Szent Lukács evangéliuma
7. fejezet
1. vers
mikoron kedig elvégezte volna mind ez ő beszédit a nép hallására, bemene Kafarnaumba.
2. vers
centúriónak kedig egy szolgája, mely őneki szerelmes vala, beteg, és vonagszik vala.
3. vers
mikoron kedig hallott volna Jézus felől, hozzá küldé fő zsidókat kérvén őtet, hogy eljőne, és megtartaná az ő szolgáját.
4. vers
és mikor azok Jézushoz jöttenek volna, kérik vala őtet szorgalmatosan mondván: méltó, hogy ezt tegyed vele,
5. vers
mert szereti a mi népünket, és a zsinagógát is ő építette nekünk.
6. vers
Jézus kedig elmegyen vala velük. és mikoron immár nem messze volna a háztól, hozzá bocsátá centúrió barátit mondván neki: Uram, ne munkálódjál, mert nem vagyok méltó, hogy bemenj az én házamba!
7. vers
az okáért nem alítám magamat is méltónak, hogy hozzád mennék. de mondjad csak igével, és meggyógyul az én gyermekem.
8. vers
mert én is más ember hatalma alatt vagyok, vannak énutánam is vitézlő szolgák, és mikoron egyiknek mondom: menj el! elmegyen. a másiknak ha mondom: jőj ide! eljő. és ha az én szolgámnak mondom: tedd imezt! azt teszi.
9. vers
ezeket hogy hallá Jézus, csodálkozék őrajta, és fordula a sereghez, mely követi vala őtet, mondá: mondom nektek, hogy még Izrael között sem leltem ennyi hitet.
10. vers
és hazatérvén azok, kik elküldettenek vala, találák a szolgát, ki gyötretik vala, egészségbe.
11. vers
és lőn annakutána, hogy megyen vala Jézus a városba, ki mondatik Naim, és mennek vala vele az ő tanítványi és bőséges sereg.
12. vers
mikoron kedig közelgetnének a város kapujához, íme, halottat hoznak vala ki, mely anyjának egyetlenegy fia vala, és ez asszony özvegy vala, és ővele a városnak sok serege.
13. vers
mely asszonyt mikoron Úr látott volna, megkeserülé őtet, és mondá neki: ne sírj!
14. vers
és járulván illeté azt, kibe viszik vala, és akik viszik vala, megállának, és mondá: ifjú, mondom neked, kelj fel!
15. vers
és felüle, aki meghalt vala, és szólni kezde. melyet az ő anyjának megada.
16. vers
megfélemlének kedig mindnyájan, és dicsérik vala Istent mondván: nagy próféta támadott miközöttünk! és: Isten meglátogatta az ő népét!
17. vers
és ez hír kimene őfelőle mind egész zsidóságba és minden közel való tartományba.
18. vers
és megmondák Jánosnak az ő tanítványi mindezeket. és kettőt egybehíva János az ő tanítványiba,
19. vers
bocsátá Jézushoz mondván: te vagy-e, ki eljövendő vagy, avagy mást várjunk?
20. vers
mikoron kedig az férfiak odajöttenek volna, mondanak: János baptista bocsáta hozzád mondván: te vagy-e, aki eljövendő vala, avagy mást várjunk?
21. vers
azon órába kedig sokakat vigaszta meg betegségekből, csapásokból, gonosz lelkektől, és sok vakoknak adá, hogy látnának.
22. vers
és felelvén mondá nekik: menjetek el, mondjátok meg Jánosnak, melyeket láttatok és hallottatok, hogy a vakok látnak, sánták járnak, poklosok megtisztulnak, siketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegények evangéliumot hirdetnek,
23. vers
és boldog, valaki énáltalam meg nem bántatik.
24. vers
és mikoron Jánosnak követi elmentenek volna őtőle, kezde szólni a seregnek Jánosról: mi látni mentetek ki a pusztába? nádat-e, kit a szél hajtogat?
25. vers
de mi látni mentetek ki a pusztába? azért-e, hogy látnátok embert, gyenge ruhákba öltöztet? íme, akik ékesen ölteznek, és gyönyörűséggel élnek, a királyok palotáiba vannak.
26. vers
de mi látni mentetek ki? prófétát-e? bizonyával mondom nektek, nagyobb prófétánál.
27. vers
ez, akiről meg vagyon írva: íme, elbocsátom az én angyalomat az te színed előtt, ki megcsinálja az te utadat teelőtted.
28. vers
mert mondom nektek, hogy senki nincs nagyobb próféta asszonyoknak szülötti között János baptistánál, demaga aki kisebb Istennek országába, nagyobb őnálánál.
29. vers
és minden nép, ki ezt hallja vala, és az nyilvánvaló bűnösök is, igazítják őalá Istent, megkeresztelkedtek Jánosnak keresztségébe.
30. vers
a farizeusok kedig és az törvénytudók megutálák Istennek tanácsát önnönmaguk ellen meg nem keresztelkedvén őtőle.
31. vers
mondá kedig Úr: kihez mondjam azért hasonlatosnak ez nemzetségnek emberit? és kihez hasonlatosok?
32. vers
hasonlatosok a gyermekekhez, kik az vásárt ülnek, és üvöltnek önnönköztük, és mondnak: síppal éneklénk nektek, s nem táncolátok. siralmas éneket is mondánk, s nem sírátok.
33. vers
mert eljöve János baptista, ki kenyeret nem evék, sem bort nem ivék, és mondátok, hogy ördöge vagyon.
34. vers
eljöve Embernek Fia, ki evék és ivék, és mondátok: ihon, torkos ember, borivó, nyilvánvaló bűnösöknek és egyéb bűnösöknek barátja.
35. vers
és ez bölcsesség igaznak ítélteték az önnön fiaitól, mindeniktől.
36. vers
kéri vala kedig őtet egy a farizeusok közül, hogy vele ennék. és bemenvén a farizeus házába letelepedék.
37. vers
és íme, egy asszonyi állat, mely ott a városba bűnös vala, mihelyt megismeré, hogy a farizeusnak házába telepedett volna le, hoza kenetet alabástromba,
38. vers
és állván hátul az ő lábaihoz, sírván kezdé könnyhullatásával hinteni, és az ő fejének hajával törölni, és csókolgatja vala az ő lábait, és keni vala a kenettel.
39. vers
látván ezt a farizeus, ki odahívta vala őtet, mondá ő magába: ez ha próféta volna, tudná bizonyával ki és mely asszonyi állat legyen, aki őtet illeti, mert bűnös.
40. vers
felele Jézus, és mondá neki: Simon, vagyon valami, kit neked mondjak. az mondá: Mester, mondjad!
41. vers
egy kölcsönadó embernek két adósi valának. egyik tartozik vala neki ötszáz pénzzel, a másik ötvennel.
42. vers
mikoron kedig azoknak nem volna honnét megadniuk, mind a kettőnek megengedé. azért ez kettő közül melyik szereti őtet inkább?
43. vers
Simon felele, mondá: alítom, hogy akinek többet engedett meg. és ő mondá neki: igazán ítéled.
44. vers
és az asszonyhoz fordulván mondá Simonnak: látod-e ez asszonyi állatot? bejövék az te házadba, vized az én lábaimnak nem adál, ez kedig könnyhullatásával hinté meg az én lábaimat, és az ő fejének hajával törlé meg.
45. vers
csókot nem adál énnekem, ez kedig mióta bejött, meg nem szűnt lábaimat csókolni.
46. vers
olajjal az én fejemet meg nem kenéd, ez kedig kenettel kené meg az én lábaimat.
47. vers
annak okáért mondom neked: megbocsáttatnak neki az ő sok bűnei, mert igen szeretett. akinek kedig kevesebb bocsáttatik, kevésbé szeret.
48. vers
és mondá az asszonynak: megbocsáttatnak neked bűneid.
49. vers
és kezdenek, akik együtt ülnek vala vele, mondani ő magukba: kicsoda ez, ki még bűnöket is megbocsát?
50. vers
mondá kedig az asszonyi állatnak: az te hited üdvözített tégedet. menj el békével!
Könyvek
