Szent Márknak evangéliuma
3. fejezet
1. vers
és bemene Jézus az zsinagógába, holott vala egy ember, kinek keze megaszott vala.
2. vers
és rá őriznek vala, hogyha szombatokon megvigasztaná őtet, hogy megfeddhetnék érte.
3. vers
és mondá az megaszott kezű embernek: kelj fel, jöjj elő!
4. vers
és mondá nekik: melyiket alkalmasabb művelni szombatokon: jót tenni-e avagy gonoszt tenni? megtartatni-e valakinek életit avagy megölni? amazok kedig veszteg hallgatnak vala.
5. vers
és mikoron elnézte volna őket haragos szemmel, bánkódván az ő vak szívükön, mondá az embernek: nyújtsd ki kezedet! amaz kinyújtá. és olyan ép lőn, mint az másik.
6. vers
az farizeusok, onnét kimenvén, mindjárást tanácsot kezdének tartani Heródes szolgáival őellene, mi módon őtet elveszthetnék.
7. vers
Jézus kedig az ő tanítványival elmene a tenger mellé. és számtalan sokaság követé őtet. Galileából, zsidóságból,
8. vers
Jeruzsálemből, Idumeából, és kik lakoznak Jordán vizén túl, és Tírusz és Szidón táján, embereknek sokasága, melyek mikoron hallották volna, minemű csodákat művel vala, hozzá jövének.
9. vers
és hagyá az ő tanítványinak, hogy egy hajócskát szerzenének neki, a seregért, hogy meg ne szorítanák őtet,
10. vers
mert sokakat vigasztott vala meg, és rá rohannak vala, hogy csak illetné őket, akiknek valami nyavalyájuk vala.
11. vers
és az förtelmes lelkek is, mikoron látták volna őtet, leborulnak vala előtte, és üvöltnek vala, mondván: te vagy az Istennek fia!
12. vers
kiket igen megfenyít vala, hogy őtet meg ne jelentenék.
13. vers
és felmene az hegyre, és hívá hozzá, akiket ő akara, és hozzá jövének.
14. vers
és szerzé, hogy az tizenkettő vele lenne, hogy elbocsátaná őket prédikálni.
15. vers
és hogy hatalmuk lenne vigasztani betegségeket, és ördögöket űzni.
17. vers
Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, az ő atyafiát nevezé Boanergesznek, azaz mennydörgőnek fiainak.
18. vers
és Andrást és Fülöpöt és Bertalant és Mátét és Tamást és Jakabot, Alfeus fiát, és Tádét és Simon kánait
19. vers
és Júdás iskariótit, ki őtet elárulá.
20. vers
és házba jövének, holott ismét hozzá gyűle az sereg, úgyannyira, hogy kenyeret sem ehetnének,
21. vers
és mikoron meghallották volna azok, kik őhozzá valók valának, kimenének, hogy kezüket rávetnék, mert azt mondják vala, hogy megszélhűlt.
22. vers
és az írástudók, kik Jeruzsálemből alájöttek vala, azt hintik vala, Beelzebul vagyon nála, és a főördöggel űz ördögöt.
23. vers
és őket hozzá hívván, példa szerint mond vala nekik: miképpen űzhet ördög ördögöt, mert ha valamely ország megoszol ő maga ellen, az az ország nem állandó.
25. vers
és ha valamely ház ő maga ellen megoszol, az az ház nem állandó.
26. vers
és hogyha az ördög is ő maga ellen feltámad, és megoszolt, nem állandó, hanem vége vagyon.
27. vers
nem veheti valaki el valamely erősnek edényit, ha bemegyen házába, hanem ha először megkötözi az erőset, és azután dúlja fel házát.
28. vers
bizony mondom nektek, minden bűnök és átkok megbocsáttatnak embereknek fiainak, valamineműek elátkozandanak.
29. vers
de valaki átkot mond Szentlélek ellen, nincsen bocsánata mindörökké, de köteles az örök ítéletre.
30. vers
mert azt mondják vala, hogy förtelmes lélek vagyon nála.
31. vers
és oda jövének az ő anyja és atyafiai, melyek mikoron kívül állanának, küldének őhozzája, ki őtet kihívná.
32. vers
az sereg kedig körüle ül vala. mondának neki: íme, az te anyád és atyádfiai keresnek tégedet.
33. vers
és felele nekik, mondván: kicsoda az én anyám, kicsoda az én atyámfiai?
34. vers
és mikoron ott a környékbe elnézte volna az ő tanítványit, mondá: ihol az én anyám, ihol az én atyámfiai.
35. vers
mert valaki Istennek akaratát teszi, az az én atyámfia, az én húgom és az én anyám.
Könyvek
