Szent Márknak evangéliuma
8. fejezet
1. vers
akkoron az napokba, mikoron az sereg sok volna, és nem volna mit enniük, hozzá hívván Jézus az ő tanítványit, mondá nekik:
2. vers
szánom ez sereget, mert immár harmadnapja, hogy nálam vannak, és nincs mit enniük,
3. vers
hogyha kedig éhen bocsátom el őket házukhoz, megfogyatkoznak az úton. mert nékik őközülük messzünnét jöttenek.
4. vers
felelének az ő tanítványi neki: honnét elégítheti meg itt ezeket valaki kenyerekkel ez pusztába?
5. vers
és kérdé őket: hány kenyeretek vagyon? amazok felelének, és mondának: hét.
6. vers
és parancsolá az seregnek letelepedni az földön. és vévén az hét kenyereket, mikoron hálát adott volna, megszegé, és adá az ő tanítványinak, hogy eleikbe raknák. és az sereg eleibe tevék.
7. vers
és vala kevés halacskájuk is. és mikoron megáldotta volna azokat is, hagyá, hogy eleikbe raknák.
8. vers
őnek kedig, és megelégedének, és szedének az hulladekiból, kik megmaradtanak vala, hét kosarakat.
9. vers
valának kedig, akik ettenek vala, olymint négyezren. és elbocsátá őket.
10. vers
és legottan hajóra szálla az ő tanítványival, és jöve Dalmanuta részeibe.
11. vers
és az farizeusok, kijővén, kezdének vele vetekedni, kervén őtőle jelt mennyországból, kísértvén őtet.
12. vers
és mikoron felfohászkodott volna az ő lelkébe, mondá: miért kér ez e nemzetség jelt? bizony, mondom nektek, nem adatik ez nemzetségnek jeli.
13. vers
és őket elhagyván ismét bemene a hajóba, és a vizet általkelvén elmene.
14. vers
és az tanítványok elfelejték vala kenyeret vinni. és egy kenyereknél több nem vala velük a hajóba.
15. vers
és parancsolá nekik, mondván: lássátok, hogy óvjátok meg magatokat a farizeusoknak kovászitól, és Heródesnek kovászitól!
16. vers
és vetekednek vala önnönköztük, mondván: nincsen kenyerünk.
17. vers
melyet Jézus megismervén, mondá nekik: mit vetekedtek azon, hogy nincsen kenyeretek? mégsem veszitek-e eszetekbe, és nem értitek-e? mégis vak-e az ti szívetek?
18. vers
szemetek lévén nem néztek, és fületek lévén nem hallotok, és nem emlékeztek-e?
19. vers
mikoron az öt kenyért szegém ötezer ember közibe, hány kosárt szedétek tele az hulladékkal? mondának neki: tizenkettőt.
20. vers
mikoron kedig az hetet szegém meg négyezer ember közibe, hány tele kosárt veték az hulladékából? amazok mondának: hetet.
21. vers
és mondá nekik: mire hát, hogy nem értetek?
22. vers
és mikoron jött volna Betszaidában, hozának hozzá egy vakot, és kérik vala őtet hogy, illetné azt.
23. vers
és az vaknak az kezét megfogván vivé őtet a piac kívül, és mikoron szemébe pökött volna, és kezeit rávetette volna, kerde őtet, ha látna valamit.
24. vers
és mikor látást vett volna, mondá: látom az embereket, mert miképpen a fákat nézem, hogy járnak.
25. vers
annakutána ismét veté kezeit az ő szemeire, és tevé, hogy megjőne szeme világa. és megjöve, és immár lát vala nyilván mindeneket.
26. vers
és elbocsátá őtet az ő házához, mondván: se az piacra ne menj, se az piacon ne mondjad valakinek.
27. vers
és elmene Jézus, az ő tanítványi is vele Cezáreának piacira, ki mondatik Fülöpnek. és az úton kérdé az ő tanítványit, mondván nekik: kinek mondanak emberek, hogy vagyok én?
28. vers
amazok kedig felelének: János Baptistának, és nékik Illésnek, és némelyek ismét egynek az próféták közül.
29. vers
és ő mondá nekik: ty kedig kinek mondotok engemet? felelé Péter kedig, mondá neki: te vagy az Krisztus.
30. vers
és megfenyíté őket, hogy valakinek ne mondanák azt őfelőle.
31. vers
és kezdé őket tanítani, miképpen embernek fiának sokat kellene szenvedni, és gonosznak ítéltetni a fő népektől és az papi fejedelmektől és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnap után feltámadni,
32. vers
és ez beszédet nyilván szólja vala. megfogá őtet Péter, kezdé feddeni,
33. vers
de ő hátrafordula, és az ő tanítványit megtekintvén megfeddé Pétert, mondván: menj utánam, sátán, mert nem érted azt, ami Istené, hanem ami embereké.
34. vers
és mikoron hozzá hívta volna az sereget az ő tanítványival egyetembe, mondá nekik: valaki engem akar követni, tagadja meg magát, vegye fel keresztit, és kövessen engemet!
35. vers
mert valaki meg akarja tartani lelkét, elveszti őtet, valaki kedig elvesztendi lelkét énértem és az evangéliumért, az tartja meg azt.
36. vers
mert mit használ embernek, ha mind ez világot megnyeri, és lelkét elveszti?
37. vers
avagy mit adhat ember, kivel lelkét megváltsa?
38. vers
mert valaki szégyell engemet és az én beszédimet, ez nem tiszta, förtelmes és bűnös nemzetség között, embernek fia is szégyelli azt, mikoron eljő az ő atyjának dicsőségébe, az szent angyalokkal.
Könyvek
