chapter 24
egy szombaton kedig igen reggel jövének a koporsóhoz, elhozván velük, melyeket szerzettek vala, a drága keneteket, és egyéb asszonyállatok is, némelyek ővelük.
találák kedig a követ felemelve a korposóról,
és bemenvén nem találák ott Jézusnak testét.
és lőn, hogy mikoron ezen elméjükbe igen megrettentenek volna, íme két férfiak állapának őmelletük fényes ruhákba.
mikoron kedig félnének, és alá az földre néznének, mondának nekik: mit keresitek az élőt a halottaknál? nincsen itt, hanem feltámadott. emlékezzetek meg róla, mi módon szóla nektek, még mikoron Galileába volna, mondván:
mert embernek fiának bűnös embereknek kezeibe kellene adatni, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
és megemlékezének az ő beszédiről.
elmenvén kedig a koporsótól, meghirdeték mindezeket az tizenegynek, és a többinek is mindeniknek.
vala kedig Mária Magdolna és Johanna és Mária, Jakabé, és egyebek, kik ővelük valának, melyek megmondják vala ezeket az apostoloknak.
de ez beszédek lattatának őnekik valami esztelenségeknek, és nem hivék.
Péter kedig felkelvén futa a koporsóhoz, és lehajolván látá, hogy csak a fehér ruha volna ott letéve, és onnét elmenvén csodálkozék rajta, ami lett volna.
és íme azon napon ketten őközülük mennek vala egy kastélyba, mely Jeruzsálemtől vala hatvan mélyföldnyire, neve kedig Emmausz.
és ők egymással beszélnek vala mindazokról, melyek történtenek vala.
és lőn, hogy mikoron beszéllenének, és önnönköztük kérdezkednének, Jézus is oda közelítvén velük együtt megyen vala.
de az ő szemük foglalatos vala, hogy őtet meg ne ismernék.
és mondá nekik: micsodák ez beszédek, melyeket egymással beszéltek menőbe, és szomorúak vagytok?
és felele egyik, kinek neve Kleofás vala, és mondá neki: te is zarándok vagy Jeruzsálemből, és nem tudod-e, mik lettenek ott ez napokba?
kiknek ő mondá: mik? és mondának: az názáretbeli Jézus felől, ki vala jeles próféta hatalmas cselekedetivel és beszdével, Isten előtt és minden nép előtt,
és miképpen árulák el őtet a mi papi és egyéb fejedelmink, halalnak kárhozatára, és megfeszíték őtet,
mi kedig azt reméljük vala, hogy ő lenne Izraelnek megváltója. és ma mindezeknek felette harmad napja vagyon, hogy ezek lettenek.
de még némely asszonyállatok is miközülünk megrettentének minket, kik világ előtt voltanak a koporsónál,
és nem találták ott az ő testét, azt is mondák, hogy onnét megjövének, hogy még angyali látást is láttanak volna, kik azt mondják, hogy ő élne.
és miközülünk is menének nékik a koporsóhoz, és azon módon találták, mint az azon népek mondották, de ő magát nem találták ott.
és ő mondá nekik: ó, balgatagok, és szívvel késedelmesek hitelre mindenekre, kiket a próféták szóltanak.
nemde így kellett-e Krisztusnak szenvedni, és ezen módon bemenni az ő dicsőségébe?
és elkezdvén Mózestől és mind az prófétáktól fogva, megmagyarázza vala nekik minden írásokból, kik őróla megírván valának.
és elközelítének az kastélyhoz, hova mennek vala, Jézus kedig úgy jelenté, hogy tovább akarna menni,
de ők kényszeríték őtet, mondván: maradj meg, Uram, velünk, mert immár megesteledik, és a nap is elhajlott. és bemene velük egyetembe.
és lőn, hogy mikoron velük letelepednek, vevé az kenyeret, megáldá és megszegé, és nekik nyújtja vala.
és megnyilatkozék az ő szemük, és megismerék őtet. de ő elenyészék az ő szemük elől.
és mondának egymásnak: nemde buzgó vala-e a mi szívünk, mikoron szólna nekünk az úton, és magyarázná az írásokat?
és azon órába felkelvén, megtérének Jeruzsálembe, és találák az tizenegyet egybegyűlvén, azokat is, kik velük valának,
mondván, hogy Úr bizonyával feltámadott, és megjelent Simonnak.
és ők előbeszélik vala, mi az úton lett volna, és miképpen ismerték volna meg őtet a kenyérszegésen.
mikoron kedig ezt beszélnék, megálla Jézus őközöttük, és mondá nekik: békesség tinektek, ne féljetek, én vagyok.
elálmélkodván kedig és megrettenvén, azt állítják vala, hogy valami lelket látnának.
és mondá nekik: mire háborodátok meg, és gondolatok mennek fel a ti szívetekbe?
lássátok meg az én kezeimet és labaimat, mert ugyanazon én vagyok, nyúljatok hozzám, és lássátok, mert az léleknek húsa és teteme nincsen, miképpen nekem látjátok, hogy vagyon.
és mikoron ezt mondaná, megmutatá nekik kezeit és lábait.
mégis amazoknak, nem hívőknek, hanem csodálkozóknak a nagy örömnek miatta, mondá: vagyon-e itt valami ennetek való?
amazok kedig hozának neki egy darab sült halat és lépes mézet.
és mikoron ött volna, ővele ettek, a maradékot vévén nekik adá,
és mondá: ezek a beszédek, melyeket nektek szóltam, még mikoron veletek volnék, mert szükség mindeneknek beteljesedni, melyek meg vannak írván Mózesnek törvényébe a prófétáknál és a zsoltárban énrólam.
akkoron megnyitá az ő elméjüket, hogy megértenék az írásokat, és mondá nekik:
így vagyon megírván, és ezenképpen kellett Krisztusnak szenvedni, és feltámadni harmadnapon halottaiból,
és prédikálni az ő nevébe penitenciát, és bűnöknek bocsánatát minden népek között, Jeruzsálembe elkezdvén.
ezeknek kedig ti vagytok bizonysági.
és íme, én bocsátom tirátok az én Atyámnak ígéretit. ti kedig üljetek Jeruzsálembe, míglen felöltöztettek jószággal onnét felül.
kivivé kedig őket Betániáig, és kezeit mennybe felemelvén megáldá őket.
és lőn, hogy mikoron áldaná őket, elmene tőlük, és felvitetik vala mennyországba.
és ők imádván megtérének Jeruzsálembe nagy örömmel.
és mindenkor a templomba valának, dicsérvén és áldván Istent. ámen.