Szent Lukács evangéliuma
5. fejezet
1. vers
lőn kedig, hogy mikoron sok sereg járulna őhozzá, hogy Istennek igéjét hallgatnák, ő áll vala Genezáretnek vize mellett,
2. vers
és láta két hajót, hogy ott a vízbe állanának, a halászok kedig azokból kimentenek vala, és a hálókat mossák vala.
3. vers
bemene az egyik hajóba, ki vala Simoné, kéré őtet, hogy az földtől egy kevéssé beljebb vinné, és ott leülvén tanítja vala a sereget a hajóból.
4. vers
és mikoron szavát elvégezte volna, mondá Simonnak: vigyél be engemet, és vessétek meg a ti hálótokat fogni!
5. vers
és felele Simon, mondá neki: Mester, mind ez éjjel munkálkodván semmit nem fogtunk, demaga a te mondásodra megvetem a hálót.
6. vers
és mikoron azt művelték volna, belerekeszték halaknak bőséges sokaságát annyira, hogy az háló elszakadna.
7. vers
és intenek a egyéb társainak, kik valának a más hajóba, hogy odajőnének, és megsegítenék őket. eljőnek, és megtölték mind az két hajót annyira, hogy elmerülnének.
8. vers
melyet mikoron Simon Péter látott volna, Jézusnak térdéhez esék mondván: menj el éntőlem, Uram, mert én bűnös ember vagyok!
9. vers
mert őtet félelem vette vala körül, és mindazokat, kik vele valának a halaknak fogásin, melyet fogtak vala,
10. vers
azonképpen Jakabot és Jánost is, kik Zebedeusnak fiai valának, és Simonnak társai. és mondá Jézus Simonnak: ne félj, ennekutána embereket fogsz!
11. vers
és az hajókat a földre vivén, mindeneket elhagyván követék őtet.
12. vers
és történek, hogy mikoron volna Jézus egy néminemű városba, és íme, egy ember tele poklossággal, mikoron Jézust látta volna, arccal előtte leborula, kéré őtet mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engemet!
13. vers
és kezét kinyújtván illeté őtet mondván: akarom, légy tiszta! és mindjárast elmene őróla a poklosság.
14. vers
és ő parancsolá neki, hogy valakinek ne mondaná, de menj el, ( úgymond), mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az te megtisztulásodért, mi módon megparancsolta Mózes, nekik bizonyságra.
15. vers
a hír kedig inkább viseltetik vala őfelőle, és gyűlnek vala hozzá sok seregek, hogy hallanák őtet, és megvigasztatnának őáltala az ő betegségükből.
16. vers
ő kedig vala felfelé az pusztákba, és imádkozik vala.
17. vers
és lőn egy napon, mikoron ő tanítana, hogy valának ott farizeusok ülvén, és törvénytudó doktorok, kik jöttenek vala Galileának, zsidóságnak és Jeruzsálemnek minden kastélyiból. és Istennek hatalma jelen vala őket megvigasztani.
18. vers
és íme, férfiak hozának az ágyba egy embert, mely köszvényes vala, és azon valának, mi módon elővihetnék, és előtte letehetnék.
19. vers
de mikoron nem találnák, mely felől őtet odavinnék a seregtől, a ház héjára menének, és a padlástól bocsáták alá mind ágyastól oda közikbe, Jézus eleibe.
20. vers
kik hitit, hogy látá, mondá neki: ember, megbocsáttatnak neked az te bűneid.
21. vers
és kezdék az írástudók és az farizeusok gondolni mondván: kicsoda ez, aki káromlást szól? kicsoda egyéb, ki bűnöket megbocsáthat, hanem csak Isten?
22. vers
hogy megismeré kedig Jézus az ő gondolatjukat, felelvén mondá őhozzájuk: mit gondoltok a ti szívetekbe?
23. vers
melyiket könnyebb mondani: megbocsáttatnak neked az te bűneid, avagy mondani: kelj fel és járj?
24. vers
hogy kediglen tudjátok, hogy Embernek Fiának hatalma vagyon ez földön bűnöknek bocsátására! mondá a köszvényesnek: neked mondom, kelj fel, vedd fel ágyadat, és menj el házadhoz!
25. vers
amaz legottan felkelvén őelőttük felveszi vala, akibe feküdt vala, és házához mene dicsérvén az Úristent.
26. vers
és mindnyájan elálmélkodnak vala rajta, és dicsérik vala Istent mondván: ez mai napon hihetetlen dolgokat láttunk.
27. vers
ennekutána kimene onnét, és láta egy nyilvánvaló bűnöst, Lévi nevűt, hogy a vámon ülne, s mondá neki: kövess engemet!
28. vers
és amaz mindeneket elhagyván és felkelvén követte őtet.
29. vers
és vala ott nyilvánvaló bűnösöknek sok serege, egyebeknek is, kik ővelük együtt ülnek vala.
30. vers
az írástudók kedig és az farizeusok morgodnak vala az ő tanítványi ellen mondván: mire hogy az nyilvánvaló bűnösökkel és az egyéb bűnösökkel esztek és isztok?
31. vers
és felelvén Jézus mondá őnekik: azoknak, kik egészségbe vannak, nem szükség az orvos, de akiknek gonoszul vagyon dolguk.
32. vers
nem jöttem hívnia az igazakat, hanem a bűnösöket penitenciára.
33. vers
de amazok mondanak neki: miérthogy Jánosnak tanítványi böjtölnek gyakorta, és imádságokat tesznek, azonképpen a farizeusok is, a tieid kedig esznek és isznak?
34. vers
kiknek ő mondá: nemde tehetitek-e azt, hogy az ágynak fiai böjtöljenek, mikoron velük vagyon a vőlegény?
35. vers
jőnek kedig oly napok, hogy mikoron elvétetik őtőlük az vőlegény, akkoron a napokba böjtölnek.
36. vers
mond vala kedig hasonlatosságot is őnekik: senki az új ruhába nem vét ó foltot, mert az új is elszakadna, az óhoz sem illik az új folt.
37. vers
és senki nem tölti az új bort ó tömlőbe, mert az új bor elszakasztaná a tömlőt, és a bor elfolyna, a tömlő is elveszne.
38. vers
de az új bort új tömlőbe kell bocsátni, és mindenik megmarad.
39. vers
és senki, aki ó bort iszik, nem akarja mindjárast az újat, mert azt mondja, hogy az ó jobb.
Könyvek
