Szent Márknak evangéliuma

chapter 8


Chapters:


verse #1

akkoron az napokba, mikoron az sereg sok volna, és nem volna mit enniük, hozzá hívván Jézus az ő tanítványit, mondá nekik:


verse #2

szánom ez sereget, mert immár harmadnapja, hogy nálam vannak, és nincs mit enniük,


verse #3

hogyha kedig éhen bocsátom el őket házukhoz, megfogyatkoznak az úton. mert nékik őközülük messzünnét jöttenek.


verse #4

felelének az ő tanítványi neki: honnét elégítheti meg itt ezeket valaki kenyerekkel ez pusztába?


verse #5

és kérdé őket: hány kenyeretek vagyon? amazok felelének, és mondának: hét.


verse #6

és parancsolá az seregnek letelepedni az földön. és vévén az hét kenyereket, mikoron hálát adott volna, megszegé, és adá az ő tanítványinak, hogy eleikbe raknák. és az sereg eleibe tevék.


verse #7

és vala kevés halacskájuk is. és mikoron megáldotta volna azokat is, hagyá, hogy eleikbe raknák.


verse #8

őnek kedig, és megelégedének, és szedének az hulladekiból, kik megmaradtanak vala, hét kosarakat.


verse #9

valának kedig, akik ettenek vala, olymint négyezren. és elbocsátá őket.


verse #10

és legottan hajóra szálla az ő tanítványival, és jöve Dalmanuta részeibe.


verse #11

és az farizeusok, kijővén, kezdének vele vetekedni, kervén őtőle jelt mennyországból, kísértvén őtet.


verse #12

és mikoron felfohászkodott volna az ő lelkébe, mondá: miért kér ez e nemzetség jelt? bizony, mondom nektek, nem adatik ez nemzetségnek jeli.


verse #13

és őket elhagyván ismét bemene a hajóba, és a vizet általkelvén elmene.


verse #14

és az tanítványok elfelejték vala kenyeret vinni. és egy kenyereknél több nem vala velük a hajóba.


verse #15

és parancsolá nekik, mondván: lássátok, hogy óvjátok meg magatokat a farizeusoknak kovászitól, és Heródesnek kovászitól!


verse #16

és vetekednek vala önnönköztük, mondván: nincsen kenyerünk.


verse #17

melyet Jézus megismervén, mondá nekik: mit vetekedtek azon, hogy nincsen kenyeretek? mégsem veszitek-e eszetekbe, és nem értitek-e? mégis vak-e az ti szívetek?


verse #18

szemetek lévén nem néztek, és fületek lévén nem hallotok, és nem emlékeztek-e?


verse #19

mikoron az öt kenyért szegém ötezer ember közibe, hány kosárt szedétek tele az hulladékkal? mondának neki: tizenkettőt.


verse #20

mikoron kedig az hetet szegém meg négyezer ember közibe, hány tele kosárt veték az hulladékából? amazok mondának: hetet.


verse #21

és mondá nekik: mire hát, hogy nem értetek?


verse #22

és mikoron jött volna Betszaidában, hozának hozzá egy vakot, és kérik vala őtet hogy, illetné azt.


verse #23

és az vaknak az kezét megfogván vivé őtet a piac kívül, és mikoron szemébe pökött volna, és kezeit rávetette volna, kerde őtet, ha látna valamit.


verse #24

és mikor látást vett volna, mondá: látom az embereket, mert miképpen a fákat nézem, hogy járnak.


verse #25

annakutána ismét veté kezeit az ő szemeire, és tevé, hogy megjőne szeme világa. és megjöve, és immár lát vala nyilván mindeneket.


verse #26

és elbocsátá őtet az ő házához, mondván: se az piacra ne menj, se az piacon ne mondjad valakinek.


verse #27

és elmene Jézus, az ő tanítványi is vele Cezáreának piacira, ki mondatik Fülöpnek. és az úton kérdé az ő tanítványit, mondván nekik: kinek mondanak emberek, hogy vagyok én?


verse #28

amazok kedig felelének: János Baptistának, és nékik Illésnek, és némelyek ismét egynek az próféták közül.


verse #29

és ő mondá nekik: ty kedig kinek mondotok engemet? felelé Péter kedig, mondá neki: te vagy az Krisztus.


verse #30

és megfenyíté őket, hogy valakinek ne mondanák azt őfelőle.


verse #31

és kezdé őket tanítani, miképpen embernek fiának sokat kellene szenvedni, és gonosznak ítéltetni a fő népektől és az papi fejedelmektől és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnap után feltámadni,


verse #32

és ez beszédet nyilván szólja vala. megfogá őtet Péter, kezdé feddeni,


verse #33

de ő hátrafordula, és az ő tanítványit megtekintvén megfeddé Pétert, mondván: menj utánam, sátán, mert nem érted azt, ami Istené, hanem ami embereké.


verse #34

és mikoron hozzá hívta volna az sereget az ő tanítványival egyetembe, mondá nekik: valaki engem akar követni, tagadja meg magát, vegye fel keresztit, és kövessen engemet!


verse #35

mert valaki meg akarja tartani lelkét, elveszti őtet, valaki kedig elvesztendi lelkét énértem és az evangéliumért, az tartja meg azt.


verse #36

mert mit használ embernek, ha mind ez világot megnyeri, és lelkét elveszti?


verse #37

avagy mit adhat ember, kivel lelkét megváltsa?


verse #38

mert valaki szégyell engemet és az én beszédimet, ez nem tiszta, förtelmes és bűnös nemzetség között, embernek fia is szégyelli azt, mikoron eljő az ő atyjának dicsőségébe, az szent angyalokkal.

Chapters:


Books