Szent Márknak evangéliuma
4. fejezet
1. vers
ismét kezde Jézus tanítani a tenger mellett, holott gyülekezék hozzá nagy sok sereg. annyira, hogy a hajóba bemenvén az vízen ülne, és mind az egész sereg a tenger mellett az földön volna.
2. vers
és tanítja vala őket sok példabeszéd által, és mond vala őnekik, az ő tudományába:
3. vers
hallgassatok meg, íme kimegyen vala a magvető vetni.
4. vers
és történék, mikoron a magot hintené, hogy némelyik esék az útfélen, eljövének az égi madarak, és azt megevék.
5. vers
némelyik kedig esék köves helyre, holott nem vala sok föld, és mindjárást kikele,
6. vers
de miérthogy nem vala tömérdek földbe, a nap feltámadván, megsüté az hőség, és hogy nem vala gyökere, megasza.
7. vers
némelyik kedig esék az tövisek közé, és felnövekedének az tövisek, megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.
8. vers
és némelyik esék jó földbe, mely ad vala bőséges és növekedő gyümölcsöt. és egyik hoz vala harmicat, egyik hatvanat, és egyik százat.
9. vers
és mond vala nekik: akinek füle vagyon hallásra, hallja meg!
10. vers
és mikoron Jézus magának volna, kérdék őtet azok, kik mellette valának az tizenkettővel, az példáról,
11. vers
és mond vala nekik: nektek adatott megismerni Istennek országának titkait. amazoknak kedig, kik kívül vannak, mindenek példa szerint lesznek,
12. vers
hogy látván lássanak, és ne nézzenek, és hallván halljanak, és ne értsék, netalán valamikoron megtérnek, és megbocsáttatnak az ő bűneik.
13. vers
és mondá nekik: nem tudjátok-e ez példat? hát mint ismertek meg minden példakat?
14. vers
az a magvető Istennek beszédét hinti.
15. vers
azok mondatnak kedig, kik esnek az útfélen, akik az beszédet hallják, és legottan eljő az ördög, és elviszi az beszédet, amely szívükbe hintetett volt.
16. vers
ezenképpen tesznek azok is, akik az magot köves helyre fogadják, melyek mikoron hallják a beszédet, nagy őremmel veszik legottan azt,
17. vers
és nincsen gyökere náluk, de csak idő szerint valók, azután ha valami bontás avagy háborgatás támad a beszédért, legottan megbotránkoznak.
18. vers
vannak kedig, kik a magot a tövisek közé veszik. ezek azok, kik az beszédet hallják,
19. vers
de ez világnak szorgalmatossági, gazdagságoknak csalárdsági, és egyéb állatoknak kívánsági beléjük menvén megfojtják a beszédet, és nem leszen gyümölcshozó.
20. vers
és némelyek vannak, kik a magot jó földbe vették, kik hallják az beszédet, és fogadják, és gyümölcsöznek, úgyannyira, hogy egyik mag hoz harmicat, másik hatvant, harmadik százat.
21. vers
és mond vala nekik: azért gyújtják-e meg az szövétneket, hogy az kád alá tetessék, avagy az ágy alá? nemde azért-e hogy az gyertyatartóba tetessék?
22. vers
mert nincsen valami elrejtve, hogy mely ki ne jelentessék, sem volt oly titok, hogy mely ki nem nyilatkozott.
23. vers
akinek füle vagyon hallásra, hallja meg!
24. vers
és mond vala nekik: lássátok, mit hallotok! valamely mértékkel mértek, azonnal mérnek nektek is, még annak felette megszerzik nektek, kik halljátok.
25. vers
mert valakinek vagyon, adatik annak, és akinek nincsen, elvetetik tőle még az is, ami nála vagyon.
26. vers
és mond vala: úgyan vagyon Istennek országa, miképpen ha ember vet magot a földbe,
27. vers
és avagy ő maga aluszik vagy felkel éjjel és nappal, az vetemény kikel azért, és felnő, mikoron ő nem tudja is.
28. vers
mert a föld önként gyümölcsözik, először füvet, azután kórót, aztán teljes búzát a búzacsőbe.
29. vers
és mikoron gyümölcsöt hoz, mindjárást belebocsátják az sarlót, mert eljött az aratás.
30. vers
és mond vala: mihez hasonlítsuk Istennek országát? avagy minemű példa mellé vessük őtet?
31. vers
olyan, mint az mustármag, mely mikoron az földbe elvetetik, kisebb minden magnál, ki az földbe vagyon,
32. vers
és mikoron elvetik, és kikel, nagyobb leszen minden füveknél, és teremt nagy ágakat, hogy az égi madarak is fészket rakhatnának az árnyéka alatt.
33. vers
és ilyen sok példabeszéddel beszéli vala nekik Istennek beszédét, mint meghallhatják vala.
34. vers
példa nélkül kedig nem szól vala nekik. félfelé kedig mindeneket megmagyaráz vala az ő tanítványinak.
35. vers
kiknek mondá azon napon, mikoron immár este volna: menjünk az túlsó partra.
36. vers
és az sereget elbocsátván vivék őtet úgy, hogy az hajóba volna, de több hajók is valának vele.
37. vers
és nagy vész támada, és a habok az hajóba ütköznek vala, úgyannyira, hogy immár a hajó megtelnék. és ő vala az hajónak utolsó részében, aluszik vala egy vánkoson.
38. vers
és felkelték őtet, és mondának neki: Mester, nem gondolsz-e rá, hogy elveszünk?
39. vers
és felserkenvén, megfeddé az szelet, és mondá az tengernek: vesztegj, némulj meg! és elnyugvék az szél, és lőn nagy csendesség.
40. vers
és mondá nekik: mire vagytok ilyen félénkek? miért, hogy nincsen bátorságotok?
41. vers
és megfélemlének nagy félelemmel, és mondanak vala önköztük: kicsoda ez? mert az szelek és a tenger engednek neki.
Könyvek
