chapter 14
annakutána kedig, az húsvét és az napok, kik kelt kenyérnek mondatnak, valának eljövendők. és a papi fejedelmek és az írástudók keresik vala, miképpen Jézust csalárdsággal megfognák, és megölnék,
és mondanak vala: ne ez ünnepnapon, hogy ne legyen támadás a népek között.
és mikoron volna Betániába, poklos Simon házánál, és letelepedett volna, eljöve egy asszonyállat, kinél vala alabástromba nárduskenet, tiszta, nem elegyített. és az alabástromot megtörvén, neki fejére öntötte.
valának kedig nékik, kik ezt ő magukba bosszulják vala, mondván: mire való ez kenetnek kára?
mert ezt eladhatták volna többen háromszáz pénznél, az szegényeknek oszthatták volna, és zúgódnak vala az asszony ellen.
de mondá Jézus: hagyjátok el őtet, mire vagytok neki bántására? jó művelkedet művelkedék énvelem.
mert szegények mindenkoron vannak veletek, és amikor akarjátok, jól tehettek velük, de én nem mindenkoron leszek veletek.
amit tehetett, azt művelte ez asszony, mert elölvette az én testemet, hogy megkenné a temetésre.
bizony mondom nektek, vahol megprédikálják ez evangéliumot mindez világon, ezt is megmondják az ő emlékezetére, hogy ezt művelte.
és Júdás Iskariót, a tizenkettő közül egy, elmene a papi fejedelmekhez, hogy őtet nekik árulná.
melyet mikoron hallának amazok, örülének rajta, és fogadának neki, hogy pénzt adnának. és azon igyekezik vala, mi módon jó okkal nekik árulhatná.
és első napon, ki mondatik kelt kenyérnek, mikoron húsvéttal áldoznak, mondanak neki az ő tanítványi: hova akarod, hogy menjünk, és megszerezzük, hol megegyed az húsvétot?
és elbocsáta kettőt az ő tanítványi közül, és mondá nekik: menjetek el a városba, és előtökbe járul egy ember, ki egy korsót tele viszen vízzel. az után menjetek,
és valahova bemegyen, mondjátok meg ott az családos embernek: Mester mondja, hol vagyon a ház, kibe megegyem a húsvétot az én tanítványimmal?
és ő mutat nektek egy vacsoráló helyet, nagyot, megterítettet és készet, ott szerezzétek meg nekünk.
elmenének a tanítványok, jövének az városba, és azonképpen találák, mi módon nekik mondta vala, és megszerzék az húsvétot.
és mikoron immáron este volna, eljöve Jézus a tizenkettővel.
és mikoron letelepedtenek volna, és ennének, mondá Jézus: bizony mondom nektek, hogy egy közületek, ki velem eszik, elárulandó engemet.
amazok ezen megszomorodának, és kezdének fejenként mondani: nemde én-e? és mások is: nemde én-e?
ő kedig felelvén mondá nekik: egy az tizenkettő közül, ki az tálba nyúl velem.
jóllehet, embernek fia elmegyen, miképpen megírták róla, de jaj annak az embernek, ki által embernek fia elárultatik. jobb volt volna annak, hogyha nem született volna az ember.
és mikoron ennének, vevé Jézus az kenyeret, és mikoron megáldotta volna, megszegé, és nekik adá, és mondá: vegyétek, egyétek, ez az én testem.
és vevén az pohárt is, mikoron hálát adott volna, nekik adá. és mindnyájan ivának belőle,
és mondá nekik: ez az én vérem, új törvényre, ki sokakért kiontatik.
bizony mondom nektek, ezután nem iszom ez szőlőtőnek gyümölcséből, mindaz napiglan, míglen amaz újat iszom Istennek országába.
és mikoron dicséretet mondottanak volna, kimenének az Olaj-hegyre.
és mondá nekik Jézus: ti mindnyájan megbotránkoztok énbennem ez éjjel. mert meg vagyon írván: megverem a pászort, és az juhok eloszolnak.
de minekutána feltámadok, elölveszlek titeket Galileába.
Péter kedig mondá neki: ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.
és mondá neki Jézus: bizony mondom neked, hogy ma, ez éjjel, minekelőttte kakas kétszer énekel, háromszor tagadsz meg engemet.
amaz annál keménybben mondja vala: sőt, ha együtt kell meghalnom veled is, meg nem tagadlak tégedet. és mindnyájan úgyan mondanak vala.
és jövének az helyre, ki mondatik Getszemáni. és mondá az ő tanítványinak: üljetek le itt, míg továbbmegyek, és imádkozom.
és vevé Pétert, Jakabot és Jánost vele, és kezde rettegni és gyötretni,
és mondá nekik: szomorú az én lelkem mindhalálig, maradjatok itt, és vigyázzatok.
és egy kevéssé tovább mene, leborula az földre, és imádkozék, hogy ha lehetséges volna, múlnék el tőle az óra, és mond vala:
Atyám, Atyám, mindenek lehetők vannak nálad, vedd el éntőlem ez pohárt, demaga nem, amit én akarok, hanem amit te.
és eljöve, alván találá őket, és mondá Péternek: Simon, aludsz-e? nem vigyázhatál-e egy óráig?
vigyázzatok, és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek. jóllehet, a lélek kész, de a test gyarló.
és ismét továbbmenvén imádkozik vala, és ugyanazon beszédet mondá.
és megtérvén ismét alván találá őket. mert az ő szemük megnehezedtek vala, és nem tudnak vala mit felelni neki.
eljöve harmadszor is, és mondá nekik: aludjatok immár és nyugodjatok,
igaz, elég. eljött az óra, íme embernek fia bűnösök kezébe adatik. keljetek fel, menjünk el. íme elközelgett, aki engemet elárul.
és legottan, még mikoron ő szólna, előjárula Júdás, ki egy vala az tizenkettő közül, és ővele sok sereg, tőrökkel és dorongokkal, a papi fejedelmektől, az írástudóktól és a fő népektől.
és aki árulja vala őtet, adott vala nekik közjelt, mondván: valakit megcsókolok, az az, fogjátok meg őtet, és okkal vigyétek.
és mikoron eljutott volna, legottan hozzá járula, és mondá neki: Mester, Mester, és megcsókolá őtet.
amazok kedig mindjárást hozzányúlának, és megfogák őtet.
egy kedig azok közül, kik ott állnak vala, tőrét kivonván hozzáüté a papi fejedelem szolgájához, és elvágá a jobb fülét.
Jézus kedig felele, és mondá nekik: miképpen gonosztevő emberre, jöttetek tőrökkel és dorongokkal engemet megfogni,
naponként nálatok valék tanítván a templomba, és nem fogátok meg engemet, de ezek arra lesznek, hogy beteljesedjenek az írások.
és a tanítványok őtet elhagyván mind elfutának,
és egy ifjúcska követi vala őtet, ki az mezítelen testét gyolccsal környékezte vala be, és a több ifjak őtet megkapák.
amaz kedig, az gyolcsot nekik hagyván, mezítelen futa el tőlük.
és vivék Jézust a papi fejedelemhez, melyhez gyűlenek a több papi fejedelmek is, az írástudók és az főnépek.
Péter kedig követi vala őtet tavol, mindaddig, mígnem juta a papi fejedelem palotájába, és ott ül vala a szolgákkal, fűtözik vala arcul a világra.
a papi fejedelmek kedig és mind az egész tanács, keresnek vala Jézus ellen bizonyságot, mi módon őtet megölhetnék, és nem lelnek vala,
és jóllehet sokan tanúltak vala rá hamisan, de nem valának azok elég alkalmas tanúk.
és nékik felkelnek vala, és hamisan tanulnak vala ellene, mondván:
mi hallottuk, hogy azt mondotta: én elrontom ez templomot, melyet kézzel csináltanak, és harmadnap után építek másikat, nem kézzel csináltat.
és ezenképpen mégsem valának eleg alkalmasak azoknak tanúsági.
de felkelvén a papi fejedelem közikbe, kérdi vala Jézust mondván: nem felelsz-e valamit? micsoda tanúságot mondnak ezek teellened?
de Jézus csak hallgat vala, és semmit nem felel vala. ismét a papi fejedelem megkérdé őtet, és mondá neki: te vagy-e az Krisztus, az áldott Istennek fia?
Jézus kedig mondá: én vagyok, és meglátjátok embernek fiát Istennek hatalmának jobbja felől ülni, és eljőni az égnek ködeibe.
a papi fejedelem kedig, megszakasztván az ő ruháit, mondá: mi szükség több tanúság ezeknél?
ím, hallátok a káromlást, mi tetszik nektek? amazok kedig mindnyájan kárhoztatják vala őtet, hogy méltó volna halálra.
és nékik kezdék őtet megpökdösni, és orcáját bekötni, és arcul csapdosni, és mondani neki: mondj jövendőt! és az szolgák arcul csapdossák vala őtet.
és mikoron volna Péter alatt a palotába, eljöve a papi fejedelemnek szolgálóleányi közül egy,
és mikoron látta volna, hogy Péter ott fűtöznék, rátekinte, és mondá neki: te is az názáretbeli Jézussal valál-e?
de ő megtagadá, mondván: nem ismerem, sem tudom, mit mondasz. és kimene az ajtó eleibe, és kakas szóla.
és a leány, mikoron látta volna őtet, kezdé ismét mondani azoknak, kik ott állnak vala: ez azok közül való.
de ő ismét megtagadja vala. és egy kevés vártatva, akik ott állnak vala, mondanak vala Péternek: bizony azok közül való vagy, mert Galileából való vagy, szód is olyan vagyon.
de amaz kezde szabódni és esküdni: nem ismertem az embert, akiről szóltok.
és ismét kakas szóla. és megemlékezék Péter az beszédről, melyet mondott vala neki Jézus: minekelőtte kakas szólal kétszer, háromszor tagadsz meg engemet. és kezde sírni.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly