Szent Lukács evangéliuma

chapter 24


Chapters:


verse #1

egy szombaton kedig igen reggel jövének a koporsóhoz, elhozván velük, melyeket szerzettek vala, a drága keneteket, és egyéb asszonyállatok is, némelyek ővelük.


verse #2

találák kedig a követ felemelve a korposóról,


verse #3

és bemenvén nem találák ott Jézusnak testét.


verse #4

és lőn, hogy mikoron ezen elméjükbe igen megrettentenek volna, íme két férfiak állapának őmelletük fényes ruhákba.


verse #6

mikoron kedig félnének, és alá az földre néznének, mondának nekik: mit keresitek az élőt a halottaknál? nincsen itt, hanem feltámadott. emlékezzetek meg róla, mi módon szóla nektek, még mikoron Galileába volna, mondván:


verse #7

mert embernek fiának bűnös embereknek kezeibe kellene adatni, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.


verse #8

és megemlékezének az ő beszédiről.


verse #9

elmenvén kedig a koporsótól, meghirdeték mindezeket az tizenegynek, és a többinek is mindeniknek.


verse #10

vala kedig Mária Magdolna és Johanna és Mária, Jakabé, és egyebek, kik ővelük valának, melyek megmondják vala ezeket az apostoloknak.


verse #11

de ez beszédek lattatának őnekik valami esztelenségeknek, és nem hivék.


verse #12

Péter kedig felkelvén futa a koporsóhoz, és lehajolván látá, hogy csak a fehér ruha volna ott letéve, és onnét elmenvén csodálkozék rajta, ami lett volna.


verse #13

és íme azon napon ketten őközülük mennek vala egy kastélyba, mely Jeruzsálemtől vala hatvan mélyföldnyire, neve kedig Emmausz.


verse #14

és ők egymással beszélnek vala mindazokról, melyek történtenek vala.


verse #15

és lőn, hogy mikoron beszéllenének, és önnönköztük kérdezkednének, Jézus is oda közelítvén velük együtt megyen vala.


verse #16

de az ő szemük foglalatos vala, hogy őtet meg ne ismernék.


verse #17

és mondá nekik: micsodák ez beszédek, melyeket egymással beszéltek menőbe, és szomorúak vagytok?


verse #18

és felele egyik, kinek neve Kleofás vala, és mondá neki: te is zarándok vagy Jeruzsálemből, és nem tudod-e, mik lettenek ott ez napokba?


verse #19

kiknek ő mondá: mik? és mondának: az názáretbeli Jézus felől, ki vala jeles próféta hatalmas cselekedetivel és beszdével, Isten előtt és minden nép előtt,


verse #20

és miképpen árulák el őtet a mi papi és egyéb fejedelmink, halalnak kárhozatára, és megfeszíték őtet,


verse #21

mi kedig azt reméljük vala, hogy ő lenne Izraelnek megváltója. és ma mindezeknek felette harmad napja vagyon, hogy ezek lettenek.


verse #22

de még némely asszonyállatok is miközülünk megrettentének minket, kik világ előtt voltanak a koporsónál,


verse #23

és nem találták ott az ő testét, azt is mondák, hogy onnét megjövének, hogy még angyali látást is láttanak volna, kik azt mondják, hogy ő élne.


verse #24

és miközülünk is menének nékik a koporsóhoz, és azon módon találták, mint az azon népek mondották, de ő magát nem találták ott.


verse #25

és ő mondá nekik: ó, balgatagok, és szívvel késedelmesek hitelre mindenekre, kiket a próféták szóltanak.


verse #26

nemde így kellett-e Krisztusnak szenvedni, és ezen módon bemenni az ő dicsőségébe?


verse #27

és elkezdvén Mózestől és mind az prófétáktól fogva, megmagyarázza vala nekik minden írásokból, kik őróla megírván valának.


verse #28

és elközelítének az kastélyhoz, hova mennek vala, Jézus kedig úgy jelenté, hogy tovább akarna menni,


verse #29

de ők kényszeríték őtet, mondván: maradj meg, Uram, velünk, mert immár megesteledik, és a nap is elhajlott. és bemene velük egyetembe.


verse #30

és lőn, hogy mikoron velük letelepednek, vevé az kenyeret, megáldá és megszegé, és nekik nyújtja vala.


verse #31

és megnyilatkozék az ő szemük, és megismerék őtet. de ő elenyészék az ő szemük elől.


verse #32

és mondának egymásnak: nemde buzgó vala-e a mi szívünk, mikoron szólna nekünk az úton, és magyarázná az írásokat?


verse #33

és azon órába felkelvén, megtérének Jeruzsálembe, és találák az tizenegyet egybegyűlvén, azokat is, kik velük valának,


verse #34

mondván, hogy Úr bizonyával feltámadott, és megjelent Simonnak.


verse #35

és ők előbeszélik vala, mi az úton lett volna, és miképpen ismerték volna meg őtet a kenyérszegésen.


verse #36

mikoron kedig ezt beszélnék, megálla Jézus őközöttük, és mondá nekik: békesség tinektek, ne féljetek, én vagyok.


verse #37

elálmélkodván kedig és megrettenvén, azt állítják vala, hogy valami lelket látnának.


verse #38

és mondá nekik: mire háborodátok meg, és gondolatok mennek fel a ti szívetekbe?


verse #39

lássátok meg az én kezeimet és labaimat, mert ugyanazon én vagyok, nyúljatok hozzám, és lássátok, mert az léleknek húsa és teteme nincsen, miképpen nekem látjátok, hogy vagyon.


verse #40

és mikoron ezt mondaná, megmutatá nekik kezeit és lábait.


verse #41

mégis amazoknak, nem hívőknek, hanem csodálkozóknak a nagy örömnek miatta, mondá: vagyon-e itt valami ennetek való?


verse #42

amazok kedig hozának neki egy darab sült halat és lépes mézet.


verse #43

és mikoron ött volna, ővele ettek, a maradékot vévén nekik adá,


verse #44

és mondá: ezek a beszédek, melyeket nektek szóltam, még mikoron veletek volnék, mert szükség mindeneknek beteljesedni, melyek meg vannak írván Mózesnek törvényébe a prófétáknál és a zsoltárban énrólam.


verse #45

akkoron megnyitá az ő elméjüket, hogy megértenék az írásokat, és mondá nekik:


verse #46

így vagyon megírván, és ezenképpen kellett Krisztusnak szenvedni, és feltámadni harmadnapon halottaiból,


verse #47

és prédikálni az ő nevébe penitenciát, és bűnöknek bocsánatát minden népek között, Jeruzsálembe elkezdvén.


verse #48

ezeknek kedig ti vagytok bizonysági.


verse #49

és íme, én bocsátom tirátok az én Atyámnak ígéretit. ti kedig üljetek Jeruzsálembe, míglen felöltöztettek jószággal onnét felül.


verse #50

kivivé kedig őket Betániáig, és kezeit mennybe felemelvén megáldá őket.


verse #51

és lőn, hogy mikoron áldaná őket, elmene tőlük, és felvitetik vala mennyországba.


verse #52

és ők imádván megtérének Jeruzsálembe nagy örömmel.


verse #53

és mindenkor a templomba valának, dicsérvén és áldván Istent. ámen.

Chapters:


Books