Szent Márknak evangéliuma

chapter 3


Chapters:


verse #1

és bemene Jézus az zsinagógába, holott vala egy ember, kinek keze megaszott vala.


verse #2

és rá őriznek vala, hogyha szombatokon megvigasztaná őtet, hogy megfeddhetnék érte.


verse #3

és mondá az megaszott kezű embernek: kelj fel, jöjj elő!


verse #4

és mondá nekik: melyiket alkalmasabb művelni szombatokon: jót tenni-e avagy gonoszt tenni? megtartatni-e valakinek életit avagy megölni? amazok kedig veszteg hallgatnak vala.


verse #5

és mikoron elnézte volna őket haragos szemmel, bánkódván az ő vak szívükön, mondá az embernek: nyújtsd ki kezedet! amaz kinyújtá. és olyan ép lőn, mint az másik.


verse #6

az farizeusok, onnét kimenvén, mindjárást tanácsot kezdének tartani Heródes szolgáival őellene, mi módon őtet elveszthetnék.


verse #7

Jézus kedig az ő tanítványival elmene a tenger mellé. és számtalan sokaság követé őtet. Galileából, zsidóságból,


verse #8

Jeruzsálemből, Idumeából, és kik lakoznak Jordán vizén túl, és Tírusz és Szidón táján, embereknek sokasága, melyek mikoron hallották volna, minemű csodákat művel vala, hozzá jövének.


verse #9

és hagyá az ő tanítványinak, hogy egy hajócskát szerzenének neki, a seregért, hogy meg ne szorítanák őtet,


verse #10

mert sokakat vigasztott vala meg, és rá rohannak vala, hogy csak illetné őket, akiknek valami nyavalyájuk vala.


verse #11

és az förtelmes lelkek is, mikoron látták volna őtet, leborulnak vala előtte, és üvöltnek vala, mondván: te vagy az Istennek fia!


verse #12

kiket igen megfenyít vala, hogy őtet meg ne jelentenék.


verse #13

és felmene az hegyre, és hívá hozzá, akiket ő akara, és hozzá jövének.


verse #14

és szerzé, hogy az tizenkettő vele lenne, hogy elbocsátaná őket prédikálni.


verse #15

és hogy hatalmuk lenne vigasztani betegségeket, és ördögöket űzni.


verse #16

és Simont Péternek nevezé,


verse #17

Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, az ő atyafiát nevezé Boanergesznek, azaz mennydörgőnek fiainak.


verse #18

és Andrást és Fülöpöt és Bertalant és Mátét és Tamást és Jakabot, Alfeus fiát, és Tádét és Simon kánait


verse #19

és Júdás iskariótit, ki őtet elárulá.


verse #20

és házba jövének, holott ismét hozzá gyűle az sereg, úgyannyira, hogy kenyeret sem ehetnének,


verse #21

és mikoron meghallották volna azok, kik őhozzá valók valának, kimenének, hogy kezüket rávetnék, mert azt mondják vala, hogy megszélhűlt.


verse #22

és az írástudók, kik Jeruzsálemből alájöttek vala, azt hintik vala, Beelzebul vagyon nála, és a főördöggel űz ördögöt.


verse #23

és őket hozzá hívván, példa szerint mond vala nekik: miképpen űzhet ördög ördögöt, mert ha valamely ország megoszol ő maga ellen, az az ország nem állandó.


verse #25

és ha valamely ház ő maga ellen megoszol, az az ház nem állandó.


verse #26

és hogyha az ördög is ő maga ellen feltámad, és megoszolt, nem állandó, hanem vége vagyon.


verse #27

nem veheti valaki el valamely erősnek edényit, ha bemegyen házába, hanem ha először megkötözi az erőset, és azután dúlja fel házát.


verse #28

bizony mondom nektek, minden bűnök és átkok megbocsáttatnak embereknek fiainak, valamineműek elátkozandanak.


verse #29

de valaki átkot mond Szentlélek ellen, nincsen bocsánata mindörökké, de köteles az örök ítéletre.


verse #30

mert azt mondják vala, hogy förtelmes lélek vagyon nála.


verse #31

és oda jövének az ő anyja és atyafiai, melyek mikoron kívül állanának, küldének őhozzája, ki őtet kihívná.


verse #32

az sereg kedig körüle ül vala. mondának neki: íme, az te anyád és atyádfiai keresnek tégedet.


verse #33

és felele nekik, mondván: kicsoda az én anyám, kicsoda az én atyámfiai?


verse #34

és mikoron ott a környékbe elnézte volna az ő tanítványit, mondá: ihol az én anyám, ihol az én atyámfiai.


verse #35

mert valaki Istennek akaratát teszi, az az én atyámfia, az én húgom és az én anyám.

Chapters:


Books