Szent Márknak evangéliuma

chapter 11


Chapters:


verse #1

és mikoron közelgetnének Jeruzsálem felé, Betfagéhoz és Betániához, az Olaj-hegynek mellette, kikülde kettőt az ő tanítványi közül,


verse #2

és mondá nekik: menjetek el piacra, ki tiellenetekbe vagyon, és mihelyen oda bejuttok, találtok egy szamár fiát megkötvén, kin soha egy ember sem ült, oldozzátok el, és hozzátok ide,


verse #3

és ha valaki nektek mondandja, mire művelitek azt? mondjátok, hogy Úrnak szüksége vagyon rá. és mindjárást ide bocsátják,


verse #4

amazok kedig elmenének, és megtalálák az szamár fiát kötve az ajtónál, kívül a kettős úton,


verse #5

és eloldák őtet. de némelyek azok közül, kik ott állnak vala, mondanak vala nekik: mit csináltok, hogy eloldjátok az szamár fiát?


verse #6

amazok mondának nekik olyan módon, mint Jézus nekik meghagyta vala, és elhagyák vala őket,


verse #7

és elhozák az szamár fiát Jézushoz, és hátára veték neki az ő ruhájukat, és felül ráüle.


verse #8

sokan kedig ruhájukat az útra terítik vala. nékik kedig a fákról ágakat szaggatnak vala, és az útra hintik vala.


verse #9

és akik előtte és utána mennek vala, üvöltenek vala mondván: hozsanna, boldog, ki jött Úrnak nevébe.


verse #10

áldott az ország, ki jött Dávidnak, mi atyánknak nevébe. hozsanna a magasságokba.


verse #11

és Úr bemene Jeruzsálembe, és az templomba, és mikoron mindeneket elnézett volna, és az idő estére volna, kimene Betániába a tizenkettővel. és masodnapon, mikoron Betániából kiindult volna, megéhezék.


verse #13

és mikoron látott volna távol egy fügefát, hogy levele volna, oda megyen vala, ha lelne valamit rajta. és mikoron oda jutott volna, semmit nem talála, hanem csak a levelet, mert nem vala még a fügének ideje.


verse #14

és felelé, és mondá az fügefának: soha terólad valaki ezentúl ne egyék gyümölcsöt mindörökké. ezt kedig az ő tanítványi hallják vala.


verse #15

és jövének Jeruzsálembe. és bemenvén Jézus az templomba, kezdé kiverni azokat, kik árulnak és vásárlanak vala az templomba, és az pénzváltóknak asztalukat és székiket, kik a galambukat árulják vala, felfordítá,


verse #16

és nem engedé, hogy valami edényt valaki általhordana az templomon.


verse #17

és tanítja vala őket mondván: nemde meg vagyon-e írván, hogy az én házam imádságnak házának hívattatik minden népeknek? ti kedig tettétek őtet latroknak barlangjává.


verse #18

ezt meghallák az írástudók és az papi fejedelmek, és keresnek vala okot rajta, mi módon elveszthetnék őtet.


verse #19

de félik vala őtet, mert mind az egész sereg csodálkozik vala az ő tudományán.


verse #20

és mikoron immár este volna, kimene Jézus a városból. és reggel, mikoron előmennének, láták a fügefát, tehát mint tövestől megaszott,


verse #21

és megemlékezék Péter róla, és mondá neki: Mester, ihol a fügefa, akit megátkozál, ím megaszott.


verse #22

és felelvén Jézus mondá nekik: bízzatok Istenebe.


verse #23

bizony mondom nektek, hogy valaki mondandja emez hegynek, vetessél fel, és bocsáttassál a tengerbe, és nem kételkedik az ő szivébe, de hiszi, hogy megleszen, amelyiket mondott, megleszen annak, valamit mondand.


verse #24

azért mondom tinektek, hogy valamit imádkozván kértek, higgyétek, hogy elveszitek, és meglesznek nektek.


verse #25

és mikoron imádságra állandotok, megbocsássátok, ha vagyon valami valaki ellen, hogy az ti Atyátok is, ki mennyekbe vagyon, megbocsássa nektek a ti vétketeket.


verse #27

és jövének ismét Jeruzsálembe, és mikoron a templomba járna, hozzá jövének a papi fejedelmek, az írástudók és az főnépek,


verse #28

és mondának neki: micsoda hatalommal műveled ezeket? ki adta neked ez hatalmat, hogy ezeket művelhesd?


verse #29

Jézus kedig megfelele, mondá nekik: én is kérdek valamit tőletek, feleljetek meg nekem, és én is megmondom nektek, micsoda hatalommal művelem ezeket.


verse #30

János keresztelése mennyből vala-e vagy emberektől? feleljétek meg nekem.


verse #31

amazok gondolják vala magukba, mondván: ha azt mondjuk, hogy mennyből, fogja mondani, hát mire nem hittetek neki?


verse #32

ha kedig mondták volna, hogy emberektől, félik vala az népet, mert Jánost mindnyájan úgy tartják vala, hogy igaz próféta volt volna.


verse #33

és megfelelvén mondának Jézusnak: nem tudjuk. Jézus is felele nekik, és mondá: én sem mondom meg nektek, micsoda hatalommal művelem ezeket.

Chapters:


Books