Szent Lukács evangéliuma
19. fejezet
1. vers
és elindulván megyen vala Jerikóba.
2. vers
és íme egy férfiú, kinek Zákeus vala neve, mely az nyilvánvaló bűnösök között fő és gazdag is vala,
3. vers
kívánja vala látni Jézust, ki volna, de nem láthatja vala a seregtől, mert állapota szerint kicsiny vala.
4. vers
és elöl elfutván felhága egy szederfára, hogy meglátná őtet, mert onnét vala előmenendő.
5. vers
és mikoron az helyre jött volna, Jézus feltekinte, látá őtet, és monda neki: Zákeus, szállj le hamar, mert ma énnekem a te házadba kell maradnom.
6. vers
és hamarsággal leszálla, és nagy örömmel fogadá őtet.
7. vers
mikoron kedig látták volna ezt, mindnyájan zúgódnak vala mondván: mert az bűnös embernél szállott volna.
8. vers
előállván kedig Zákeus monda Úrnak. Uram, íme jószágomnak hasonfelét az szegényeknek adom, és ha valamibe valakit megcsaltam, négy annyit adok érette.
9. vers
monda Jézus őneki: ez mai napon üdvössége lett ez háznak, miérthogy ez is volna Ábrahám fia.
10. vers
mert Embernek Fia jött megkeresni és megtartani, ami elveszett vala.
11. vers
ezeket mikoron ők hallanák, monda nekik egy példabeszédet is, miérthogy közel volna Jeruzsálemhez, és hogy azt alítják vala, hogy mindjárást megjelentetnék Istennek országa.
12. vers
monda azért: egy néminemű ember, nemzetségéről nemes, mene messze földre, hogy ott magának országot venne, és megtérne.
13. vers
előhíván kedig az ő tíz szolgáit ada nekik tíz font pénzt, és monda nekik: kereskedjetek vele, mig megjövék.
14. vers
az ő polgárai kedig gyűlölik vala őtet, és bocsátanak követséget utána mondván: nem akarjuk, hogy ez uralkodjék mirajtunk.
15. vers
és lőn, hogy megtérne az országot megvévén, és hozzáhivatá azokat, kiknek pénzét adta vala, hogy meglátná, melyik mennyit kereskedett volna.
16. vers
előjöve kedig az első mondván: Uram, a te fontpénzed tíz fontot kereskedett.
17. vers
és monda neki: örülj, jó szolgám, mert kicsinyen hű voltál, legyen hatalmad tíz városon!
18. vers
és az másik is előjöve mondván: uram, a te font pénzed öt fontot szerzett.
19. vers
és monda ennek: te is menj el, bírj öt várossal.
20. vers
más is jöve elő mondván: Uram, ihon vagyon a te font pénzed, melyet a keszkenőbe takarván tartottam,
21. vers
mert félek tőled, hogy kemény ember vagy, elveszed, mit hova nem tettél, és megaratod, amit nem vetettél.
22. vers
monda neki: a tennen szádból ítéllek meg tégedet, álnok szolga, tudod vala-e, hogy kemény ember vagyok én, hogy elvenném, mit hova nem tettem volna, és megaratnám, melyet nem vetettem volna,
23. vers
miért nem adtad hát az én pénzemet váltsághelyre, hogy mikoron én megjöttem volna, nyereséggel vettem volna fel azt mégis?
24. vers
és monda azoknak, kik ott állanak vala, vegyétek el tőle az egy font pénzt, ki nála vagyon, és adjátok annak, akinél a tíz font vagyon!
25. vers
és mondanak neki: uram, anélkül is tíz font vagyon annál.
26. vers
mert mondom nektek, hogy mindenek, akinél vagyon, adatik annak, és bővelkedik, attól kedig, akinek nincsen, még ami nála vagyon is, elvétetik tőle.
27. vers
sőt inkább az én ellenségeimet, kik nem akartak, hogy én rajtuk uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg énelőttem.
28. vers
és ezeket mondván megyen vala igyekezvén Jeruzsálem felé.
29. vers
és lőn, hogy mikoron közelgetett volna Betfagéhoz és Betániához az hegy mellett, mely mondatik Olajhegynek, elbocsáta kettőt az ő tanítványaiba mondván nekik:
30. vers
menjetek el a kastélyba, mely ellentekbe vagyon, melybe bemenvén találtok egy szamárfiat megkötve, melyen soha egy ember sem ült, oldozzátok el azt, és hozzátok el.
31. vers
és ha valaki kérdend titeket, miért oldozzátok el, úgy mondjátok neki: mert Úrnak dolga vagyon vele.
32. vers
elmenének kedig, kik elbocsáttattak vala, és találák, mi módon megmondta vala nekik,
33. vers
mikoron kedig eloldoznák a szamárfiat, mondanak, akiké vala: miért oldozzátok el a szamárfiat?
34. vers
és amazok mondanak: mert Úrnak dolga vagyon vele.
35. vers
és elvivék Jézushoz, és az ő ruhájukat felül a szamárfira ráterítvén Jézust felülteték rá.
36. vers
mikoron kedig menne, az Úton ruhájukat eleibe terítik vala.
37. vers
és mikoron az Olajhegyről alá közelítene, mint az tanítványoknak sok serege, kezdék örülvén dicsérni Istent nagy felszóval mindaz csodatételeken, melyeket láttanak vala
38. vers
mondván: boldog a király, ki jött Úrnak nevébe, békesség mennyországba, és dicsőség a magasságokba!
39. vers
és az farizeusok közül némelyek a seregből mondanak neki: Mester, szólítsd meg a te tanítványaidat.
40. vers
kiknek ő monda: mondom nektek, hogyha ezek veszteglenek, ezennel a kövek üvöltenek.
41. vers
és hogy elközelgete, látá a várost, síra rajta
42. vers
mondván: ha te meg megismerted volna, és jelesben az te napodon gondot viselnél rá, ami az te békességedre való volna, de mostan elrejtev vannak a te szemeid elől.
43. vers
mert jönnek terád oly napok, melyen az te ellenségeid megkörnyékeznek téged árokkal, körülöveznek, és megszorítanak téged mindenfelől.
44. vers
és a földhöz egyenesítenek tégedet és az te fiaidat, kik tebenned vannak. és nem hagynak tebenned követ kövön, miérthogy meg nem ismeréd az te meglátogatásodnak idejét.
45. vers
és Úr mene a templomba, kezdé kiúzni azokat, kik ott benne árulnak és vásárlanak vala
46. vers
mondván nekik: írván vagyon, mert az én házam imádságnak háza, ti kedig tettétek latroknak barlangjává. és tanítja vala őket naponként a templomba. a papi fejedelmek kedig és az írástudók és a fő népek akarják vala őtet elveszteni, de nem tudják vala, mi okon, mert mind a teljes község figyelmezik vala ez ő beszédére, mikoron őtet hallaná.
Könyvek
