chapter 5
és az tengert általkelvén jövének az tartományba, mely mondatik Gadarenorum.
és mikoron az hajóból kihágott volna, mindjárást eleibe járula a koporsókból egy ember, ki vala förtelmes léleknek köteles.
és lakóhelye a koporsókba vala. és még lánccal is senki őtet meg nem kötözheti vala,
mert gyakorta mind béklyókkal, mind lánccal megkötik vala, de az láncot elszaggatja vala, és a béklyókat elrontja vala, és senki őtet meg nem bírhatja vala.
mert mindenkoron, éjjel és nappal az hegyekbe és az koporsókba vala, üvöltvén és faggatván magát az kövekhez.
ez, még mikoron távol látta volna Jézust, eleibe futa, és imádá őtet, nagy felszóval jöve üvöltvén,
és mondá: mi közöm vagyon nekem veled, Jézus, a magasságos Istennek fia? kényszerítelek tégedet az Istenre, hogy ne gyötörj engemet!
mert azt mondja vala neki: menj ki, förtelmes lélek, az emberből!
és kérdi vala őtet: kicsoda volna neki neve, megfelele, és mondá neki. Légió nekem nevem, mert sokan vagyunk.
és igen kéri vala őtet, hogy ki ne űzné onnét az tartományból.
őriznek vala kedig ott az hegyek mellett nagy sereg disznót,
és kérik vala őtet mindnyájan az ördögök, mondván: bocsáss minket az disznókba, hadd menjünk beléjük!
és Jézus mindjárást megengedé nekik. és az förtelmes lelkek, kijővén, menének az disznókba, és mind az egész csorda hirtelenséggel vitetik vala a tengerbe. valának kedig olymint kétezren, és megfulladának az tengerbe.
akik őrzik vala kedig őket, elfutának, és hírré tevék az városba és az mezőkön, honnét kijövének, hogy meglátnák, ami történt vala.
és jövének Jézushoz, holott megláták az embert, melyet az ördög gyötör vala, hogy veszteg ülne, ruháját rávette volna, és hogy esze is megjött volna, kibe először egy légió ördög vala, és megfélemlének.
azok kedig, akik ez dolgot látták vala, megbeszélék nekik, mint történt volna az embernek dolga, melybe az ördög vala, és az disznóknak is.
és kezdék Jézust kérni, hogy elmenne az ő határukról.
és mikoron az hajóba bement volna, kéri vala őtet, akiből az ördögöt kiűzte vala, hogy vele lenne.
Jézus kedig nem engedé, de mondá neki: menjél haza az tieidhez, és hirdesd meg nekik, mely nagyokat Úr teveled tett, és hogy rajtad megkönyörült.
amaz elmene, és kezdé prédikálni Dekapoliszba, mely nagyokat Jézus vele tett volna, és mindenek csodálják vala.
és mikoron Jézus általkelt volna az túlsó partra, sok sereg jöve hozzá, és vala a víz mellett.
és íme, jöve őhozzá egy a zsinagóga fejedelmi közül, kinek Jairus vala neve. és mikoron őtet látta volna, lábához esék,
és igen kéri vala őtet, mondván: az én leánykám halálán vagyon, kérlek, hogy jöjj oda, vesd rá kezedet, hogy meggyógyuljon, és éljen.
és elmene vele. követi vala kedig őtet sok sereg, úgyannyira, hogy ugyan megszorítanák őtet.
és egy asszonyállat, kin vér vala tizenkét esztendőtől fogva,
sok gyötrelmet vallott vala sok orvosoktól, és mindenét elköltötte vala, demaga semmi hasznot nem ismert vala, hanem inkább gonoszabbat tett vala magának vele,
mikoron Jézust hallotta volna, kerüle a sereg között hátul, és illeté az ő ruháját,
mert mond vala önnön magába: csak ruháját illetem is, meggyógyulok.
és legottan megszárada az ő vérének kútfeje. és érzé testébe, hogy megszabadult volna az ostortól.
és legottan Jézus, megismervén ő magába, hogy őbelőle jóság származott volna ki, hátrafordula a sereg közé, mond vala: ki illeté az én ruháimat?
és az ő tanítványi mondanak vala neki: látod-e, hogy az sereg mindenfelől megszorít tégedet, és azt mondod, ki illete engemet?
és elnéz vala mindenfelé, hogy meglátná az asszonyt, mely azt művelte vala.
az asszonyállat kedig, félvén és reszketvén, tudja vala, mi lett volna önnön magába, előjöve, leesék előtte, és megmonda neki mindeneket igazán.
mondá kedig neki Jézus: leányom, az te hited gyógyított meg tégedet, menj el békességgel, és légy meggyógyult az te ostorodtól.
még mikoron ő szólna, jutának az zsinagóga fejedelmétől, kik mondának: az te leányod meghalt, mit bántod továbbá az Mestert?
Jézus kedig legottan, hogy hallá az beszédet, kit mondanak vala, mondá a zsinagóga fejedelmének: ne félj, csak higgy!
és nem engedé, hogy valaki őtet követné, Pétertől és Jakabtól és Jánostól, ki Jakabnak atyafia, megválva.
és jöve az zsinagóga fejedelme házába, látá ott a sokaságot, és hogy igen sírnának és jajgatnának,
és bemenvén mondá nekik: mit búsologtok, és mit sírtok? az leány nem halt meg, hanem alszik.
és megnevetik vala őtet. ő kediglen, mindeneket onnét kiküldvén, vevé a leánynak atyját és anyját, és azokat, kik vele valának, bemene oda, ahol az leány fekszik vala,
és az leánynak kezét fogván mondá neki: talita kum! melyet ha ki megmagyaráz, annyi: leány, mondom neked, kelj fel!
és legottan felkele az leány, és jár vala, mert tizenkét esztendős vala. és elcsodálkozának nagy álmélkodással,
és igen meghagyá nekik, hogy valaki ezt meg ne tudná. és hagyá, hogy adnának a leánynak valami ennivalót.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly