Szent Márknak evangéliuma
1. fejezet
1. vers
Jézus Krisztusnak, Istennek fiának evangéliumának kezdeti,
2. vers
miképpen meg vagyon írván az prófétáknál: íme, én elbocsátom az én angyalomat a te színed előtt, ki megszerzi te utadat teelőtted.
3. vers
kiáltónak szava a pusztába: Úrnak szerezzetek utat, igazán csináljátok az ő ösvényit.
4. vers
vala János a pusztában, keresztelvén, és prédikálván penitenciának keresztségét, bűnöknek bocsánatára.
5. vers
és kimegyen vala őhozzá mind egész zsidóságnak tartománya, és Jeruzsálemnek sokasága. és megkerezteltetnek vala őtőle a Jordán vizébe, megvallván az ő bűnüket.
6. vers
Jánosnak kedig öltözeti vala teveszőrből. öve is bőr vala az ő ágyéka körül, sáskákat és erdei mézet eszik vala,
7. vers
és prédikál vala mondván: jött énutánam nálamnál erősebb, kinek nem vagyok méltó, hogy lehajolván megoldjam saruja szíját.
8. vers
én kereszteltelek titeket vízbe, de az keresztel titeket Szentlélekbe.
9. vers
és lőn, az napokban eljöve Jézus Názáretből, mely vagyon Galileába, és megkeresztelkedék Jánostól a Jordán vízbe.
10. vers
és legottan, mikoron a vízből kijőne, látá az mennyországot, hogy megnyílnék, és az Szentlelket, miképpen egy galambot, hogy leszállna őrá felül,
11. vers
és szózat lőn mennyországból: te vagy az én szerelmes fiam, kibe mindenek kellemetesek lettek.
12. vers
és legottan kényszeríté őt az Lélek a pusztába,
13. vers
holott vala negyven napig és negyven éjig. és kísértetik vala az ördögtől. a vadak között vala, és az angyalok szolgálnak vala neki.
14. vers
de minekutána János megfogatott volna, jöve Jézus Galileába, prédikálván Istennek országának evangéliumát,
15. vers
és mondván: betelt az idő, és elközelgett mennyeknek országi, térjetek magatokba, és higgyetek az evangéliumnak!
16. vers
és mikor járna galileai tenger mellett, látá Simont és Andrást, az ő atyafiát, hogy hálójukat a tengerbe vetnék ( mert halászok valának).
17. vers
és mondá nekik Jézus: jöjjetek énutánam, azt teszem, hogy lesztek embereknek halászi.
18. vers
és amazok legottan hálójukat elhagyván követék őt.
19. vers
és onnét egy kevéssé továbbmenvén, látá Jakabot, Zebedeusnak fiát, és Jánost, az ő atyafiát, hogy ott az hajóba hálójukat igazgatnák.
20. vers
és legottan hívá őket is. és amazok atyjukat, Zebedeust elhagyván, az hajóba a napi béresekkel követék őt.
21. vers
és bemenének Kafarnaumba, holott legottan szombatokon bemenvén az zsinagógába, tanít vala.
22. vers
és csodálkoznak vala az ő tudományán, mert ő tanít vala úgy, mint kinek hatalma volna, és nem akképpen, mint az írástudók.
23. vers
és vala ott az ő zsinagógájukba egy ember, kibe förtelmes lélek vala. ez felüvölte, mondván:
24. vers
ah, názáretbeli Jézus, mi közünk vagyon nekünk veled? eljöttél-e, hogy elveszess minket? tudlak téged, ki légy: mert bizonnyal Istennek amaz szenti.
25. vers
és megfenyíté őtet Jézus, mondván: némulj meg, és menj ki az emberből!
26. vers
és az förtelmes lélek, őtet megrángatván, és felszóval kiáltván, kimene belőle.
27. vers
és mindnyájan elálmélkodának rajta, úgyannyra, hogy önnön közöttük kérdezkednek vala rajta, mondván: mi dolog ez? micsoda új tudomány ez? mert teljes hatalommal parancsol az förtelmes lelkeknek is, és engednek neki?
28. vers
kihírhevék kedig az ő neve mind egész Galileának közel való tartományin.
29. vers
és legottan kijővén az zsinagógából, jövének Simonnak és Andrásnak házához, Jakabbal és Jánossal.
30. vers
Simonnak kedig napa fekszik vala, mert hideg leli vala. és legottan szólának Jézusnak felőle.
31. vers
és járulván, felállatá őtet, kézen fogván. és az hideg ottan elhagyá, és szolgál vala nekik.
32. vers
este kedig, mikoron a nap elnyugodt volna, minden betegeket hozzá hordanak vala, azokat is, kik ördögtől gyötretnek vala,
33. vers
és mind az egész város az ajtó eleibe gyűlt vala.
34. vers
és sokakat vigaszta meg, kik bántatnak vala különb-különb betegségekkel. és sok ördögöket űze ki. és nem hagy vala szólni az ördögöknek, merthogy ismernék őt.
35. vers
és reggel, még mikoron éjjel volna, felkele, és onnét kimenvén elmegyen vala imádkozni az puszta helyre, és ott imádkozik vala.
36. vers
utána mene Simon, és kik vele valának,
37. vers
és mikoron megtalálták volna őtet, mondának neki: mind tégedet keresnek.
38. vers
mondá nekik: menjünk el imez közel való falukra, hogy ott is prédikáljak, mert arra jöttem ki.
39. vers
és prédikál vala az ő zsinagógájukba, teljes Galileába, és ördögöket űz vala.
40. vers
és jöve őhozzá egy poklos, kervén őtet, térdéhez esvén, és mondván neki: ha akarod, megvigaszthatsz engemet.
41. vers
Jézus kedig megkönyörüle rajta, és kezét kinyújtván illeté őt, és mondá neki. akarom, légy tiszta.
42. vers
és mikoron ezt mondta volna, mindjárást elmene őróla a poklosság, és megtisztula.
43. vers
elbocsátá őtet, és fenyíték alatt meghagyá neki, mondván:
44. vers
lássad, hogy valakinek ne mondjad, de menj el, és mutasd meg magadat az papnak, és vidd fel az te megtisztulásodét, amit Mózes parancsolt nekik bizonyságul.
45. vers
de amaz onnét kimenvén kezde sokat beszélni, és ez beszédet kihirdetni, úgyannyira, hogy immár Jézus nem mehet vala nyilván az városba, hanem kívül, az puszta helyeken vala, és hozzá jőnek vala mindenfelől.
Könyvek
