Szent Márknak evangéliuma

16. fejezet


Fejezetek:


1. vers

és mikoron elmúlt volna a szombat, Mária Magdolna, Jakab és Szalome Mária vőnek kenetet, hogy eljőnének, és Jézust megkennék.


2. vers

és igen reggel, első szombatnak napján jövének az koporsóhoz, immár napkeletkor.


3. vers

és mondanak vala önköztük: ki emeli fel nekünk a követ a koporsó ajtajáról?


4. vers

és mikoron odatekintettek volna, láták, hogy az követ elemelték volna onnét, mely igen nagy vala.


5. vers

és mikoron bementenek volna a koporsóba, látának egy ifjat, ki ülne jobb felől, öltöztetett fehér ruhába, és megfélemlének.


6. vers

de az mondá nekik: ne féljetek, a Názáretbeli Jézust keresitek, ki megfeszíttetett volt? feltámadott, nincsen itt. ihol az hely, hol őtet helyheztették volt.


7. vers

de menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványinak és Péternek, hogy ő elölveszen Galileába, ott látjátok meg őtet, miképpen megmondta nektek.


8. vers

és elmenvén, hamar elfutának a koporsótól. mert félnek és csodálkoznak vala, és senkinek semmit nem mondanak vala, mert félnek vala.


9. vers

mikoron kedig feltámadott volna Jézus, első szombaton reggel. először megjelenék Mária Magdolnának, kiből a hét ördögöt kiűzte vala.


10. vers

az elmenvén meghirdeté azoknak, kik vele valának, síróknak és szomorkodóknak.


11. vers

és mikoron azok hallották volna, hogy élne, és őtőle láttatott volna, nem hivék.


12. vers

annakutána kedig őközülük kettő, mikoron járnának, megjelenék más ábrázatba nekik, midőn a mezőbe mennének.


13. vers

azok is elmenének, meghirdeték a többinek, és azoknak sem hínek.


14. vers

annakutána mikoron az tizenegy együtt letelepedtenek volna, megjelenék nekik, és megfeddé az ő hitetlen voltukat, és kemény szívüket, hogy azoknak, kik látták volna, hogy feltámadott, nem hitték volna.


15. vers

és mond vala nekik: menjetek el mind ez széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtett állatnak,


16. vers

valaki hiszi, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki kedig nem hiszi, kárhozik.


17. vers

továbbá akik hiszik, ez jelek követik őket: az én nevembe ördögöket űznek, új nyelven szólnak,


18. vers

kígyókat felvesznek, és ha valami halálos italt isznak, nem árt nekik, kezüket a betegekre vetik, és meggyógyulnak.


19. vers

annak okáért mikoron Úr nekik ezeket szólta volna, mennybe véteték, és ül Istennek jobbjára.


20. vers

amazok kedig elmenvén prédikálnak, mindenik Úr velük együtt cselekedvén, és az ő beszédüket megerősítvén az őket követő csodatételekkel.

Fejezetek:


Könyvek