chapter 11
és mikoron közelgetnének Jeruzsálem felé, Betfagéhoz és Betániához, az Olaj-hegynek mellette, kikülde kettőt az ő tanítványi közül,
és mondá nekik: menjetek el piacra, ki tiellenetekbe vagyon, és mihelyen oda bejuttok, találtok egy szamár fiát megkötvén, kin soha egy ember sem ült, oldozzátok el, és hozzátok ide,
és ha valaki nektek mondandja, mire művelitek azt? mondjátok, hogy Úrnak szüksége vagyon rá. és mindjárást ide bocsátják,
amazok kedig elmenének, és megtalálák az szamár fiát kötve az ajtónál, kívül a kettős úton,
és eloldák őtet. de némelyek azok közül, kik ott állnak vala, mondanak vala nekik: mit csináltok, hogy eloldjátok az szamár fiát?
amazok mondának nekik olyan módon, mint Jézus nekik meghagyta vala, és elhagyák vala őket,
és elhozák az szamár fiát Jézushoz, és hátára veték neki az ő ruhájukat, és felül ráüle.
sokan kedig ruhájukat az útra terítik vala. nékik kedig a fákról ágakat szaggatnak vala, és az útra hintik vala.
és akik előtte és utána mennek vala, üvöltenek vala mondván: hozsanna, boldog, ki jött Úrnak nevébe.
áldott az ország, ki jött Dávidnak, mi atyánknak nevébe. hozsanna a magasságokba.
és Úr bemene Jeruzsálembe, és az templomba, és mikoron mindeneket elnézett volna, és az idő estére volna, kimene Betániába a tizenkettővel. és masodnapon, mikoron Betániából kiindult volna, megéhezék.
és mikoron látott volna távol egy fügefát, hogy levele volna, oda megyen vala, ha lelne valamit rajta. és mikoron oda jutott volna, semmit nem talála, hanem csak a levelet, mert nem vala még a fügének ideje.
és felelé, és mondá az fügefának: soha terólad valaki ezentúl ne egyék gyümölcsöt mindörökké. ezt kedig az ő tanítványi hallják vala.
és jövének Jeruzsálembe. és bemenvén Jézus az templomba, kezdé kiverni azokat, kik árulnak és vásárlanak vala az templomba, és az pénzváltóknak asztalukat és székiket, kik a galambukat árulják vala, felfordítá,
és nem engedé, hogy valami edényt valaki általhordana az templomon.
és tanítja vala őket mondván: nemde meg vagyon-e írván, hogy az én házam imádságnak házának hívattatik minden népeknek? ti kedig tettétek őtet latroknak barlangjává.
ezt meghallák az írástudók és az papi fejedelmek, és keresnek vala okot rajta, mi módon elveszthetnék őtet.
de félik vala őtet, mert mind az egész sereg csodálkozik vala az ő tudományán.
és mikoron immár este volna, kimene Jézus a városból. és reggel, mikoron előmennének, láták a fügefát, tehát mint tövestől megaszott,
és megemlékezék Péter róla, és mondá neki: Mester, ihol a fügefa, akit megátkozál, ím megaszott.
és felelvén Jézus mondá nekik: bízzatok Istenebe.
bizony mondom nektek, hogy valaki mondandja emez hegynek, vetessél fel, és bocsáttassál a tengerbe, és nem kételkedik az ő szivébe, de hiszi, hogy megleszen, amelyiket mondott, megleszen annak, valamit mondand.
azért mondom tinektek, hogy valamit imádkozván kértek, higgyétek, hogy elveszitek, és meglesznek nektek.
és mikoron imádságra állandotok, megbocsássátok, ha vagyon valami valaki ellen, hogy az ti Atyátok is, ki mennyekbe vagyon, megbocsássa nektek a ti vétketeket.
és jövének ismét Jeruzsálembe, és mikoron a templomba járna, hozzá jövének a papi fejedelmek, az írástudók és az főnépek,
és mondának neki: micsoda hatalommal műveled ezeket? ki adta neked ez hatalmat, hogy ezeket művelhesd?
Jézus kedig megfelele, mondá nekik: én is kérdek valamit tőletek, feleljetek meg nekem, és én is megmondom nektek, micsoda hatalommal művelem ezeket.
János keresztelése mennyből vala-e vagy emberektől? feleljétek meg nekem.
amazok gondolják vala magukba, mondván: ha azt mondjuk, hogy mennyből, fogja mondani, hát mire nem hittetek neki?
ha kedig mondták volna, hogy emberektől, félik vala az népet, mert Jánost mindnyájan úgy tartják vala, hogy igaz próféta volt volna.
és megfelelvén mondának Jézusnak: nem tudjuk. Jézus is felele nekik, és mondá: én sem mondom meg nektek, micsoda hatalommal művelem ezeket.