Szent Lukács evangéliuma
1. fejezet
1. vers
jóllehet, sokan akarták az dolgoknak megjelentését írásba szerzeni, melyekről minekünk nyilvánvaló hitünk vagyon,
2. vers
miképpen előnkbe adták nekünk azok, kik eleitől fogva szemükkel látták, és némelyek ugyanazonok közül valának, akik hirdetik vala.
3. vers
láttaték énnekem is, hogy mindeneket eleitől fogva jól megkérdezvén és megtudván, annakutána megírnám neked azokat, jó Teofil,
4. vers
hogy megismernéd azoknak, kikre taníttattál vala, nyilvánvaló bizonyságát.
5. vers
vala Heródes, zsidóságnak királyának napjaiba egy néminemű pap, Zakariás nevű, Abia rendiből. és az ő felesége Áronnak leányi közül, kinek neve Erzsébet vala.
6. vers
valának kedig mindketten igazak Isten előtt, forgodván Istennek minden parancsolatiba és igazító dolgaiba minden feddés nélkül.
7. vers
de nem vala nekik gyermekük, miérthogy Erzsébet meddő vala, és mindketten idősek valának.
8. vers
lőn kediglen, hogy mikoron ez az ő rendinek szere szerint a papságot viselné Isten előtt
9. vers
olyan módon, mint szokás vala az papi rendnek, a sors úgy hozá neki, hogy ő gyógyítana jószágokat bemenvén az Istennek templomába.
10. vers
és mind az népnek sokasága kívül áll vala, és imádkozik vala a jószággyógyításnak idején.
11. vers
megjelenék kedig őneki Úrnak angyala állván az oltáron jobb felől, hol a jószágot szokták vala égetni.
12. vers
és Zakariás azt látván megháborodék, és félelem szálla őrá.
13. vers
de az angyal mondá neki: ne félj, Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed! az te feleséged, Erzsébet fiat szül neked, és az ő nevét hívod Jánosnak.
14. vers
és leszen neked örömöd és vigasságod, és sokan örülnek az ő születésén.
15. vers
mert nagy leszen Isten előtt, bort és valami csinált italt nem iszik, hanem Szentlélekkel teljes leszen még anyjának méhébe,
16. vers
és Izraelnek fiai közül sokat térít az ő Urukhoz, Istenükhöz.
17. vers
és ő annakelőtte megyen Illésnek lelkével és jószágos téteményivel, hogy atyjuknak szívét a fiakba térítse, és az engedetleneket az igazságnak tudományára, hogy Úrnak tökéletes népet szerezzen.
18. vers
és mondá Zakariás az angyalnak: mi jele ennek, min én ezt megismerjem? mert én agg vagyok, az én feleségem is idős.
19. vers
és felele az angyal, mondá neki: én vagyok a Gábor, ki állottam Isten előtt, és elbocsáttattam, hogy neked szólnék, és ez örömöt neked meghirdetném.
20. vers
és íme, jövendő, hogy megnémulj, és ne szólhass mind az napig, még ezek meglesznek, azért hogy nem hül az én beszédimnek, melyek beteljesednek, mikoron ideje leszen.
21. vers
és a nép várja vala Zakariást, és csodálják vala, mit késnek a templomba.
22. vers
mikoron kedig kijött volna, nem szólhat vala nekik. és megismerék, hogy látást látott volna a templomba. és ő csak int vala nekik, és némán marada.
23. vers
és lőn, hogy az ő tisztinek napjai beteljesedének, és házához mene.
24. vers
ez napoknak kedig utána az ő felesége, Erzsébet fogadá, és eltitkolja vala magát öt hónapig mondván:
25. vers
így tett nekem Úr ez napokba, melyekbe meglátogatott engemet, hogy elvenné énrólam a szidalmat emberek között.
26. vers
hatod hónapba kedig bocsáttaték Gábor angyal Istentől Galileának városába, kinek neve Názáret,
27. vers
a szűzhöz, melyet férfiúnak jegyzettek vala, kinek neve József, Dávidnak házából való, és az szűznek neve vala Mária.
28. vers
és az angyal bemene hozzája, s mondá neki: Üdvözlégy, malaszttal teljes! Úr vagyon teveled, áldott vagy te asszonyoknak közötte.
29. vers
és mikoron ő ezeket hallotta volna, megháborodék az ő beszédén, és gondolja vala, minemű köszönet volna ez.
30. vers
és mondá az angyal neki: ne félj, Mária, mert malasztot nyertél Istennél!
31. vers
íme, fogadsz méhedbe, és szülsz fiat, és hívod az ő nevét Jézusnak.
32. vers
ez nagy leszen, és a Magasságosnak Fiának hívattatik. és adja neki Úr az ő atyjának, Dávidnak székit,
33. vers
és uralkodik Jákobnak házán mindörökké, és az ő országának vége nem leszen.
34. vers
mondá Mária az angyalnak: mi módon leszen az, mert én férfiat nem ismerek?
35. vers
felele az angyal, mondá neki: Szentlélek száll tebeléd, és az Magasságosnak jószága árnyékoz meg téged. azért ami tőled születik szent, Istennek fiának hívattatik.
36. vers
és íme, Erzsébet, a te rokonod, fogadott fiat ő is vénségének idején, és immár hatod hónap ez neki, és mégis meddőnek hívják,
37. vers
mert semmi beszéd nem leszen Istennél lehetetlen.
38. vers
mondá kedig Mária: íme, Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a te beszéded szerint. és elmene őtőle az angyal.
39. vers
felkelvén kedig Mária az napokba mene az hegyes tartományokba sietséggel, zsidóságnak városába.
40. vers
és bemene Zakariásnak házába, és köszöne Erzsébetnek.
41. vers
és lőn, hogy mikoron hallotta volna Máriának köszönetit Erzsébet, örvende a magzat az ő méhébe. és beteljesedék Szentlélekkel Erzsébet,
42. vers
és felüvölte nagy szóval, és mondá: boldog vagy te asszonyoknak közötte, és boldog az te méhednek gyümölcse!
43. vers
és honnét vagyon ez énnekem, hogy az én Uramnak anyja énhozzám jöjjön?
44. vers
mert íme, mihelyen lőn az te köszönésednek szava az én füleimbe, örömébe megindula a magzat az én méhembe.
45. vers
és boldog vagy, ki hittél, mert elvégeztetnek azok, melyek Úrtól neked mondattanak.
46. vers
és mondá Mária: nagyságosítja én lelkem Urat,
47. vers
és örvendez az én lelkem én üdvözítő Istenembe,
48. vers
mert megtekinté az ő leányának alávaló voltát, és íme, ebből boldognak mondanak engemet minden nemzetségek,
49. vers
mert tőn énnekem nagyokat, ki Hatalmas és Szent az ő neve.
50. vers
és az ő irgalmassága nemzetről nemzetre, kik őtet félik.
51. vers
tőn hatalmat az ő karjai által, leveté a kevélyeket az ő szívüknek gondolatjától.
52. vers
leveté a hatalmasokat a székből, és az alázatosokat felmagasztalá.
53. vers
az éhezőket betölté jókkal, és a gazdagokat hiába bocsátá.
54. vers
fogadá Izrael az ő gyermekét, hogy megemlékeznék az ő irgalmasságáról,
55. vers
miképpen szóla a mi atyáinknak, Ábrahámnak és az ő magvának mindörökké.
56. vers
marada kedig ővele Mária olymint három hónap táján, és megtére az ő házához.
57. vers
Erzsébetnek kedig szülésének ideje beteljesedék, és szüle fiút.
58. vers
és meghallák az ő szomszédsági és rokonsági, hogy az Úristen nagyságosképpen jelentette volna meg az ő irgalmasságát őbenne, örülnek vala neki.
59. vers
és lőn nyolcadnapon, hogy eljövének a gyermeknek körülmetélésére, és hívják vala őtet az ő atyjának neve szerint Zakariásnak.
60. vers
és felele az ő anyja, mondá: semmiképpen nem, hanem Jánosnak hívattatik.
61. vers
és mondának neki: senki nincsen az te rokonságid között, ki olyan módon hívattassék.
62. vers
intnek vala kedig az ő atyjának, kinek akarná nevezni őtet.
63. vers
ki az táblákat előkérvén írá mondván: János az ő neve. és mindnyájan megcsodálkozának rajta.
64. vers
az ő szája kedig legottan megnyilatkozék, és az ő nyelve is, és szól vala Istent dicsérvén.
65. vers
és félelem szálla mind az ő szomszédságira, és mind zsidóságnak hegyes tartományira kihirdettetnek vala mind ez beszédek.
66. vers
és mindnyájan, kik hallják vala, szívükbe tevék vala mondván: mit alítasz, hogy leszen ez? és Istennek keze vala ővele.
67. vers
és Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szentlélekkel, és prófétála mondván:
68. vers
áldott az Úr, Izraelnek Istene, mert meglátogatá, és irgalmasságot tőn az ő népével.
69. vers
és felemelé nekünk üdvösségnek szarvát az ő gyermekének, Dávidnak házába.
70. vers
miként szóla szenteknek, ő prófétáinak, melyek eleitől fogva voltanak szája által jövendőbe lenni,
71. vers
hogy megtartatnánk a mi ellenséginktől és mindazoknak kezeiből, kik minket gyűlölnek,
72. vers
és hogy irgalmasságot tenne a mi atyáinkkal, és megemlékeznék az ő szent fogadásáról,
73. vers
és beteljesítené az esküvést, melyre esküdt mi atyánknak, Ábrahámnak, hogy magát nekünk adná,
74. vers
hogy a mi ellenséginknek kezeiből megszabadultak félelem nélkül szolgálnánk neki,
75. vers
szentséggel és igazsággal őelőtte mi életünknek minden napjaiba.
76. vers
és te, gyermek, a Magasságosnak prófétájának hívattatol, mert elöl megy az ő színe előtt megcsinálni az ő utait,
77. vers
adni üdvösségnek tudományát ő népének bűnük megbocsátására
78. vers
a mi Istenünknek belső irgalmassági által, kikkel meglátogatott minket támadván onnét felül,
79. vers
hogy világosság lenne azoknak, kik az sötétségbe és a halálnak árnyékába ülnek vala, és hogy a mi lábainkat békességnek útjára igazgatná.
80. vers
a gyermek kedig növekedik és erősödik vala lélekbe, és a pusztába vala, még eljőne a nap, melyen megmutatná magát Izrael között.
Könyvek
