3. fejezet
Tiberius császárnak kedig birodalmának tizenötöd esztendejébe, mikoron Poncius Pilátus zsidóságba fő volna, Heródes tetrarka kedig Galileába, Fülöp tetrarka, az ő atyafia, Iturea és Trachonitisz tartományba, és Abilina tetrarka Lizániásba,
Annás és Kaifás papi fejedelemsége alatt lőn Úrnak beszéde Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztába.
és jöve minden tartományba, ki vala Jordánnal határos, prédikálván penitenciának keresztségét bűnöknek bocsánatjára,
miképpen meg vagyon írván Izajás prófétának beszédének könyvébe: kiáltónak szava a pusztába: szerezzétek Úrnak útját, igazán csináljátok az ő ösvényit!
minden völgy feltelik, és minden hegy és halom megaláztatik, és amelyek meggörbedtek, megigazulnak, és a darabosok egyenes úttá változnak,
és meglátja minden test Istennek üdvösségét.
mond vala kedig a seregeknek, kik kimennek vala őhozzá, hogy megkeresztelkednének őtőle: kígyóknak nemzetsége, ki jelentette meg nektek, hogy elfutnátok a jövendő harag előtt?
annak okáért tegyétek penitenciának méltó gyümölcsit, és ne kezdjétek azt mondani tinnenköztetek: nekünk atyánk Ábrahám! mert mondom nektek, hogy hatalmas az Isten ez kövekből fiakat támasztani Ábrahámnak.
és immáron a fejsze is a fa gyökeréhez helyheztetett. azért minden fa, mely jó gyümölcsöt nem teremt, kivágatik, és az tűzre vettetik.
és kérdik vala őtet a seregek mondván: mit tegyünk azért?
felele, és mondá nekik: akinek két köntöse vagyon, részeltesse azt belőle, akinek nincsen. és akinek étkei vannak, azonképpen tegyen!
eljövének kedig az nyilvánvaló bűnösök is, hogy megkeresztelkednének,
és mondának őneki: Mester, mit tegyünk? és ő mondá nekik: valamit többet ne vegyetek annál, mint megvagyon nektek szerezve!
az vitézek is kérdik vala őtet mondván: mi kedig mit tegyünk? és mondá nekik: senkin ne hatalmaskodjatok, és senkin patvarosul ne kereskedjetek, és megelégedjetek a ti zsoldotokkal!
mikoron kedig a nép várna, és mindnyájan gondolnak szívükbe Jánosról, hogy ő volna az Krisztus.
felele János modván közönséggel nekik: én, jóllehet, vízbe keresztellek titeket, de jő énnálamnál erősb, kinek nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldozzam, az keresztel titeket Szentlélekbe és tűzbe.
kinek az ő szórólapátja az ő kezébe, és megtisztítja az ő szérűjét, és a búzát az ő csűrébe gyűjti, a pelyvát kedig megégeti a megolthatatlan tűzbe.
többre is sokakra intvén őket evangéliumot hirdet vala a népnek.
Heródes tetrarka kedig mikoron megfeddetnék Jánostól Heródiás felől, ki az ő atyafiának felesége vala, és minden gonoszokról, kiket művel vala Heródes,
ezt művelé rajta mindennek felette, hogy a tömlőcbe tetteté Jánost.
lőn kediglen, hogy mikoron megkereszteltetnek mind az nép, Jézuts is megkeresztelvén és imádkozván megnyilatkozék a mennyország,
és leszálla a Szentlélek testi ábrázatba mintegy galamb őrá, és szó lőn mennyből, ki úgy mondaná: te vagy az én szerelmes Fiam, tebenned lettek nekem mindenek kellemetesek.
és Jézus kezd vala lenni olymint harminc esztendős, amint alíttatik vala Józsefnek fiának, ki volt Éli fia,
ki volt Mattaté, ki volt Lévié, ki volt Melchié, ki volt Jannaié, ki volt Józsefé,
ki volt Mattatáé, ki volt Ámoszé, ki volt Náchumé, ki volt Heszlié, ki volt Naggájé,
ki volt Maaté, ki volt Hattatiáé, ki volt Szemeiné, ki volt Józsefé, ki volt Jodáé,
ki volt Jochanané, ki volt Rezáé, ki volt Zerubbábelé, ki volt Sealtielé, ki volt Nerié,
ki volt Melkié, ki volt Addié, ki volt Kozámé, ki volt Elmadamé, ki volt Eré,
ki volt Jézusé, ki volt Eliezeré, ki volt Jorimé, ki volt Mattaté, ki volt Lévié,
ki volt Simeoné, ki volt Júdáé, ki volt Józsefé, ki volt Jonámé, ki volt Eljakimé,
ki volt Meleáé, ki volt Mennáé, ki volt Mattatáé, ki volt Nátámé, ki volt Dávidé,
ki volt Izaié, ki volt Obedé, ki volt Boászé, ki volt Szalmozé, ki volt Nachsoné,
ki volt Aminadabé, ki volt Arnié, ki volt Heszromé, ki volt Perecé, ki volt Júdáé,
ki volt Jákobé, ki volt Izsáké, ki volt Ábrahámé, ki volt Táréé, ki volt Náchoré,
ki volt Szeruché, ki volt Regué, ki volt Pelegé, ki volt Héberé, ki volt Selaké,
ki volt Kenáné, ki volt Arpachsádé, ki volt Szemé, ki volt Noéé, ki volt Lámeché,
ki volt Metuselaché, ki volt Hénoché, ki volt Járedé, ki volt Mahalalelé, ki volt Kenané,
ki volt Enosé, ki volt Szeté, ki volt Ádámé, ki volt Istené.