13. fejezet
és mikoron kimenne a templomból, mondá neki egy az ő tanítványi közül: Mester, lássad, ihon minemű kövek és minemű rakások!
és Jézus, felelvén, mondá neki: látod-e ez nagy rakásokat? kő kövön nem marad, ki meg nem töretnék.
és mikoron ülne az Olaj-hegyen, a templomnak ellenébe, kérdék őtet titkon Péter és Jakab és János és András:
mondd meg nekünk, mikoron lesznek ezek? és mi jele, mikoron ezeknek el kell végezni?
de Jézus, megfelelvén nekik, kezdé mondani: lássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket!
mert sokan jőnek én nevembe, mondván, én vagyok a Krisztus, és sokakat csalnak meg.
de mikoron hallandotok hadakat és hadakról való híreket, meg ne háborodjatok, mert meg kell lenni, de nem mindjárást leszen vége.
mert egy nép más nép ellen feltámad, és ország ország ellen, és lesznek földindulások gyakori helyeken, és lesznek éhségek és háborúságok. a bánatoknak elei ezek.
de ti megőrizzétek magatokat! mert elárulanak titeket az ő tanácsukba és zsinagógájukba, megverettettek, és vitettek fejedelmek és királyok alá, énérettem, azoknak bizonyságára.
de annakelőtte szükség, hogy minden népeknél prdikálják az evangéliumot.
és mikoron elárulnak, és elvisznek titeket, ne gondolkodjatok azelőtt rajta, mit mondjatok, se gondot ne viseljetek rá, de valami az órába adatik nektek, azt szóljátok. mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek.
elárulja kedig atyafiú atyafiát halálra, és az atya a fiát, és a fiak feltámadnak szüleik ellen, és megölik őket.
és mindeneknél gyűlöségbe lesztek az én nevemért. de aki véghez viszi dolgát, az üdvözül.
továbbá mikoron látjátok a pusztaságnak utálatosságát, kiről szólt Dániel próféta, hogy áll ott, hol nem kellene, aki olvassa, értse. akkoron kik zsidóságba lesznek, fussanak a hegyekre.
aki kedig a ház fejin leend, le ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy valamit kihozzon az ő házából.
és az, aki a mezőn vagyon, ne térjen azokért, kiket hátul hagyott, hogy felvenné palástját.
de jaj a nehézkeseknek és a szoptatóknak az napokba.
de imádkozzatok, hogy az ti futásotok ne legyen télbe,
mert a napok oly háborúságos lesznek, melyek nem voltanak állatoknak kezdetétől fogva, melyeket teremtett Isten mindez ideig, sem lesznek is.
és ha az Úr meg nem rövidítette volna a napokat, semmiképpen nem üdvözülne mind az egész test. de az választottakért, kiket választott, megrövidíti a napokat.
és akkoron ha ki mondandja nektek: ihol vagyon a Krisztus, ahol vagyon, ne higgyetek.
mert sok hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jegyeket tesznek, és csodákat, hogy megcsalnák ( ha lehetne) még az választottakat is.
ti kedig eltávoztassátok, ím mindeneket megmondtam nektek azelőtt.
továbbá az napokban, a gyötrelemnek utána, a nap meghomályosul, és a hold nem adja az ő fényét,
az égnek csillagi leesnek, és az jószágok, kik az egekbe vannak, megzendülnek.
és akkoron meglátják embernek fiát jőni a ködökbe, nagy hatalommal és dicsőséggel.
akkoron elbocsátja az ő angyalit, és égibe gyűjti az ő választottit a négy szelek felől, a földnek mélységétől fogva mind az égnek magasságáig.
a fügefáról vegyetek hasonlatosságot, kinek mikoron az ő ága immár gyenge, és leveleket teremtett, tudjátok, hogy közel vagyon a nyár.
azonképpen ti is, mikoron látjátok ezeket meglenni, tudjátok, hogy közel vagyon, az ajtó előtt.
bizony mondom nektek, el nem múlik ez nemzetség, mígnem ezek mind meglesznek.
az menny és a föld elmúlnak, de az én beszédim el nem múlnak.
továbbá az napot és az időt senki nem tudja, még az angyalok is, kik mennyországba vannak, még az Fiú is, hanem csak az Atya ő maga.
lássátok, vigyázzatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikoron leszen az idő.
miképpen az ember, ki messze ment, elhagyta házát, szolgáira bízta, és mindegyiknek meghagyta, mit műveljen, és az ajtótartónak parancsolt, hogy vigyázzon.
vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikoron az Úr hazajő, este avagy éjfélkoron avagy tyúkszókor vagy reggel.
talán hirtelen jött meg, és talál titeket, hogy alusztok.
továbbá, amit nektek mondok, mindeneknek mondom, hogy vigyázzatok!