Szent Lukács evangéliuma
22. fejezet
1. vers
elközelgett vala kedig a kelt kenyér nélkül való ünnepnap, mely mondatik húsvétnak.
2. vers
a papi fejedelmek kedig és az írástudók azon valának, miképpen Jézust megölnék, de félnek vala a köznéptől.
3. vers
bemene kedig a sátán Júdásba, kinek vezetékneve Iskariótes, mely egyik vala a tizenkét számosok közül.
4. vers
és elmene, és szóla a papi fejedelmekkel és tisztviselőkkel, mi módon árulná őtet nekik.
5. vers
és azok megörülének, és vele megszerződének, hogy pénzt adnának neki.
6. vers
és ő is fogada nekik. és keres vala alkalmasságot, hogy valami fellázadás nélkül árulhatná nekik.
7. vers
eljöve kedig az kelt kenyér nélkül való nap, melyen szükség vala áldozni a húsvétot.
8. vers
és elbocsátá Pétert és Jánost, mondván: menjetek el, szerezzétek meg a húsvétot nekünk, hogy együnk.
9. vers
amazok mondának neki: hol akarod, hogy megszerezzük?
10. vers
és mondá nekik: íme, mikoron ti bemennétek a városba, előtökbe járul egy ember egy korsó vizet vivén, kövessétek őtet a házba, melybe bemegyen,
11. vers
és mondjátok az háznak urának: azt mondja Mester neked, hol vagyon a ház, melybe megegyem az húsvétot az én tanítványimmal?
12. vers
és ő mutat nektek vacsoráló helyet, nagyon megterítettet, ott szerezzétek meg.
13. vers
elmenvén kedig azon módon találák, mint megmondotta vala nekik, és megszerzék az húsvétot.
14. vers
és mikoron eljött volna az idő, letelepedék, és az tizenkettő is vele egyetembe,
15. vers
és mondá nekik: kívánatossággal kívantam ez húsvétot megenni veletek, minekelőtte szenvednék.
16. vers
mert mondom nektek, hogy továbbá nem eszem őbelőle, mígnem beteljesedik Istennek országába.
17. vers
és vevén az pohárt, hálát ada, és mondá:
18. vers
vegyétek ezt, és osszátok el tennenköztetek. mert mondom nektek, hogy nem iszom ez szőlőtőnek gyümölcséből, mígnem eljő Istennek országa.
19. vers
és vevén a kenyeret, mikoron hálát adott volna, megszegé, és nekik adá, mondván: ez az én testem, mely tiérettetek adatik. ezt tegyétek az én emlékezetemre.
20. vers
azonképpen a pohárt is, minekutána vacsorálék, mondván: ez pohár új törvény az én véremnek miatta, mely tiértetek kiontatik.
21. vers
demaga annak keze, ki engem elárul, ím velem vagyon ez asztalon.
22. vers
és jóllehet, embernek fia, mi módon meg vagyon végezve felőle, elmegyen, demaga jaj az embernek, aki miatt elárultatik.
23. vers
és ők kezdék önnönköztük kérdezni, ki volna az őközülük, mely azt művelné.
24. vers
lőn kedig vetekedés is közöttük, melyik láttatnék nagyobbnak lenni köztük.
25. vers
mondá kedig nekik Jézus: népeknek királyi uralkodnak azokon. és kiknek hatalma vagyon rajtuk, tiszttartóknak hívatnak.
26. vers
de ti nem így, hanem ki nagyobb köztetek, legyen mint a kisebb, és ki fő, mint aki szolgál.
27. vers
mert kicsoda nagyobb, az-e, aki leül, avagy aki szolgál? nemde, aki leül-e? de én tiköztetek vagyok, mint aki szolgál.
28. vers
ti vagytok kedig, kik megmaradtatok velem, az én kísértetimbe.
29. vers
én is országot szerzek nektek, miképpen szerzett az én Atyám nekem.
30. vers
hogy egyetek és igyatok az én asztalomon, az én országomba, és üljetek a székeken, ítélvén Izraelnek tizenkét rendit.
31. vers
mondá kedig Úr Simonnak: Simon, íme a sátán megkért titeket, hogy megrostálna, mint a gabonát,
32. vers
de én kértem teérted, hogy az te hited meg ne fogyatkozzék, és te is valamikoron megtérvén, erősítsed az te atyádfiait.
33. vers
de ő mondá neki: Uram, kész vagyok teveled mind tömlöcre és mind halálra menni.
34. vers
mondá neki: mondom neked, Péter, nem énekel a kakas ma, minekelőtte háromszor tagadod meg magadat, hogy engemet nem ismersz.
35. vers
és mondá nekik: mikoron elbocsátalak titeket tarsoly és zsák és saru nélkül, fogyatkozott-e meg valami nektek? amazok mondanak: semmi.
36. vers
mondá azért nekik: de mostan akinek tarsolya vagyon, vegye fel, azon módon zsákját is, és akinek nincsen, adja el köntösét, és vegyen tőrt vele magának.
37. vers
mert mondom nektek, hogy még annak be kell teljesedni énbennem, mely meg vagyon írván: és az álnokok közibe számláltaték, demaga azoknak, kik énrólam vannak, végük vagyon.
38. vers
amazok mondának: Uram, ihon két tőr. mondá nekik: elég.
39. vers
és kiindulván, megyen vala az ő szokása szerint az Olaj-hegyre. követék kedig őtet az ő tanítványi is.
40. vers
és mikoron jutottanak volna az helyre, mondá nekik: imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek!
41. vers
és ő elszakadozék tőlük olymint egy kőhajításnyira, és térdeit letévén imádkozik vala mondván:
42. vers
Atyám, ha akarod, vedd el éntőlem ez pohárt, demaga ne az én akaratom legyen, hanem az tied.
43. vers
megjelenék kedig neki az angyal mennyországból, bátorítván őtet. és gyötrelem őtet megfogván, hosszabban imádkozik vala.
44. vers
és vala az ő verítéke, mi módon az vércseppek, folyván a földön.
45. vers
és mikoron felkelt volna az imádságról, és jött volna az ő tanítványihoz, találá őket, hogy aludnának a szomorúságnak miatta.
46. vers
és mondá nekik: mit alusztok? keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek!
47. vers
és még mikoron ő szólna, íme, a sereg, és ki hívattatik vala Júdásnak, egy az tizenkettő közül, előttük megyen vala, és közelíte Jézushoz, hogy megcsókolná őtet.
48. vers
Jézus kedig mondá neki: Júdás, csókkal árulod-e el embernek fiát?
49. vers
láták kedig azok, kik Jézussal valának, mi következnék benne, és mondának neki: Uram, vágjuk-e tőrrel?
50. vers
és egyik őközülük hozzá üte a papi fejedelem szolgájához, és elvágá jobb felől való fülét.
51. vers
felele kedig Jézus, mondá: hagyjátok el eddiglen! és mikoron illette volna az ő fülét, meggyógyítá őtet.
52. vers
mondá kedig Jézus azoknak, kik jöttenek vala őhozzá, a papi fejedelmeknek és templomhoz látóknak és a főnépeknek: miképpen gonosztevő emberre, jöttetek ki tőrökkel és dorongokkal.
53. vers
lám naponként veletek voltam a templomba, és nem bocsáttátok kezeteket énrám, de ez az ti órátok és sötétségeknek hatalmassága.
54. vers
megfogván kedig őtet, elvivék, és bevivék a papi fejedelem házába. Péter kedig követi vala őtet távol.
55. vers
mikoron kedig tüzet gyújtottanak volna a palota közepett, és mindnyájan leültenek volna, leüle Péter is őközöttük.
56. vers
kit mikoron látott volna egy szolgálólány, hogy a világra arcul ülne, rá kezde nézni, és mondá: ez is vele vala.
57. vers
de amaz megtagadá őtet, mondván: asszony, nem ismertem őtet.
58. vers
és egy kevés vártatva más is, látván őtet, mondá: te is azok fele vagy. Péter kedig mondá: ember, nem vagyok.
59. vers
és kevés idő, olymint egy óra közbül vettetvén, egy, ugyan bizonnyal szólja vala, mondván: de bizony ez is vele vala, mert ugyanis galileabeli.
60. vers
és mondá Péter: ember, nem tudom, mit mondasz. és legottan, még mikoron ő szólna, a kakas énekele.
61. vers
és Úr hátrafordulván megtekinté Pétert. és megemlékezék Péter Úrnak beszédéről, mi módon megmondta vala neki, hogy minekelőtte kakas énekel, háromszor tagadsz meg engemet.
62. vers
és onnét kimenvén Péter, síra nagy keservesen.
63. vers
és a férfiak, kik tartják vala Jézust, megcsúfolják vala őtet, vervén.
64. vers
és mikoron befedezték volna őtet, arcul csapdossák vala, és kérdik vala őtet, mondván: mondj jövendőt, kicsoda, aki téged üte?
65. vers
és egyéb sok káromlásokat tesznek vala rajta.
66. vers
de mikoron megvillamék, egybegyűlének a népeknek fejei, és a papi fejedelmek és írástudók, és vivék őtet az ő tanácsukba, mondván:
67. vers
mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus? és mondá nekik: ha megmondom is nektek, nem hiszitek,
68. vers
és ha kérdendelek is titeket, nem feleltek énnekem, sem el nem bocsáttok.
69. vers
ez időtől fogva leszen kedig, hogy embernek fia ül Istennek hatalmának jobbjára.
70. vers
mondának azért mindnyájan: te vagy-e azért az Istennek fia? ki mondá: ti mondjátok, mert én vagyok.
71. vers
de amazok mondának: mit kívánunk mégis bizonyságot? ím, mi magunk hallók az önnön szájából.
Könyvek
