chapter 3
és bemene Jézus az zsinagógába, holott vala egy ember, kinek keze megaszott vala.
és rá őriznek vala, hogyha szombatokon megvigasztaná őtet, hogy megfeddhetnék érte.
és mondá az megaszott kezű embernek: kelj fel, jöjj elő!
és mondá nekik: melyiket alkalmasabb művelni szombatokon: jót tenni-e avagy gonoszt tenni? megtartatni-e valakinek életit avagy megölni? amazok kedig veszteg hallgatnak vala.
és mikoron elnézte volna őket haragos szemmel, bánkódván az ő vak szívükön, mondá az embernek: nyújtsd ki kezedet! amaz kinyújtá. és olyan ép lőn, mint az másik.
az farizeusok, onnét kimenvén, mindjárást tanácsot kezdének tartani Heródes szolgáival őellene, mi módon őtet elveszthetnék.
Jézus kedig az ő tanítványival elmene a tenger mellé. és számtalan sokaság követé őtet. Galileából, zsidóságból,
Jeruzsálemből, Idumeából, és kik lakoznak Jordán vizén túl, és Tírusz és Szidón táján, embereknek sokasága, melyek mikoron hallották volna, minemű csodákat művel vala, hozzá jövének.
és hagyá az ő tanítványinak, hogy egy hajócskát szerzenének neki, a seregért, hogy meg ne szorítanák őtet,
mert sokakat vigasztott vala meg, és rá rohannak vala, hogy csak illetné őket, akiknek valami nyavalyájuk vala.
és az förtelmes lelkek is, mikoron látták volna őtet, leborulnak vala előtte, és üvöltnek vala, mondván: te vagy az Istennek fia!
kiket igen megfenyít vala, hogy őtet meg ne jelentenék.
és felmene az hegyre, és hívá hozzá, akiket ő akara, és hozzá jövének.
és szerzé, hogy az tizenkettő vele lenne, hogy elbocsátaná őket prédikálni.
és hogy hatalmuk lenne vigasztani betegségeket, és ördögöket űzni.
és Simont Péternek nevezé,
Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, az ő atyafiát nevezé Boanergesznek, azaz mennydörgőnek fiainak.
és Andrást és Fülöpöt és Bertalant és Mátét és Tamást és Jakabot, Alfeus fiát, és Tádét és Simon kánait
és Júdás iskariótit, ki őtet elárulá.
és házba jövének, holott ismét hozzá gyűle az sereg, úgyannyira, hogy kenyeret sem ehetnének,
és mikoron meghallották volna azok, kik őhozzá valók valának, kimenének, hogy kezüket rávetnék, mert azt mondják vala, hogy megszélhűlt.
és az írástudók, kik Jeruzsálemből alájöttek vala, azt hintik vala, Beelzebul vagyon nála, és a főördöggel űz ördögöt.
és őket hozzá hívván, példa szerint mond vala nekik: miképpen űzhet ördög ördögöt, mert ha valamely ország megoszol ő maga ellen, az az ország nem állandó.
és ha valamely ház ő maga ellen megoszol, az az ház nem állandó.
és hogyha az ördög is ő maga ellen feltámad, és megoszolt, nem állandó, hanem vége vagyon.
nem veheti valaki el valamely erősnek edényit, ha bemegyen házába, hanem ha először megkötözi az erőset, és azután dúlja fel házát.
bizony mondom nektek, minden bűnök és átkok megbocsáttatnak embereknek fiainak, valamineműek elátkozandanak.
de valaki átkot mond Szentlélek ellen, nincsen bocsánata mindörökké, de köteles az örök ítéletre.
mert azt mondják vala, hogy förtelmes lélek vagyon nála.
és oda jövének az ő anyja és atyafiai, melyek mikoron kívül állanának, küldének őhozzája, ki őtet kihívná.
az sereg kedig körüle ül vala. mondának neki: íme, az te anyád és atyádfiai keresnek tégedet.
és felele nekik, mondván: kicsoda az én anyám, kicsoda az én atyámfiai?
és mikoron ott a környékbe elnézte volna az ő tanítványit, mondá: ihol az én anyám, ihol az én atyámfiai.
mert valaki Istennek akaratát teszi, az az én atyámfia, az én húgom és az én anyám.