Szent Márknak evangéliuma
12. fejezet
1. vers
akkoron kezde nekik példa szerint szólni: egy ember szőlőt palántála, és körülvevé sövénnyel, vermet ása benne, tornyot is építe, és helyhezteté azt műveseknek, és ő maga messze mene.
2. vers
és mikoron alkalmas volna, elbocsátá szolgáit a művesekhez, hogy venne a szőlőnek gyümölcséből.
3. vers
de amazok megkapák azt, és megverék, és üresen bocsáták.
4. vers
ismét bocsátá őhozzájuk más szolgáját, azt is kővel meghajigálván, feje törve, és bosszúval illetve bocsáták vissza,
5. vers
ismét másikat bocsáta, és azt megölék, és sokakat egyebeket, kik közül némelyeket megverének, és nékiket megölének.
6. vers
de mikoron volna még egy szerelmes fia, utólszor azt bocsátá hozzájuk, mondván: tisztelvén félik ez én fiamat.
7. vers
de a művesek mondanak vala őköztük: ihol az örökös, jer, öljük meg őtet, és mienk leszen az örökség.
8. vers
és őtet lekapván, megölék, és az szőlő kívül veték.
9. vers
mit teszen azért a szőlőnek ura? eljő, és elveszti a műveseket, és az szőlőt egyebeknek adja.
10. vers
avagy még emez írást sem olvastátok-e? a követ, kit nem jónak ítéltek azok, kik raknak vala, a szegleten fő helyre tétetett.
11. vers
Istentől vagyon ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.
12. vers
és azon valának, hogy megfognák őtet, de félnek vala a seregtől, mert tudják vala, hogy ő ellenük mondta volna az példát. és őtet elhagyván onnat elmenének.
13. vers
és bocsátanak őhozzá nékiket a farizeusok közül, és Heródes szolgái közül, hogy őtet megfognák beszédébe.
14. vers
amazok kedig, mikoron eljöttenek volna, mondának neki: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és senkivel nem gondolsz, mert embereknek személyét nem nézed, de Istennek útjára igazsággal tanítasz. kell-e császárnak adót adnunk avagy nem? adjunk-e, vagy ne adjunk?
15. vers
Jézus kedig, tudván az ő palástolásukat, mondá nekik: mit kísérgettek engemet? hozzátok elő a pénzt, hadd lássam!
16. vers
amazok előhozák, és mondá nekik: kié ez kép, és az körül való írás? amazok mondának neki: császáré.
17. vers
felele Jézus, mondá nekik: adjátok meg, ami császáré, császárnak, és ami Istené, Istennek. és elcsodálkozának őrajta.
18. vers
és jövének őhozzája az szadduceusok, kik azt mondják, hogy nincsen a feltámadás, és kérdék őtet, mondván:
19. vers
Mester, Mózes azt írta nekünk, hogyha valakinek atyafia meghal, és felesége marad, de gyermeke nem, tehát az ő atyafia vegye azt, és magot támaszzon atyafiának.
20. vers
valának hét atyafiak, és az első megnőzék, és mikoron meghala, nem hagya magot.
21. vers
a másik is elvevé azt, meghala, az sem hagya magot, a harmadik azonképpen,
22. vers
és mind heten vevék őtet, de nem hagyának magot. mindeniknek utána meghala az asszony is.
23. vers
azért a feltámadás idején, mikoron feltámadnak, melyik felesége leszen az? mert mind a hét felesége volt.
24. vers
felele Jézus, és mondá nekik: avagy nem azért tévelyegtek-e, hogy nem tudjátok az írást, sem az Istennek jóságát?
25. vers
mert mikoron halottaiból feltámadnak, sem meg nem nőznek, sem férjnek nem adnak valakit, de lesznek, miképpen Istennek angyali, kik mennyországba vannak.
26. vers
továbbá a halottakról, hogy feltámadnak, nem olvastátok-e a Mózes könyvében, mi módon a csipkebokorból szólt neki Isten, mondván? én vagyok amaz Ábrahámnak Istene, Izsáknak és Jákobnak Istene.
27. vers
az Isten nem holtak Istene, hanem az élőknek. azért ti igen tévelyegtek.
28. vers
és mikoron egy az írástudók közül odajárult volna, és hallotta volna, hogy ott vetekednének, és látná, hogy jó módon felelt volna meg nekik, kérdé őtet: micsoda legnagyobb a parancsalatok között?
29. vers
Jézus felele neki: a parancsolatok közül legnagyobb az: hallgasd meg, Izrael, a mi Urunk, Istenünk egy Úr.
30. vers
és szeressed az te Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből és teljes erőidből. ez az első parancsolat.
31. vers
és az másik hasonlatos ehhez: szeressed felebarádotat, mint tennen magadat, nagyobb ezeknél parancsolat nincsen.
32. vers
és mondá neki az írástudó: jól vagyon, Mester, igazan mondád, hogy egy az Isten, és nincsen más őtőlénél.
33. vers
és hogy azt teljes szívből, teljes lélekből, teljes elméből és teljes erőből, és felebarátunkat, mint mi magunkat, szeretni nagyobb legyen, hogynemmint akármennyi égetett és egyéb áldozat.
34. vers
de mikoron látta volna Jézus, hogy bátran felelt volna, mondá neki: nem messze vagy az Istennek országától. és ezeknek utána senki nem meri vala őtet kérdeni.
35. vers
és Jézus felelvén mond vala, tanítván a templomba: miképpen modják az írástudók, hogy Krisztus Dávid fia?
36. vers
lám, Dávid, Szentlélekkel megtelt, azt mondta: mondá Uram az én Uramnak, ülj jobbomra nekem, míglen vetem az te ellenségidet zsámolyszéknek lábad alá.
37. vers
azért Dávid őtet Urának hívja, honnét ő fia tehát? és a sereg közül sok örömest hallja vala őtet.
38. vers
és mond vala nekik: az ő tudományába, megőrizzétek magatokat az írástudóktól, kik hoszzú ruhába kívánnak járni, és szeretnek köszöneteket kívül,
39. vers
és az gyűlésbe első székeket, a lakodalomba első helyeket,
40. vers
kik megemésztik az özvegyeknek házaik, és szín alatt hosszú imádságokat tesznek. ezek nagyobban kárhoznak.
41. vers
és mikoron ülne Jézus a persely ellenébe, nézi vala, mi módon az sereg oda bebocsátják vala pénzüket. és sok gazdagok sokakat vetnek vala bele.
42. vers
és eljöve egy néminemű özvegyasszony, szegény, az is vete bele két kicsiny pénzecskéket, mely egy fillér.
43. vers
és odahívván az ő tanítványit, mondá nekik: bizony mondom nektek, hogy ez szegény özvegyasszony többet vete, hogynem mindazok, akik pénzt hányának oda.
44. vers
mert mindnyájan, ami felette vala, abból vetének, de ez az ő szegénységéből ami vala, mind odaveté, minden marháját.
Könyvek
