Szent Márknak evangéliuma

capitolul 7


Capitole:


versetul 1

és gyűlének őhozzá farizeusok, és nékik az írástudók közül, kik jöttenek vala Jeruzsálemből.


versetul 2

és mikoron látták volna, hogy némelyek az ő tanítványi kőzül közönséges kezekkel, azaz mosdatlan ennének kenyeret, megszólják vala.


versetul 3

mert az farizeusok, és mind az zsidók, különben nem esznek vala, hanem kezüket gyakorta megmossák vala, tartván az ő eleiknek szerzésit.


versetul 4

és mikoron a vásárról megjőnek, nem esznek, hanem mosdva. és egyebek is sokak vannak, melyeket elővettenek megtartani. tudnia illik, mint poharaknak, csobánoknak és egyéb ércedényeknek, és ágyaknak mosásit.


versetul 5

annakutána kérdék őtet az farizeusok és az írástudók: mire nem járnak az te tanítványid aszerint, mi módon a mi eleink szerzették, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?


versetul 6

felele ő, és mondá nekik: jól prófetalt tirólatok, képutálókról Izajás, miképpen meg vagyon írván: ez nép ajkával tisztel engemet, az ő szíve kedig meszze vagyon éntőlem.


versetul 7

hiába tisztelnek kedig engemet tanítván emberi tudományokat és parancsolatokat, mert Istennek parancsolatát elhagyván emberi szerzést tartotok:


versetul 8

csobánoknak és poharaknak mosásit, és egyebeket is ezekhez hasonlatosokat műveltek.


versetul 9

és mond vala nekik: jó, hogy hátravetettétek az Isten parancsolatát, hogy az ti szerzéseteket tartanátok meg.


versetul 10

mert Mózes az mondotta: tiszteljed az te atyádat és az te anyádat. és valaki gonoszt mond atyjának avagy anyjának, halállal haljon meg. ti kediglen azt mondjátok:


versetul 11

ha ember mondja atyjának avagy anyjának, korbán, azaz ajándék, mely éntőlem leszen, az a te hasznodra járul.


versetul 12

és ez okkal nem hagyjátok, hogy ő valami jót tegyen atyjával és anyjával,


versetul 13

és semmivé tettétek az isteni parancsolatot a ti szerzésetekért, melyeket szerzettetek, és sokakat ezekhez hasonlatosokat cselekedtek.


versetul 14

és mikoron mind az egész sereget hozzá hívta volna, mond vala nekik: halljatok meg engemet mindnyájan, és értsetek meg.


versetul 15

semmi nincsen emberen kívül, ki őbele megyen, hogy megfertőztetné őtet, de akik emberből származnak, azok, akik megfertőztetnek embert.


versetul 16

akinek füle vagyon hallásra, hallja meg!


versetul 17

és mikoron az házba bement volna, eltávozék az seregtől, kérdék őtet az ő tanítványi ez hasonlatosságról,


versetul 18

és mondá nekik: ti is ennyre fogyatkoztatok-e meg értelem nélkül? mégsem értitek-e, hogy valami kívül bemegyen az emberbe, nem fertőztetheti meg őtet,


versetul 19

mert nem az szívébe megyen, hanem a hasába, és félfelé való helyen kimegyen belőle, és kitisztul minden étek?


versetul 20

mond vala kedig. ami emberből megyen ki, az fertőztet meg embert.


versetul 21

mert belül embereknek szívéből származnak gonosz gondolatok, paráznaságok, házasságtörések, emberöldöklések, lopások,


versetul 22

fösvénységek, csalárdságok, álnokságok, szégyentelenségek, gonosz szem, átkok, kevélység, bolondság.


versetul 23

ezek mind ez gonoszok belül származnak, és embert megfertőztetnek.


versetul 24

és onnét felkelvén mene Tírusz és Szidónnak határira, és mikoron házba ment volna, azt akará, hogy senki ne tudja, de el nem enyészheték.


versetul 25

mert mihelyen egy asszonyállat halla őfelőle, kinek leánykáját förtelmes lélek gyötri vala, eljöve, és lábához esék.


versetul 26

vala kedig az aszzony görög, nemzetségéről szírföníciai. és kéri vala őtet, hogy az ördögöt kiűzné az ő leányából.


versetul 27

Jézus kedig mondá neki: hadd elégedjenek meg először a fiak, mert nem alkalmas venni az fiaknak kenyerét, és az ebeknek vetni.


versetul 28

felele az asszony, mondá neki: úgy vagyon, Uram, de nem az kölykök is esznek az asztal alatt a fiaknak morzsáiból?


versetul 29

és mondá neki: ez beszédért menj el, és az ördög kiment az te leányodból.


versetul 30

és mikoron hazament volna, találá az ő leányát, tehát az ördög kiment belőle, és az ágyon fekszik.


versetul 31

és ismét kimenvén Tírusz és Szidónnak határiból, jöve Galileai-tenger mellé, Dekapolisznak határi által.


versetul 32

és hozának neki egy süketet, és kinek nyelvébe fogyatkozás vala. és kérik vala, hogy kezét rávetné.


versetul 33

és mikoron vitte volna őtet az sereg közül félfelé, bocsátá ujjait az ő fülébe, és mikoron pökött volna, illeté az ő nyelvét,


versetul 34

és feltekintvén mennyországba, fohászkodék, és mondá neki: effata, azaz nyíljál meg.


versetul 35

és legottan megnyilatkozának az ő fülei, és nyelvenek köteli is megszabadulának, és tisztán beszél vala.


versetul 36

de parancsolá nekik, hogy valakinek ne mondanák, de mennyivel inkább ő parancsol vala nekik, annyival inkább nagyobban hirdetik vala,


versetul 37

és igen elálmélkodnak vala, mondván: mindeneket jól tett, az süketek hogy halljanak, és az némák szóljanak.

Capitole:


Cărți