes léleknek, hogy kimenne az emberből, mert sok időtől fogva gyötri vala őtet. megkötik vala láncokkal és béklyókkal, de ő az olyan köteleket elszaggatván a pusztába vitetik vala az ördögtől.


verse #30

megkérdé kedig Jézus őtet mondván: ki neved? amaz mondá: Légió, mert sokan mentenek vala bele.


verse #31

és kérik vala őtet, hogy ne parancsolná nekik a mélységre menniük.


verse #32

hanem vala ott sok disznóknak csordája, kit a hegyen őriznek vala, és kérik vala őtet, hogy hagyná nekik azokba menni. megengedé nekik.


verse #33

kijövének azért az ördögök az emberből, és a disznókba menének. és a csorda nagy sietetességgel mene a vízbe, és megfullada.


verse #34

melyet mikoron láttak volna azok, kik őrizik vala, elfutának, és meghirdeték a városba és a falukba.


verse #35

kijövének kedig, hogy meglátnák, ami lett volna. és jövének Jézushoz, holott találák az embert, hogy ülne, ( kiből az ördögök kimentenek vala, megruháztat, és tiszta ésszel), az ő lábánál, és megfélemlének.


verse #36

megmondák kedig nekik, akik látták vala, mi módon menekedett volna meg a Légiótól.


verse #37

és kéré őtet mind az Geraza tartománynak sokasága, hogy elmenne őtőlük, mert nagyon megijedtek vala. Jézus kedig a hajóba menvén megtére.


verse #38

és kéri vala őtet az ember, kiből az ördögök kimentenek vala, hogy vele lenne. de elbocsátá őtet Jézus mondván:


verse #39

tér házadhoz, és hirdessed, mennyi jót tett veled Isten! és elmene prédikálván mind az egész városon, mit ővele Jézus tett volna.


verse #40

lőn kedig, hogy mikoron megtért volna Jézus, fogadá őtet a sereg, mert mindnyájan várják vala őtet.


verse #41

és íme, jöve egy férfiú, kinek Jairus vala neve, mely az zsinagógának fejedelme vala, és leesék Jézusnak lábánál kérvén őtet, hogy bemenne házába,


verse #42

mert egyetlenegy leánya vala, olymint tizenkét esztendős, és meghalálán vala. és történék, hogy mikoron menne, a sereg megszorítja vala őtet.


verse #43

és egy asszonyi állat, kin vér vala tizenkét esztendeig, mely az orvosokra elköltötte vala minden marháját, de meg nem gyógyíthatták vala belőle,


verse #44

hátul kerülé, illeté az ő ruhájának peremét, és legottan megálla az ő vérének folyása.


verse #45

és mondá Jézus: ki illete engemet? mikoron kedig mindenek azt mondanák, hogy senki, mondá Péter azokkal, kik vele valának: Mester, a seregek szorítnak és bántnak téged, azért mondod, ki illete engemet?


verse #46

és mondá Jézus: valaki de illete engemet, mert én megismerem, hogy jószág származék énbelőlem.


verse #47

látván kedig az asszony, hogy megtudta volna, reszketve előjöve, és leesék az ő lábai előtt, és mi okáért illette volna őtet, megmondá mind az nép előtt, és hogy mindjárast megvigaszott volna.


verse #48

de ő mondá neki: leányom, az te hited üdvözített tégedet, menj el békével!


verse #49

még mikoron ő szólna, jöve egy az zsinagóga fejedelméhez mondván: mert meghalt a te leányod, ne bántsd meg őtet!


verse #50

Jézus kedig ez beszédet hallván mondá a leány atyjának: ne félj, higgy csak, és megtartva leszen!


verse #51

és mikoron a házhoz jöttenek volna, senkit vele be nem bocsáta, hanem csak Pétert, Jakabot, Jánost és az leánynak atyját és anyját.


verse #52

sírnak vala kedig mindnyájan, és vezekelik vala a leányt, mondá kedig ő: ne sírjatok, nem halt meg az leány, hanem aluszik!


verse #53

és megnevetik vala őtet, miérthogy tudják vala, hogy meghalt volna.


verse #54

ő kedig mindeneket kiküldvén onnét megfogá az leány kezét, felüvölte mondván: leány, kelj fel!


verse #55

és megtére az ő lelke, és legottan felkele. és hagyá, hogy enni adnának.


verse #56

és elálmélkodának az ő szülei, kiknek parancsola, hogy valakinek ne mondák, ami lett vala.

Chapters:


Books