Szent Márknak evangéliuma
16. fejezet
1. vers
és mikoron elmúlt volna a szombat, Mária Magdolna, Jakab és Szalome Mária vőnek kenetet, hogy eljőnének, és Jézust megkennék.
2. vers
és igen reggel, első szombatnak napján jövének az koporsóhoz, immár napkeletkor.
3. vers
és mondanak vala önköztük: ki emeli fel nekünk a követ a koporsó ajtajáról?
4. vers
és mikoron odatekintettek volna, láták, hogy az követ elemelték volna onnét, mely igen nagy vala.
5. vers
és mikoron bementenek volna a koporsóba, látának egy ifjat, ki ülne jobb felől, öltöztetett fehér ruhába, és megfélemlének.
6. vers
de az mondá nekik: ne féljetek, a Názáretbeli Jézust keresitek, ki megfeszíttetett volt? feltámadott, nincsen itt. ihol az hely, hol őtet helyheztették volt.
7. vers
de menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványinak és Péternek, hogy ő elölveszen Galileába, ott látjátok meg őtet, miképpen megmondta nektek.
8. vers
és elmenvén, hamar elfutának a koporsótól. mert félnek és csodálkoznak vala, és senkinek semmit nem mondanak vala, mert félnek vala.
9. vers
mikoron kedig feltámadott volna Jézus, első szombaton reggel. először megjelenék Mária Magdolnának, kiből a hét ördögöt kiűzte vala.
10. vers
az elmenvén meghirdeté azoknak, kik vele valának, síróknak és szomorkodóknak.
11. vers
és mikoron azok hallották volna, hogy élne, és őtőle láttatott volna, nem hivék.
12. vers
annakutána kedig őközülük kettő, mikoron járnának, megjelenék más ábrázatba nekik, midőn a mezőbe mennének.
13. vers
azok is elmenének, meghirdeték a többinek, és azoknak sem hínek.
14. vers
annakutána mikoron az tizenegy együtt letelepedtenek volna, megjelenék nekik, és megfeddé az ő hitetlen voltukat, és kemény szívüket, hogy azoknak, kik látták volna, hogy feltámadott, nem hitték volna.
15. vers
és mond vala nekik: menjetek el mind ez széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtett állatnak,
16. vers
valaki hiszi, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki kedig nem hiszi, kárhozik.
17. vers
továbbá akik hiszik, ez jelek követik őket: az én nevembe ördögöket űznek, új nyelven szólnak,
18. vers
kígyókat felvesznek, és ha valami halálos italt isznak, nem árt nekik, kezüket a betegekre vetik, és meggyógyulnak.
19. vers
annak okáért mikoron Úr nekik ezeket szólta volna, mennybe véteték, és ül Istennek jobbjára.
20. vers
amazok kedig elmenvén prédikálnak, mindenik Úr velük együtt cselekedvén, és az ő beszédüket megerősítvén az őket követő csodatételekkel.
Könyvek
