Szent Márknak evangéliuma
capítulo 5
verso 1
és az tengert általkelvén jövének az tartományba, mely mondatik Gadarenorum.
verso 2
és mikoron az hajóból kihágott volna, mindjárást eleibe járula a koporsókból egy ember, ki vala förtelmes léleknek köteles.
verso 3
és lakóhelye a koporsókba vala. és még lánccal is senki őtet meg nem kötözheti vala,
verso 4
mert gyakorta mind béklyókkal, mind lánccal megkötik vala, de az láncot elszaggatja vala, és a béklyókat elrontja vala, és senki őtet meg nem bírhatja vala.
verso 5
mert mindenkoron, éjjel és nappal az hegyekbe és az koporsókba vala, üvöltvén és faggatván magát az kövekhez.
verso 6
ez, még mikoron távol látta volna Jézust, eleibe futa, és imádá őtet, nagy felszóval jöve üvöltvén,
verso 7
és mondá: mi közöm vagyon nekem veled, Jézus, a magasságos Istennek fia? kényszerítelek tégedet az Istenre, hogy ne gyötörj engemet!
verso 8
mert azt mondja vala neki: menj ki, förtelmes lélek, az emberből!
verso 9
és kérdi vala őtet: kicsoda volna neki neve, megfelele, és mondá neki. Légió nekem nevem, mert sokan vagyunk.
verso 10
és igen kéri vala őtet, hogy ki ne űzné onnét az tartományból.
verso 11
őriznek vala kedig ott az hegyek mellett nagy sereg disznót,
verso 12
és kérik vala őtet mindnyájan az ördögök, mondván: bocsáss minket az disznókba, hadd menjünk beléjük!
verso 13
és Jézus mindjárást megengedé nekik. és az förtelmes lelkek, kijővén, menének az disznókba, és mind az egész csorda hirtelenséggel vitetik vala a tengerbe. valának kedig olymint kétezren, és megfulladának az tengerbe.
verso 14
akik őrzik vala kedig őket, elfutának, és hírré tevék az városba és az mezőkön, honnét kijövének, hogy meglátnák, ami történt vala.
verso 15
és jövének Jézushoz, holott megláták az embert, melyet az ördög gyötör vala, hogy veszteg ülne, ruháját rávette volna, és hogy esze is megjött volna, kibe először egy légió ördög vala, és megfélemlének.
verso 16
azok kedig, akik ez dolgot látták vala, megbeszélék nekik, mint történt volna az embernek dolga, melybe az ördög vala, és az disznóknak is.
verso 17
és kezdék Jézust kérni, hogy elmenne az ő határukról.
verso 18
és mikoron az hajóba bement volna, kéri vala őtet, akiből az ördögöt kiűzte vala, hogy vele lenne.
verso 19
Jézus kedig nem engedé, de mondá neki: menjél haza az tieidhez, és hirdesd meg nekik, mely nagyokat Úr teveled tett, és hogy rajtad megkönyörült.
verso 20
amaz elmene, és kezdé prédikálni Dekapoliszba, mely nagyokat Jézus vele tett volna, és mindenek csodálják vala.
verso 21
és mikoron Jézus általkelt volna az túlsó partra, sok sereg jöve hozzá, és vala a víz mellett.
verso 22
és íme, jöve őhozzá egy a zsinagóga fejedelmi közül, kinek Jairus vala neve. és mikoron őtet látta volna, lábához esék,
verso 23
és igen kéri vala őtet, mondván: az én leánykám halálán vagyon, kérlek, hogy jöjj oda, vesd rá kezedet, hogy meggyógyuljon, és éljen.
verso 24
és elmene vele. követi vala kedig őtet sok sereg, úgyannyira, hogy ugyan megszorítanák őtet.
verso 25
és egy asszonyállat, kin vér vala tizenkét esztendőtől fogva,
verso 26
sok gyötrelmet vallott vala sok orvosoktól, és mindenét elköltötte vala, demaga semmi hasznot nem ismert vala, hanem inkább gonoszabbat tett vala magának vele,
verso 27
mikoron Jézust hallotta volna, kerüle a sereg között hátul, és illeté az ő ruháját,
verso 28
mert mond vala önnön magába: csak ruháját illetem is, meggyógyulok.
verso 29
és legottan megszárada az ő vérének kútfeje. és érzé testébe, hogy megszabadult volna az ostortól.
verso 30
és legottan Jézus, megismervén ő magába, hogy őbelőle jóság származott volna ki, hátrafordula a sereg közé, mond vala: ki illeté az én ruháimat?
verso 31
és az ő tanítványi mondanak vala neki: látod-e, hogy az sereg mindenfelől megszorít tégedet, és azt mondod, ki illete engemet?
verso 32
és elnéz vala mindenfelé, hogy meglátná az asszonyt, mely azt művelte vala.
verso 33
az asszonyállat kedig, félvén és reszketvén, tudja vala, mi lett volna önnön magába, előjöve, leesék előtte, és megmonda neki mindeneket igazán.
verso 34
mondá kedig neki Jézus: leányom, az te hited gyógyított meg tégedet, menj el békességgel, és légy meggyógyult az te ostorodtól.
verso 35
még mikoron ő szólna, jutának az zsinagóga fejedelmétől, kik mondának: az te leányod meghalt, mit bántod továbbá az Mestert?
verso 36
Jézus kedig legottan, hogy hallá az beszédet, kit mondanak vala, mondá a zsinagóga fejedelmének: ne félj, csak higgy!
verso 37
és nem engedé, hogy valaki őtet követné, Pétertől és Jakabtól és Jánostól, ki Jakabnak atyafia, megválva.
verso 38
és jöve az zsinagóga fejedelme házába, látá ott a sokaságot, és hogy igen sírnának és jajgatnának,
verso 39
és bemenvén mondá nekik: mit búsologtok, és mit sírtok? az leány nem halt meg, hanem alszik.
verso 40
és megnevetik vala őtet. ő kediglen, mindeneket onnét kiküldvén, vevé a leánynak atyját és anyját, és azokat, kik vele valának, bemene oda, ahol az leány fekszik vala,
verso 41
és az leánynak kezét fogván mondá neki: talita kum! melyet ha ki megmagyaráz, annyi: leány, mondom neked, kelj fel!
verso 42
és legottan felkele az leány, és jár vala, mert tizenkét esztendős vala. és elcsodálkozának nagy álmélkodással,
verso 43
és igen meghagyá nekik, hogy valaki ezt meg ne tudná. és hagyá, hogy adnának a leánynak valami ennivalót.
Libros
