chapter 5
lőn kedig, hogy mikoron sok sereg járulna őhozzá, hogy Istennek igéjét hallgatnák, ő áll vala Genezáretnek vize mellett,
és láta két hajót, hogy ott a vízbe állanának, a halászok kedig azokból kimentenek vala, és a hálókat mossák vala.
bemene az egyik hajóba, ki vala Simoné, kéré őtet, hogy az földtől egy kevéssé beljebb vinné, és ott leülvén tanítja vala a sereget a hajóból.
és mikoron szavát elvégezte volna, mondá Simonnak: vigyél be engemet, és vessétek meg a ti hálótokat fogni!
és felele Simon, mondá neki: Mester, mind ez éjjel munkálkodván semmit nem fogtunk, demaga a te mondásodra megvetem a hálót.
és mikoron azt művelték volna, belerekeszték halaknak bőséges sokaságát annyira, hogy az háló elszakadna.
és intenek a egyéb társainak, kik valának a más hajóba, hogy odajőnének, és megsegítenék őket. eljőnek, és megtölték mind az két hajót annyira, hogy elmerülnének.
melyet mikoron Simon Péter látott volna, Jézusnak térdéhez esék mondván: menj el éntőlem, Uram, mert én bűnös ember vagyok!
mert őtet félelem vette vala körül, és mindazokat, kik vele valának a halaknak fogásin, melyet fogtak vala,
azonképpen Jakabot és Jánost is, kik Zebedeusnak fiai valának, és Simonnak társai. és mondá Jézus Simonnak: ne félj, ennekutána embereket fogsz!
és az hajókat a földre vivén, mindeneket elhagyván követék őtet.
és történek, hogy mikoron volna Jézus egy néminemű városba, és íme, egy ember tele poklossággal, mikoron Jézust látta volna, arccal előtte leborula, kéré őtet mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engemet!
és kezét kinyújtván illeté őtet mondván: akarom, légy tiszta! és mindjárast elmene őróla a poklosság.
és ő parancsolá neki, hogy valakinek ne mondaná, de menj el, ( úgymond), mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az te megtisztulásodért, mi módon megparancsolta Mózes, nekik bizonyságra.
a hír kedig inkább viseltetik vala őfelőle, és gyűlnek vala hozzá sok seregek, hogy hallanák őtet, és megvigasztatnának őáltala az ő betegségükből.
ő kedig vala felfelé az pusztákba, és imádkozik vala.
és lőn egy napon, mikoron ő tanítana, hogy valának ott farizeusok ülvén, és törvénytudó doktorok, kik jöttenek vala Galileának, zsidóságnak és Jeruzsálemnek minden kastélyiból. és Istennek hatalma jelen vala őket megvigasztani.
és íme, férfiak hozának az ágyba egy embert, mely köszvényes vala, és azon valának, mi módon elővihetnék, és előtte letehetnék.
de mikoron nem találnák, mely felől őtet odavinnék a seregtől, a ház héjára menének, és a padlástól bocsáták alá mind ágyastól oda közikbe, Jézus eleibe.
kik hitit, hogy látá, mondá neki: ember, megbocsáttatnak neked az te bűneid.
és kezdék az írástudók és az farizeusok gondolni mondván: kicsoda ez, aki káromlást szól? kicsoda egyéb, ki bűnöket megbocsáthat, hanem csak Isten?
hogy megismeré kedig Jézus az ő gondolatjukat, felelvén mondá őhozzájuk: mit gondoltok a ti szívetekbe?
melyiket könnyebb mondani: megbocsáttatnak neked az te bűneid, avagy mondani: kelj fel és járj?
hogy kediglen tudjátok, hogy Embernek Fiának hatalma vagyon ez földön bűnöknek bocsátására! mondá a köszvényesnek: neked mondom, kelj fel, vedd fel ágyadat, és menj el házadhoz!
amaz legottan felkelvén őelőttük felveszi vala, akibe feküdt vala, és házához mene dicsérvén az Úristent.
és mindnyájan elálmélkodnak vala rajta, és dicsérik vala Istent mondván: ez mai napon hihetetlen dolgokat láttunk.
ennekutána kimene onnét, és láta egy nyilvánvaló bűnöst, Lévi nevűt, hogy a vámon ülne, s mondá neki: kövess engemet!
és amaz mindeneket elhagyván és felkelvén követte őtet.
és vala ott nyilvánvaló bűnösöknek sok serege, egyebeknek is, kik ővelük együtt ülnek vala.
az írástudók kedig és az farizeusok morgodnak vala az ő tanítványi ellen mondván: mire hogy az nyilvánvaló bűnösökkel és az egyéb bűnösökkel esztek és isztok?
és felelvén Jézus mondá őnekik: azoknak, kik egészségbe vannak, nem szükség az orvos, de akiknek gonoszul vagyon dolguk.
nem jöttem hívnia az igazakat, hanem a bűnösöket penitenciára.
de amazok mondanak neki: miérthogy Jánosnak tanítványi böjtölnek gyakorta, és imádságokat tesznek, azonképpen a farizeusok is, a tieid kedig esznek és isznak?
kiknek ő mondá: nemde tehetitek-e azt, hogy az ágynak fiai böjtöljenek, mikoron velük vagyon a vőlegény?
jőnek kedig oly napok, hogy mikoron elvétetik őtőlük az vőlegény, akkoron a napokba böjtölnek.
mond vala kedig hasonlatosságot is őnekik: senki az új ruhába nem vét ó foltot, mert az új is elszakadna, az óhoz sem illik az új folt.
és senki nem tölti az új bort ó tömlőbe, mert az új bor elszakasztaná a tömlőt, és a bor elfolyna, a tömlő is elveszne.
de az új bort új tömlőbe kell bocsátni, és mindenik megmarad.
és senki, aki ó bort iszik, nem akarja mindjárast az újat, mert azt mondja, hogy az ó jobb.