Isteni jelenésről való könyv, mely Szent Jánosnak lőn
1. fejezet
1. vers
Jézus Krisztusnak jelenéséről való könyv, mely jelenés lőn őneki az Istentől, hogy megjelentené az ő szolgáinak azokat, melyeknek hamar meg kell lenni, és megjelenté, mikoron az ő parancsolatját az Jánoshoz az ő szolgájához küldötte volna,
2. vers
ki tanúbizonyságot tőn az Istennek beszédéről, és az Jézus Krisztusnak tanúbizonyságáról, és valamelyeket láta.
3. vers
boldog, aki olvassa és hallgatja az prófétálásnak beszédét, és aki azokat megtartja, amelyek abban vannak megírattatván. mert az idő közel vagyon.
4. vers
én, János írok az hét egyházbeli népeknek, melyek Ázsiában vannak. kívánok tinektek kedvet és békességet attól, ki állatja szerint vagyon, és kivolt és ki eljövendő, és az hét lelkektől, kik az ő székinek előtte vannak,
5. vers
és az Jézus Krisztustól, ki hű tanúbizonyság, és az holtaknak első szülötte, és az földön való királyoknak fejedelme. annak, aki szerete minket, és megmosa minket a mi bűneinkből az ő vérének általa,
6. vers
és királyokká, és egyházi emberekké tőn minket. az Istennek, az ő atyjának, annak dicsőség adassék, és birodalom mind örökkön örökké. ámen.
7. vers
ím eljő az ködökkel, és meglátja őtet minden szem, és akik őrajta egyetembe gyakást tettenek. és siratni fogják önmagukat ez földön való népeknek minden ágazati, úgy. ámen.
8. vers
én vagyok az alfa és az ómega, kezdet és vég, az Úristen mondja, ki állatja szerint vagyon, volt, és ki eljövendő, és ki mindenható.
9. vers
én János, ki ti atyátok fia vagyok, és az sanyarúságszenvedésben, és az országban, és az Krisztus Jézusban való békességgel való tűrésben részes számkivetett valék az szigetben, mely Patmosznak neveztetik az Istennek beszédéért, és az Jézus Krisztusnak neve vallásáért.
10. vers
lélekben elragadtattam vala az Úristennek napján, és hallék énutánam nagy szózatot, mint egy trombitának szavát,
11. vers
melyben ezt mondák énnekem. én vagyok az alfa és az ómega, első és legutolsó. amit látsz, írd könyvbe, és küldd az hét egyházi népeknek, melyek Ázsiában vannak, Efezusban és Szmirnában és Pergamonban és Tiatirában és Szárdeszben és Filadelfiában és Laodiceában.
12. vers
és hátra fordulék, hogy meglátnám mi volna az szózat, amely énvelem szól vala. és hátra fordulván hét arany gyertyatartót láték,
13. vers
és az arany gyertyatartóknak közötte egy embert, kihasonlatos vala az embernek fiához, ki felöltözött vala ruhával, mely mind az ő lábáiglan alá ér vala, és által övedzett vala arany övezővel az ő csecsénél.
14. vers
az ő feje kediglen, és az ő haja fehér vala, mint egy fehér gyapjú, és mint egy fehér hó. és az ő szemei olyaténok valának, mint egy tűz láng,
15. vers
és az ő lábai hasonlatosak valának az kalkolithoz, mintha az kohóban égnének. és az ő szava olyan vala, mint sok víznek zúgása,
16. vers
és az ő jobb kezében hét csillagot tart vala. és az ő szájából kétélű éles tőr jő vala ki, és az ő orcája úgyan fénylik vala, mint az nap szokott fényleni, mikoron mennél nagyobb erejében vagyon.
17. vers
és mikoron láttam volna őtet, az ő lábaihoz esém, mint egy holt, és az ő jobb kezét énrám tevé ezt mondván énnekem. ne félj, én vagyok az első és az legutolsó,
18. vers
és az élő, és ki megholtam vala, és ím élő vagyok mindörökkön örökké, és énnálam vannak az pokloknak és az halálnak kulcsai.
19. vers
írd meg annak okáért, amelyeket látál, és amely dolgok vannak, és melyeknek lenni kell ennek utána.
20. vers
az hét csillagnak titokja, melyet látál az én jobb kezemben, és az hét arany gyertyatartónak isteni titokja ez. az hét csillag, az hét egyházbeli népnek angyali, és az hét gyertyatartó, amelyet látál, az hét egyházbeli népek.
Könyvek
