Szent Márknak evangéliuma

11. fejezet


Fejezetek:


1. vers

és mikoron közelgetnének Jeruzsálem felé, Betfagéhoz és Betániához, az Olaj-hegynek mellette, kikülde kettőt az ő tanítványi közül,


2. vers

és mondá nekik: menjetek el piacra, ki tiellenetekbe vagyon, és mihelyen oda bejuttok, találtok egy szamár fiát megkötvén, kin soha egy ember sem ült, oldozzátok el, és hozzátok ide,


3. vers

és ha valaki nektek mondandja, mire művelitek azt? mondjátok, hogy Úrnak szüksége vagyon rá. és mindjárást ide bocsátják,


4. vers

amazok kedig elmenének, és megtalálák az szamár fiát kötve az ajtónál, kívül a kettős úton,


5. vers

és eloldák őtet. de némelyek azok közül, kik ott állnak vala, mondanak vala nekik: mit csináltok, hogy eloldjátok az szamár fiát?


6. vers

amazok mondának nekik olyan módon, mint Jézus nekik meghagyta vala, és elhagyák vala őket,


7. vers

és elhozák az szamár fiát Jézushoz, és hátára veték neki az ő ruhájukat, és felül ráüle.


8. vers

sokan kedig ruhájukat az útra terítik vala. nékik kedig a fákról ágakat szaggatnak vala, és az útra hintik vala.


9. vers

és akik előtte és utána mennek vala, üvöltenek vala mondván: hozsanna, boldog, ki jött Úrnak nevébe.


10. vers

áldott az ország, ki jött Dávidnak, mi atyánknak nevébe. hozsanna a magasságokba.


11. vers

és Úr bemene Jeruzsálembe, és az templomba, és mikoron mindeneket elnézett volna, és az idő estére volna, kimene Betániába a tizenkettővel. és masodnapon, mikoron Betániából kiindult volna, megéhezék.


13. vers

és mikoron látott volna távol egy fügefát, hogy levele volna, oda megyen vala, ha lelne valamit rajta. és mikoron oda jutott volna, semmit nem talála, hanem csak a levelet, mert nem vala még a fügének ideje.


14. vers

és felelé, és mondá az fügefának: soha terólad valaki ezentúl ne egyék gyümölcsöt mindörökké. ezt kedig az ő tanítványi hallják vala.


15. vers

és jövének Jeruzsálembe. és bemenvén Jézus az templomba, kezdé kiverni azokat, kik árulnak és vásárlanak vala az templomba, és az pénzváltóknak asztalukat és székiket, kik a galambukat árulják vala, felfordítá,


16. vers

és nem engedé, hogy valami edényt valaki általhordana az templomon.


17. vers

és tanítja vala őket mondván: nemde meg vagyon-e írván, hogy az én házam imádságnak házának hívattatik minden népeknek? ti kedig tettétek őtet latroknak barlangjává.


18. vers

ezt meghallák az írástudók és az papi fejedelmek, és keresnek vala okot rajta, mi módon elveszthetnék őtet.


19. vers

de félik vala őtet, mert mind az egész sereg csodálkozik vala az ő tudományán.


20. vers

és mikoron immár este volna, kimene Jézus a városból. és reggel, mikoron előmennének, láták a fügefát, tehát mint tövestől megaszott,


21. vers

és megemlékezék Péter róla, és mondá neki: Mester, ihol a fügefa, akit megátkozál, ím megaszott.


22. vers

és felelvén Jézus mondá nekik: bízzatok Istenebe.


23. vers

bizony mondom nektek, hogy valaki mondandja emez hegynek, vetessél fel, és bocsáttassál a tengerbe, és nem kételkedik az ő szivébe, de hiszi, hogy megleszen, amelyiket mondott, megleszen annak, valamit mondand.


24. vers

azért mondom tinektek, hogy valamit imádkozván kértek, higgyétek, hogy elveszitek, és meglesznek nektek.


25. vers

és mikoron imádságra állandotok, megbocsássátok, ha vagyon valami valaki ellen, hogy az ti Atyátok is, ki mennyekbe vagyon, megbocsássa nektek a ti vétketeket.


27. vers

és jövének ismét Jeruzsálembe, és mikoron a templomba járna, hozzá jövének a papi fejedelmek, az írástudók és az főnépek,


28. vers

és mondának neki: micsoda hatalommal műveled ezeket? ki adta neked ez hatalmat, hogy ezeket művelhesd?


29. vers

Jézus kedig megfelele, mondá nekik: én is kérdek valamit tőletek, feleljetek meg nekem, és én is megmondom nektek, micsoda hatalommal művelem ezeket.


30. vers

János keresztelése mennyből vala-e vagy emberektől? feleljétek meg nekem.


31. vers

amazok gondolják vala magukba, mondván: ha azt mondjuk, hogy mennyből, fogja mondani, hát mire nem hittetek neki?


32. vers

ha kedig mondták volna, hogy emberektől, félik vala az népet, mert Jánost mindnyájan úgy tartják vala, hogy igaz próféta volt volna.


33. vers

és megfelelvén mondának Jézusnak: nem tudjuk. Jézus is felele nekik, és mondá: én sem mondom meg nektek, micsoda hatalommal művelem ezeket.

Fejezetek:


Könyvek