Isteni jelenésről való könyv, mely Szent Jánosnak lőn
12. fejezet
1. vers
és nagy jelenség tetszék fel az mennyországban. egy asszonyi állat felöltözött vala az napba, és az hold az ő lábainak alatta vala, és az ő fejében tizenkét csillagnak koronája vala,
2. vers
és terhes lévén kiált szülni akarván, és kínzódik, hogy szüljön.
3. vers
és más jelenség láttaték az mennyországban, és ím egy nagy veress sárkány vagyon, kinek hét feje vala, és tíz szarva, és az ő fejeiben hét korona vala,
4. vers
és az ő farka elvonzza vala az égen való csillagoknak harmad részét, és alábocsáták ezeket az földre, és az sárkány megálla az asszonyi állatnak előtte, hogy mikoron szülte volna az ő fiát, benyelné.
5. vers
és fiú magzatot szüle, mely bírni fog vala minden népeket az ő vasvesszejével, és az ő fia az Istenhez ragadtaték és az ő székihez.
6. vers
és az asszonyállat pusztába futa, holott őneki hely szereztetett vala az Istentől, hogy ott éltessék őtet ezerkétszázhatvan napiglan.
7. vers
és nagy had támada az mennyországban. az Mihály, és az ő angyalai vínak vala az sárkánnyal, az sárkány is ví vala, és az ő angyalai,
8. vers
és erőt nem vehetének, sem továbbá helyük meg nem találtaték az mennyországban,
9. vers
és alávetteték amaz nagy sárkány, az régi kígyó, mely ördögnek hívattatik és sárkánnak, ki elhiteti mind ez egész világot, és az földre vetteték, és az ő angyalai ővele egyetembe levettetének.
10. vers
és nagy szózatot hallék, melyben ez mondaték: az mennyországban mostan lőn az üdvözülés és az hatalom és a mi istenünknek országa és az ő Krisztusának hatalmassága, mert levetteték a mi atyámfiainak vádolója, ki őket vádolja vala a mi istenünknek előtte éjjel és nappal,
11. vers
és azok meggyőzék őtet az báránynak véréért, és az ő beszédének tanúbizonyságáért, és nem szereték az ő életüket mindhaláliglan.
12. vers
annak okáért örüljetek ti, mennyeknek országai, és mind, kik azokban lakoznak. jaj azoknak, kik az földön és az tengerben lakoznak. mert leszállott az ördög tihozzátok, kinek nagy haragja vagyon tudván, hogy kevés ideje legyen.
13. vers
és minek utána látta volna az sárkány, hogy az földre levettetett volna, üldözni kezdé az asszonyi állatot, mely fiú magzatot szüle.
14. vers
és két nagy keselyű szárnya lőn az asszonyi állatnak, melyet neki adának, hogy az kietlenbe az ő helyére repülne, holott éltetik egy ideiglen és időkiglen és egy időnek feléiglen az kígyónak színének előtte.
15. vers
és az kígyó vizet bocsáta ki szájából az asszonyi állatnak utána, mint egy folyó vizet, hogy az sebes vízzel elragadtatná.
16. vers
és megsegíté az föld az asszonyállatot, és megnyitá az ő száját, és benyelé az folyóvizet, melyet az sárkány bocsátott vala ki az ő szájából.
17. vers
és megharagvék az sárkány az asszonynak ellene, és elmene, hogy hadat tenne az ő magzatának maradékaival, kik az Úristennek parancsolatját őrizik, és az Jézus Krisztus tanúbizonyságát tartják.
18. vers
és megállék az tengernek fövenyén.
Könyvek
