Isteni jelenésről való könyv, mely Szent Jánosnak lőn

21. fejezet


Fejezetek:


1. vers

és új eget és új földet láték. mert az első ég, és az első föld elmúlék, és az tenger immáron nincsen.


2. vers

és én, János látám az szent várost, az Jeruzsálemet, hogy új, és az mennyországból száll le, mely az Istentől alkottatott vala, és megékesíttetett vala, mint az menyasszony, az ő férjével.


3. vers

és nagy szózatot hallék az székből, melyben ez mondaték: ím az Istennek hajléka az emberekkel vagyon, és ő velük fog lakozni. és azok ő népei lesznek, és az Isten ővelük leszen ő istenük.


4. vers

és el fog kenni az Isten minden könyvet azoknak szemükről, és az halál továbbá nem leszen, sem siralom, sem kiáltás, sem fájdalom nem leszen továbbá, mert azok, melyek először valának, elmúltanak.


5. vers

és mondá, aki az székben ül vala. ím mindeneket megújítok. és mondá énnekem. írd meg, mert ez beszédek hívek, és igazak.


6. vers

és mondá énnekem: meglőn. én vagyok az alfa és az ómega, az kezdet és az vég. én innia adok ingyen az élő kútfőnek vizéből, aki szomjúhozik.


7. vers

aki győzedelmet veszen, mindeneket fog bírni, és annak Istene leszek, és az énnekem fiam leszen.


8. vers

az félelmeseknek kediglen, és az hitetleneknek és az átkozottaknak és az gyilkosoknak és az paráználkodóknak, és akik embereket vesztenek, és az bálványimádóknak és minden hazugoknak az ő részük leszen az tóban, mely tűzzel és kénkővel ég, mely az második halál.


9. vers

és énhozzám jöve egy az hét angyalnak közüle, kiknél az hét edény vala, mely teljes vala hét utolsó csapással, és szóla énvelem ezt mondván. jőj el, és megmutatom teneked az menyasszonyt, az báránynak feleségét.


10. vers

és felvőn engemet lélekben egy nagy magas hegyre, és egy nagy várost mutata énnekem, mely az szent Jeruzsálem vala, és az Istentől száll vala le az mennyországból,


11. vers

melynek isteni fényessége vala, és az ő világossága hasonlatos vala drágalátos kőhöz, mint egy tündöklő jáspiskőhöz,


12. vers

és nagy magas kőfala vala, és tizenkét kapuja vala, és az kapukon tizenkét angyal vala, és nevük ott írva vala, mely névvel neveztetnek vala az Izraelnek fiainak nemzetségének tizenkét ágazatai.


13. vers

napkelet felől három kapuja vala, felszélről három kapuja vala, alszélről három kapuja vala, napesetről három kapuja vala,


14. vers

és az városnak kőfalának tizenkét fundamentuma vala, és azokon az báránynak tizenkét apostolának tizenkét neve vala.


15. vers

és aki énvelem szól vala, annál egy arany mérték vala, mint nádszál, hogy megmérné az várost, és az ő kapuit, és az ő falát.


16. vers

és az várost négy szegeletre rakták vala, és az ő hosszúsága annyi vala, mennyi az szélessége. és megméré az várost az arany náddal tizenkétezer futásnyi földön, és az ő hosszúsága és magassága és szélessége egyenlő vala,


17. vers

és az ő kőfalát száznegyvennégy singnek méré emberi mértékkel, mely az angyal mértéke.


18. vers

és az ő kőfalának rakása jáspiskőből vala. az város kediglen tiszta arany vala, hasonlatos tiszta üveghez,


19. vers

és az városnak kőfalának fundamentumai minden drágakővel megékesültettenek vala. az első fundamentum jáspis vala, az második zafír, az harmadik kalcedon, az negyedik smaragd,


20. vers

az ötödik szárdonix, az hatodik sárdius, az hetedik krizolit, az nyolcadik berill, az kilencedik topáz, az tizedik krizopráz, az tizenegyedik jácint, az tizenkettedik ametiszt.


21. vers

az tizenkét kapun tizenkét drága kövek vannak mindeniken, és minden kapu egy-egy drágakőből vagyon, és az városnak utcája tiszta arany, mint egy igen tiszta üveg.


22. vers

és templomot nem láték az városban. mert az mindenható Úristen temploma annak, és az bárány,


23. vers

és az város nem szűkös az nap nélkül és az hold nélkül, hogy világosságot tegyenek őbenne. mert az Istennek fényessége megvilágosította azt, és az ő szövétneke az bárány.


24. vers

és járni fognak az népek az ő világosságában, kik az veszedelemtől megmaradtanak, és az földnek királyai oda kezdik vinni az ő gazdagságukat, kikben tisztelkedtenek,


25. vers

és az ő kapuit be nem zárják nappal. mert éj nem leszen ott.


27. vers

be nem megyen abba valami, ami fertőzést teszen avagy utálatosságot és hazugságot, hanem csak kik beírattattanak az báránynak élő könyvébe.

Fejezetek:


Könyvek