Szent Márknak evangéliuma
14. fejezet
1. vers
annakutána kedig, az húsvét és az napok, kik kelt kenyérnek mondatnak, valának eljövendők. és a papi fejedelmek és az írástudók keresik vala, miképpen Jézust csalárdsággal megfognák, és megölnék,
2. vers
és mondanak vala: ne ez ünnepnapon, hogy ne legyen támadás a népek között.
3. vers
és mikoron volna Betániába, poklos Simon házánál, és letelepedett volna, eljöve egy asszonyállat, kinél vala alabástromba nárduskenet, tiszta, nem elegyített. és az alabástromot megtörvén, neki fejére öntötte.
4. vers
valának kedig nékik, kik ezt ő magukba bosszulják vala, mondván: mire való ez kenetnek kára?
5. vers
mert ezt eladhatták volna többen háromszáz pénznél, az szegényeknek oszthatták volna, és zúgódnak vala az asszony ellen.
6. vers
de mondá Jézus: hagyjátok el őtet, mire vagytok neki bántására? jó művelkedet művelkedék énvelem.
7. vers
mert szegények mindenkoron vannak veletek, és amikor akarjátok, jól tehettek velük, de én nem mindenkoron leszek veletek.
8. vers
amit tehetett, azt művelte ez asszony, mert elölvette az én testemet, hogy megkenné a temetésre.
9. vers
bizony mondom nektek, vahol megprédikálják ez evangéliumot mindez világon, ezt is megmondják az ő emlékezetére, hogy ezt művelte.
10. vers
és Júdás Iskariót, a tizenkettő közül egy, elmene a papi fejedelmekhez, hogy őtet nekik árulná.
11. vers
melyet mikoron hallának amazok, örülének rajta, és fogadának neki, hogy pénzt adnának. és azon igyekezik vala, mi módon jó okkal nekik árulhatná.
12. vers
és első napon, ki mondatik kelt kenyérnek, mikoron húsvéttal áldoznak, mondanak neki az ő tanítványi: hova akarod, hogy menjünk, és megszerezzük, hol megegyed az húsvétot?
13. vers
és elbocsáta kettőt az ő tanítványi közül, és mondá nekik: menjetek el a városba, és előtökbe járul egy ember, ki egy korsót tele viszen vízzel. az után menjetek,
14. vers
és valahova bemegyen, mondjátok meg ott az családos embernek: Mester mondja, hol vagyon a ház, kibe megegyem a húsvétot az én tanítványimmal?
15. vers
és ő mutat nektek egy vacsoráló helyet, nagyot, megterítettet és készet, ott szerezzétek meg nekünk.
16. vers
elmenének a tanítványok, jövének az városba, és azonképpen találák, mi módon nekik mondta vala, és megszerzék az húsvétot.
17. vers
és mikoron immáron este volna, eljöve Jézus a tizenkettővel.
18. vers
és mikoron letelepedtenek volna, és ennének, mondá Jézus: bizony mondom nektek, hogy egy közületek, ki velem eszik, elárulandó engemet.
19. vers
amazok ezen megszomorodának, és kezdének fejenként mondani: nemde én-e? és mások is: nemde én-e?
20. vers
ő kedig felelvén mondá nekik: egy az tizenkettő közül, ki az tálba nyúl velem.
21. vers
jóllehet, embernek fia elmegyen, miképpen megírták róla, de jaj annak az embernek, ki által embernek fia elárultatik. jobb volt volna annak, hogyha nem született volna az ember.
22. vers
és mikoron ennének, vevé Jézus az kenyeret, és mikoron megáldotta volna, megszegé, és nekik adá, és mondá: vegyétek, egyétek, ez az én testem.
23. vers
és vevén az pohárt is, mikoron hálát adott volna, nekik adá. és mindnyájan ivának belőle,
24. vers
és mondá nekik: ez az én vérem, új törvényre, ki sokakért kiontatik.
25. vers
bizony mondom nektek, ezután nem iszom ez szőlőtőnek gyümölcséből, mindaz napiglan, míglen amaz újat iszom Istennek országába.
26. vers
és mikoron dicséretet mondottanak volna, kimenének az Olaj-hegyre.
27. vers
és mondá nekik Jézus: ti mindnyájan megbotránkoztok énbennem ez éjjel. mert meg vagyon írván: megverem a pászort, és az juhok eloszolnak.
28. vers
de minekutána feltámadok, elölveszlek titeket Galileába.
29. vers
Péter kedig mondá neki: ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.
30. vers
és mondá neki Jézus: bizony mondom neked, hogy ma, ez éjjel, minekelőttte kakas kétszer énekel, háromszor tagadsz meg engemet.
31. vers
amaz annál keménybben mondja vala: sőt, ha együtt kell meghalnom veled is, meg nem tagadlak tégedet. és mindnyájan úgyan mondanak vala.
32. vers
és jövének az helyre, ki mondatik Getszemáni. és mondá az ő tanítványinak: üljetek le itt, míg továbbmegyek, és imádkozom.
33. vers
és vevé Pétert, Jakabot és Jánost vele, és kezde rettegni és gyötretni,
34. vers
és mondá nekik: szomorú az én lelkem mindhalálig, maradjatok itt, és vigyázzatok.
35. vers
és egy kevéssé tovább mene, leborula az földre, és imádkozék, hogy ha lehetséges volna, múlnék el tőle az óra, és mond vala:
36. vers
Atyám, Atyám, mindenek lehetők vannak nálad, vedd el éntőlem ez pohárt, demaga nem, amit én akarok, hanem amit te.
37. vers
és eljöve, alván találá őket, és mondá Péternek: Simon, aludsz-e? nem vigyázhatál-e egy óráig?
38. vers
vigyázzatok, és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek. jóllehet, a lélek kész, de a test gyarló.
39. vers
és ismét továbbmenvén imádkozik vala, és ugyanazon beszédet mondá.
40. vers
és megtérvén ismét alván találá őket. mert az ő szemük megnehezedtek vala, és nem tudnak vala mit felelni neki.
41. vers
eljöve harmadszor is, és mondá nekik: aludjatok immár és nyugodjatok,
42. vers
igaz, elég. eljött az óra, íme embernek fia bűnösök kezébe adatik. keljetek fel, menjünk el. íme elközelgett, aki engemet elárul.
43. vers
és legottan, még mikoron ő szólna, előjárula Júdás, ki egy vala az tizenkettő közül, és ővele sok sereg, tőrökkel és dorongokkal, a papi fejedelmektől, az írástudóktól és a fő népektől.
44. vers
és aki árulja vala őtet, adott vala nekik közjelt, mondván: valakit megcsókolok, az az, fogjátok meg őtet, és okkal vigyétek.
45. vers
és mikoron eljutott volna, legottan hozzá járula, és mondá neki: Mester, Mester, és megcsókolá őtet.
46. vers
amazok kedig mindjárást hozzányúlának, és megfogák őtet.
47. vers
egy kedig azok közül, kik ott állnak vala, tőrét kivonván hozzáüté a papi fejedelem szolgájához, és elvágá a jobb fülét.
48. vers
Jézus kedig felele, és mondá nekik: miképpen gonosztevő emberre, jöttetek tőrökkel és dorongokkal engemet megfogni,
49. vers
naponként nálatok valék tanítván a templomba, és nem fogátok meg engemet, de ezek arra lesznek, hogy beteljesedjenek az írások.
50. vers
és a tanítványok őtet elhagyván mind elfutának,
51. vers
és egy ifjúcska követi vala őtet, ki az mezítelen testét gyolccsal környékezte vala be, és a több ifjak őtet megkapák.
52. vers
amaz kedig, az gyolcsot nekik hagyván, mezítelen futa el tőlük.
53. vers
és vivék Jézust a papi fejedelemhez, melyhez gyűlenek a több papi fejedelmek is, az írástudók és az főnépek.
54. vers
Péter kedig követi vala őtet tavol, mindaddig, mígnem juta a papi fejedelem palotájába, és ott ül vala a szolgákkal, fűtözik vala arcul a világra.
55. vers
a papi fejedelmek kedig és mind az egész tanács, keresnek vala Jézus ellen bizonyságot, mi módon őtet megölhetnék, és nem lelnek vala,
56. vers
és jóllehet sokan tanúltak vala rá hamisan, de nem valának azok elég alkalmas tanúk.
57. vers
és nékik felkelnek vala, és hamisan tanulnak vala ellene, mondván:
58. vers
mi hallottuk, hogy azt mondotta: én elrontom ez templomot, melyet kézzel csináltanak, és harmadnap után építek másikat, nem kézzel csináltat.
59. vers
és ezenképpen mégsem valának eleg alkalmasak azoknak tanúsági.
60. vers
de felkelvén a papi fejedelem közikbe, kérdi vala Jézust mondván: nem felelsz-e valamit? micsoda tanúságot mondnak ezek teellened?
61. vers
de Jézus csak hallgat vala, és semmit nem felel vala. ismét a papi fejedelem megkérdé őtet, és mondá neki: te vagy-e az Krisztus, az áldott Istennek fia?
62. vers
Jézus kedig mondá: én vagyok, és meglátjátok embernek fiát Istennek hatalmának jobbja felől ülni, és eljőni az égnek ködeibe.
63. vers
a papi fejedelem kedig, megszakasztván az ő ruháit, mondá: mi szükség több tanúság ezeknél?
64. vers
ím, hallátok a káromlást, mi tetszik nektek? amazok kedig mindnyájan kárhoztatják vala őtet, hogy méltó volna halálra.
65. vers
és nékik kezdék őtet megpökdösni, és orcáját bekötni, és arcul csapdosni, és mondani neki: mondj jövendőt! és az szolgák arcul csapdossák vala őtet.
66. vers
és mikoron volna Péter alatt a palotába, eljöve a papi fejedelemnek szolgálóleányi közül egy,
67. vers
és mikoron látta volna, hogy Péter ott fűtöznék, rátekinte, és mondá neki: te is az názáretbeli Jézussal valál-e?
68. vers
de ő megtagadá, mondván: nem ismerem, sem tudom, mit mondasz. és kimene az ajtó eleibe, és kakas szóla.
69. vers
és a leány, mikoron látta volna őtet, kezdé ismét mondani azoknak, kik ott állnak vala: ez azok közül való.
70. vers
de ő ismét megtagadja vala. és egy kevés vártatva, akik ott állnak vala, mondanak vala Péternek: bizony azok közül való vagy, mert Galileából való vagy, szód is olyan vagyon.
71. vers
de amaz kezde szabódni és esküdni: nem ismertem az embert, akiről szóltok.
72. vers
és ismét kakas szóla. és megemlékezék Péter az beszédről, melyet mondott vala neki Jézus: minekelőtte kakas szólal kétszer, háromszor tagadsz meg engemet. és kezde sírni.
Könyvek
