Szent Lukács evangéliuma

capítulo 16

Capítulos:

mond vala kedig az ő tanítványainak is: egy gazdag ember vala, kinek egy sáfára vala, ezt bemondák őnála, minthogyha ha eltékozlotta volna az ő jószágát.

verso 2

hozzáhíva, és mondá neki: micsoda ez, kit felőled hallok? adj számot sáfárságodról, mert immár tovább nem sáfárkodhatol.

verso 3

mondá kedig a sáfár önnön magába: mit tegyek, mert az én uram elveszi tőlem a sáfárságot? kapálni nem vagyok jó, koldulni szégyenlek,

verso 4

tudom, mit teszek, hogy mikoron megfosztatom a sáfárságtól, házukba vegyenek engemet.

verso 5

annak okáért urának minden adósait előhíván mond vala az elsőnek: mennyivel tartozol az én uramnak?

verso 6

amaz mondá neki: száz mérték olajjal. mondá neki: vedd elő registromodat, ülj le, és írj hamar ötvenet.

verso 7

annak utána mondá a másiknak: te mennyivel tartozol? ki mondá, száz mérték búzával. mondá neki, vegyed leveledet, és írj nyolcvant.

verso 8

és dicséré az úr az álnokságnak sáfárát, miérthogy bölcsen cselekedett volna. mert ez világnak fiai bölcsebbek a világosságnak fiainál, az ő nemzetségük szerint.

verso 9

én is mondom nektek, szerezzetek barátot magatoknak ez álnok gazdagságból. hogy mikoron megfogyatkoztok, vegyenek titeket az örökké való hajlékokba.

verso 10

aki kicsinybe hű, nagyba is hű az. aki kedig kicsinybe álnok, nagyban is álnok az.

verso 11

ha azért az álnok gazdagságból hűek nem voltatok, ami igaz, ki bízza rátok?

verso 12

és ha a másén hűek nem voltatok, ami tiétek, ki adja nektek?

verso 13

egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert avagy egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, és avagy egyikhez ragaszkodik, és a másikat megutálja. nem szolgálhattok Istennek és ez világi gazdagságnak.

verso 14

hallják vala kedig a farizeusok mindezeket, kik fösvények valának, és megnevetik vala őtet.

verso 15

és mondá nekik: ti vagytok azok, kik magatokat emberek előtt igazítjátok, Isten kedig ismeri a ti szíveteket, mert ami emberek előtt nagy, utálatos az Istennek előtte.

verso 16

az törvény és a próféták csak Jánosig voltanak. attól fogva Istennek országa hirdettetik, és minden arra erőt teszen.

verso 17

könnyebb kedig az mennynek és földnek elmúlni, hogynemmint akármi kicsinynek a törvénybe elesni.

verso 18

minden, valaki feleségét elhagyja, és mást veszen, paráználkodik, és valamelyet, ki férjét elhagyta, veend valaki, paráználkodik.

verso 19

vala egy gazdag ember, ki öltözik vala királyi és gyenge ruhákba, és minden napon jóllakik vala.

verso 20

vala kedig egy koldus is, kinek Lázár vala neve, mely az ő ajtója előtt fekszik vala kelevényekkel rakva.

verso 21

kíván vala megelégedni a hulladékokból, melyek leesnek vala a gazdagnak asztaláról, és senki nem adja vala neki. de még az ebek is eljönnek vala, és megnyalják vala az ő sebeit.

verso 22

lőn kedig, hogy meghalna a koldus, és az angyaloktól vitetnék Ábrahámnak kebelébe. meghala kedig a gazdag is, és pokolba temetteték.

verso 23

mikoron kedig a kínokba volna, felemelé az ő szemeit, látá távol Ábrahámot és Lázárt az ő ölébe.

verso 24

és ő felüvöltvén mondá: Atyám, Ábrahám, könyörülj énrajtam, és bocsásd Lázárt, hadd illesse csak az ujja hegyét ez vizbe, hogy meghűvösítse az én nyelvemet, mert győtretém ez tűzbe.

verso 25

és mondá neki Ábrahám: fiam, emlékezzél meg róla, mert életedbe jót vettél. és azonképpen Lázár gonoszt, mostan ez itt vígad, te kedig gyötretel.

verso 26

és mindezeknek felette, miköztünk és tiköztetek nagy nyílás erőssíttetett, hogy azok, kik innet tihozzátok akarnának menni, nem lehet, sem onnét idejönni.

verso 27

és mondá: kérlek azért tégedet, Atyám, hogy bocsásd őtet az én Atyám házához,

verso 28

öt atyámfiai vannak, hogy mondja meg nekik, ne jöjjenek ők is ez kínoknak helyére.

verso 29

és mondá neki Ábrahám: ott vagyon Mózes és az próféták, azokat hallgassák.

verso 30

mondá amaz: nem, Atyám, Ábrahám, de ha valamely a halottak közül menne hozzájuk, tehát penitenciát tartanának.

verso 31

mondá neki: ha Mózest és az prófétákat nem hallgatták, azt sem hinnék, ha valamely feltámadna halottaiból.