Szent Lukács evangéliuma

17. fejezet


Fejezetek:


1. vers

és monda az ő tanítványainak: nem lehet, hogy botránkozások ne jöjjenek, de jaj annak, aki miatt jőnek.


2. vers

jobb volna annak, hogy malomkövet kötnének nyakára, és az tengerbe vetnék, hogynemmint megbotránkoztatna egyet ez kicsinyek közül.


3. vers

megőrizzétek magatokat. ha vétkezik atyádfia ellened, fedd meg őtet, és, ha megbánja, bocsásd meg neki!


4. vers

és hogyha hétszer vétkezik is egy nap ellened, és hétszer hozzád térend mondván: bánom, hogy tettem, bocsásd meg neki!


5. vers

és mondanak az apostolok Úrnak: öregbítsd meg nekünk hitünket!


6. vers

monda kedig Úr nekik: ha hitetek leszen, mint egy mustár mag, és mondjátok emez szederfának, szakasztassál ki gyökerestől és palántáltassál a tengerbe, enged nektek.


7. vers

ki kedig tiközületek, kinek vagyon szolgája, mely szántott, avagy őrzött ökröket, és ha, mikoron megjő a mezőről, mindjárást azt mondja neki: menj el, ülj le,


8. vers

de inkább azt mondja: szerez, mit vacsoráljam, készülj hozzá, és szolgálj előmbe, míg eszem és iszom, és annak utána egyél, és igyál te is?


9. vers

nemde megköszöni-e a szolgának, hogy megművelte, mit neki parancsolt volt? nem alítom.


10. vers

azonképpen ti is, mikoron megteendetek mindeneket, melyek parancsolván vannak nektek, mondjátok: használatlan szolgák vagyunk, mert amit meg kellett tennünk, azt tettük.


11. vers

és lőn, hogy mikoron ő menne Jeruzsálembe, megyen vala Samária és Galilea által.


12. vers

és mikoron bemenne egy utcára találkozának eleibe tíz poklos férfiak, melyek távol megállanak,


13. vers

és szavukat felemelvén mondanak: parancsoló Jézus, légy kegyelmes nekünk!


14. vers

melyeket mikoron Jézus láta, monda nekik: menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak. és lőn, hogy mikoron mennének megtisztulának.


15. vers

egy kedig őközülük, hogy látá, mert megtisztult volna, hátratére nagy felszóval dicsőítvén az Istent.


16. vers

és leborula az ő lábai előtt hálát adván neki, és ez samaritanus vala.


17. vers

felele kedig Jézus, monda, nemde tízen tisztulának-e meg? és a kilence hol vannak?


18. vers

nem találtatának, kik megtérnének, és Istennek hálát adnának, hanem csak ez idegen.


19. vers

és monda neki: kelj fel, menj el, mert a te hited üdvözített téged.


20. vers

kérdék kedig őtet a farizeusok, mikoron jönne el Istennek országa? felele nekik, és mondá: nem jő Istennek országa el valakinek tudtára,


21. vers

sem azt nem mondják: ihon, avagyam ahon, mert íme Istennek országa tibennetek vagyon.


22. vers

és monda az ő tanítványainak: jönnek oly napok, mikoron keuantok látni egyet Embernek Fiának napjaiba, de nem láttok.


23. vers

és mondják nektek: íme ihon, íme ahon, ne menjetek, se kövessétek!


24. vers

mert miképpen a villanó fényesség, mely egyik égből a másikra fénylik, olyan módon leszen Embernek Fia is az ő napján.


25. vers

de először szükség neki sokat szenvedni. és gonosznak ítéltetni ez nemzetségtől,


26. vers

és miként lőn Noénak idejébe, úgyan leszen Embernek Fiának napjaiban is.


27. vers

esznek és isznak vala, feleségeket vesznek vala, és leányokat házasítanak vala, mindaz napiglan, míg Noé bemenne a bárkába, és az árvíz eljöve, és mind elveszté őket.


28. vers

azon módon is, mint történék Lótnak napjaiba: esznek, isznak vala, árulnak vásárolnak vala, palántálnak, és építenek vala.


29. vers

amely napon kedig kimenne Lót Sodomából, esék tűz és kénkő mennyországból, és mind elveszte őket.


30. vers

ilyenképpen leszen a nap is, melyen Embernek Fia megjelenik.


31. vers

az napon, aki a ház héján leszen, és az ő edényei a házba, ne szálljon le, hogy fel felvigye azokat, és azonképpen, aki a mezőn vagyon, ne térjen hátra.


32. vers

megemlékezzetek Lót feleségéről!


33. vers

valaki az ő lelkét meg akarandja tartani, elveszti azt, és valaki elvesztendi azt, életet szerez neki.


34. vers

mondom tinektek, az éjjel ketten lesznek egy ágyba, egyk felvétetik, másik elhagyatik,


35. vers

ketten lesznek együtt őrlők, egyik felvétetik, másik elhagyatik.


36. vers

ketten a mezőn, egyk felvétetik, másik elhagyatik.


37. vers

felelvén a tanítványok mondanak neki: hol leszen ez, Uram? ki monda nekik: valahol a test leszen, a keselyűk is odegyülekeznek.

Fejezetek:


Könyvek