Szent Lukács evangéliuma

capitolul 21


Capitole:


versetul 1

eltekinte kedig, és látá azokat a gazdagokat, kik az ő ajándékukat bocsátják vala a perselybe.


versetul 2

láta kedig egy szegény özvegyasszonyt is, hogy két kicsiny pénzeket bocsátna oda,


versetul 3

és monda. bizony mondom nektek, hogy ez szegény asszony mindennél többet vete oda,


versetul 4

mert mindnyájan abból vetének, ami nekik felettébb vala, de ez, az ő fogyatkozásából minden marháját, ami vala, oda bocsátá az Isten ajándékai közé.


versetul 5

és mikoron nékik szólnának a templom felől, hogy szép kövekkel és ajándékokkal ékesíttetett volna meg, mondá:


versetul 6

ezeket, melyeket láttok, jönnek oly napok, melyekbe kő kövön nem hagyattatik, hogy meg ne rontatnék.


versetul 7

megkérdék őtet az ő tanítványai mondván: Mester, mikoron lesznek ezek? és mi jele, mikoron megkezdnek lenni?


versetul 8

monda nekik: lássátok, hogy meg ne csalassatok, mert sokan jönnek én nevembe mondván, hogy ők volnának a Krisztus, és az idő elközelgetett volna, de ne menjetek azok után!


versetul 9

mikoron kedig hallandotok hadakat és háborúságokat, ne rettenjetek meg! mert szükség, hogy ezek először meglegyenek, de még nem mindjárást vége leszen.


versetul 10

akkoron mond vala nekik: feltámad nép más nép ellen, és ország ország ellen,


versetul 11

és nagy földindulások lesznek helyeken. döghalálok, éhségek, rettenetességek, és az mennyországból nagy jelek lesznek.


versetul 12

de mindezeknek előtte, vetik tirátok az ő kezeiket, és háborgatnak titeket elárulván az ő tanácsházukra és tömlöcükre. és vonszanak a királyok és fejedelmek eleibe az én nevemért.


versetul 13

ezek kedig mind tanúbizonyságul történnek nektek.


versetul 14

azért helyheztessétek a ti szívetekbe, hogy nem szükség leszen elől meg meggondolnotok, mit feleljetek.


versetul 15

mert én adok nektek szájat és bölcsességet, melynek nem mondhatnak ellene, sem állhatnak azok mindnyájan is, kik tiveletek ellenkednek.


versetul 16

elárultattok kedig még szüleitektől is, atyátok fiaitól, rokonaitoktól és barataitoktól. és némelyeket megölnek tibennetek.


versetul 17

és lesztek mindeneknek gyűlőségébe az én nevemért.


versetul 18

és egy hajszál a ti fejetekről el nem vész.


versetul 19

a ti békességes voltotoknak általa bírjátok az ti lelketeket.


versetul 20

mikoron kedig látandjátok Jeruzsálemet körülvenni a seregektől, akkor tudjátok, hogy közel vagyon az ő pusztulása,


versetul 21

akkoron, kik zsidóságba vannak, fussanak a hegyekre, akik a közepén vannak, menjenek el, és kik a tartományokba vannak, be ne jövének őbele,


versetul 22

mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mindenek, kik meg vannak írva.


versetul 23

jaj kedig a szülőknek és emlőjükkel éltetőknek a napokba, mert nagy veszedelem leszen ez földön és harag ez népen.


versetul 24

és elhullnak tőr élének miatta, és fogságba vitetnek minden népek közé. és Jeruzsálem eltapodtatik népektől, mígnem nem beteljesednék népeknek ideje.


versetul 25

és lesznek jelek a napba, az holdba és a csillagokba, és ez földön népeknek vánszorgásai, megzendül a tenger és az ő habjai,


versetul 26

emberek úgyan elaszván a félelemnek miatta, és azoknak varázsa miatt, melyek eljönnek ez földnek kerekségére. mert a mennyei jószágok megindulnak.


versetul 27

és akkoron látják Embernek Fiát eljönni az ködbe nagy hatalmassággal és dicsőséggel.


versetul 28

mikoron kedig ezek meg kezdenek lenni, tekintsetek, és emeljétek fel a ti fejeiteket, mert elközelgett a ti megváltásotok.


versetul 29

és monda nekik hasonlatosságot: lássátok meg a fügefát és minden fákat,


versetul 30

mert mikoron immár megbimbóznak, és azt látjátok, tudjátok, hogy közel vagyon a nyár.


versetul 31

azonképpen mikoron látjátok ti is ezeket meglenni, tudjátok, hogy közel vagyon Istennek országa.


versetul 32

bizony mondom nektek, el nem múlik ez nemzetség, mígnem ezek mind meglesznek.


versetul 33

az menny és az föld elmúlnak, de az én beszédeim el nem múlnak.


versetul 34

őrizzétek meg kedig magatokat, hogy valamikoron a te testetek meg ne nehezüljön torkosságnak, részegségnek és ez világi életnek gondjának miatta, hogy akkoron az a nap hirtelen ne találjon,


versetul 35

mert mint egy szoros kötél, úgy jő el mindenekre, kik lakoznak ez egész földnek színén.


versetul 36

vigyázzatok azért minden időbe imádkozván, hogy eltávoztathassátok ezeket mind, akik eljövendők, és álljatok Embernek Fiának előtte.


versetul 37

tanít vala kedig nappal a templomba, és éjjel kimegyen vala az hegyre, mely mondatik olyan hegynek.


versetul 38

és mind a teljes köznép siet vala reggel hozzájönni a templomba, hogy hallaná őtet.

Capitole:


Cărți